Az utolsó fordulóban valóságos parádéra számítottunk magunktól, és nem csak azért, mert az utolsó forduló, és győzelmi kényszerben vltunk, hanem azért is, mert az elmúlt hetek javuló játéka és a táblázat második felében tanyázó ellenfél konceptuális egymás mellé helyezése pontszerzési reményt sejtetett. Ezen alkalomból sikerült is magunkhoz képet tűrhető, a múlt fordulókban jól működőnél még egy Tarnaival erősebb keretet összehoznunk. Igaz ugyan, hogy páran késtek, de néhány perccel később már mindenki rendelkezésre állt. A sürgős kezdés miatt aztán a csatakiálltást és Szécsey kapus esküjét is el kellett halasztani.
Az az egy baj volt, hogy mire magunkhoz tértünk, gyakorlatilag már el is dőlt a meccs. Az első három percben kétszer kontrázták le villmgyorsan teljes védelmünket, majd nem sokkal később egy szögletből is közvetlenül gólt kaptunk. Közben lassan fény derült arra, hogy az ellenfélnek, hiába volt mindössze két hellyel előttünk, mégis volt egy jó játékosa, meg még egy, meg még egy, és azt vettük észre, hogy tulajdonképpen bármelyikőjük képes kicselezni egy embert közülünk, és kapusunknak is hiányzott az a motiváció amit az ünnepélyes eskü nyújthatott volna.
Természetesen 0-3-nál, 0-4-nél és aztán 0-5-nél is elmondtuk, hogy még semmi nincs veszve, simán feltámadunk, rugdossuk majd a gólokat, és nyerünk, de ez egyre kevésbé tűnt reálisnak. Félidőben is azt taglalta a kupaktanács, hogy hogyan fogjuk megnyerni a meccset, és el is jutottunk kötülbelül odáig, hogy sok gólt kell rúgni, és keveset kapni.
Aztán ha nem is lett tarolás, de valamivel jobb formát mutattunk a továbbiakban. Általában visszaértünk védekezni, ami legalábbis lelassította az ellenfél támadásait, és elvétve mi is eljutottunk lövésig, bár hozzá kell tenni, hogy a kapus eszén sokáig nem tudtunk jól járni.
Támadásainkban elért sikereink a következőek: Elsőként Tarnai nagylövése találta el a kapufát, a lepattanóra Pásztor érkezett, de éppen lemaradt a labdáról. Később Amberboy forgolódott a hatoson, és ahogy múltkot Pásztort, most ugyanúgy ugratta ki Görögöt, aki a hálóba is lőtt. Egy szöglet után majdnem megismétlődött a szereposztás, Amberboy gurítása után a rövid oldalon érkező Görög lövése csattant a kapufán. Végezetül kevéssel a vége előtt Amberboy magának csinált meg egy lövőhelyzetet, és ha már így volt, akkor be is verte a rövid felső sarokba.
Védelmünk némi javulást fel tudott mutatni az első félidőhöz képest, talán Róna és Tinkó voltak azok, akik képesek voltak stabilitást hozni, és egy-az-egyben szerelni, illetve Pásztor mentett egy hatalmasat a gólvonalról. Kifutások terén Szécsey is egyre nagyobb magabiztosságot szedett fel. Mindazonáltal a mi védelmünk minőségben így is alulmúlta az ellenfél csatársorát, és nem egyszer jutottak el akkora lövőhelyzetig, amikor már csak rajtuk múlt, hogy gól lesz-e. És sajnos néhányszor gól is lett.
A meccs lefújásakor aztán felzengett a "Taigetosz forevör", bár könnyen lehet, hogy az idegenek csak egy nagy artikuláltalan üvöltést hallottak.
Ez a mozzanat zárta le tehát a Taigetosz idei szereplését. Tizenegy meccsen játszottunk, és ebben a szezonban is győztünk, a többit most hanyagoljuk. Emlékezzünk a gólokra, cselekre, nagy védésekre.
A legtöbb meccsen játszó és legtöbb gólt szerző játékos egyaránt csapatkapitányunk, Amberboy Domonkos volt, aki az utolsó meccsen lőtt góljával elérte a tízgólos álomhatárt.
Legnagyobb pozitívum Róna és főleg Pásztor játéka, akiknek most volt alkalmuk érettségi és a 4+1-re váltás óta először több meccsen mutogatni képességeiket a Taigetoszban, és a várakozásokat messze felülmúlva nem csak szereplésszámukat, hanem teljesítményüket tekintve is meghatározó játékosok lettek. Róna esetében a védőmunka, hosszú passzok hárítása és cselezgető csatárok hatástalanítása tűnik a legfőbb érdemnek, míg Pásztor a középpályás szűrésben és előrejátékban mutatott fel múlhatatlan érdemeket, amiről három gólja is tanúskodik.
A sikerek között említendő még Szécsey csapatba építése, akit a szezon elején még meg kellett győzni a szereplés előnyeiről de hamarosan a Taigetosz egyik legelkötelezetteb és legszorgalmasabb labdarúgója lett, akinek teljesítménye nélkül nagy bajban lettünk volna.
Legnagyobb csalódást egyértelműen Tóth szereplése, azaz nem-szereplése jelenti, nevezett játékos nem mindig a szokványos módon értesített minket meccsezési hajlandóságáról, ami többször kellemetlenséget okozott.
From Taigetosz Club - FC Kudarc 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Tinkó
csere: Sáróy, Pásztor, Tarnai
gól: Görög, Amberboy
2012. május 22., kedd
2012. május 15., kedd
A sors igazságtalansága
Nagy fogadkozások után eljött az a meccs, amin bizonyíthattuk, hogy nem csak jól játszani tudunk jobb csapatok ellen, hanem akár pontot szerezni is. A bizonyítási helyzet adott volt, hiszen a keret gyakorlatilag azonos a volt a múlt héten csodát művelővel, annyi eltéréssel, hogy Sáróy helyén ezúttal Schandát tisztelhettük. A kezdőcsapat viszont pontosan azonos volt a múltkorival.
Közérdeklődésre tarthat számot kapusunk meccs előtti esküje, melyet társai unszolására ma másodszor fogadott meg, és eképpen hangzott: "Én, Szécsey Tibor, esküvel fogadom, hogy a mai napon az ellenfél összes lövését megfogom, és a Taigetosz kapujának szüzességét életem árán is megvédem. Isten engem úgy segéljen! Ámen."
A kezdés aztán nem sikerült túl pompásan, mert alig két perccel kezdés után lekontráztak minket, egyetlen hátvédünkre három támadó vitte a labdát, és képesek is voltak sakk-mattig kijátszani a helyzetet.
A meccs képe alapján aztán hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált két tény. Először az, hogy minekünk a szokásostól eltérően két cserénk volt, míg ellenfelünknek egy sem, másrészt az hogy mezőnyben nemhogy egyenrangúak vagyunk, hanem egyenesen jobbak is vagyunk. Védekezésünk lassan magára talált, támadósorunk pedig Amberboy cselezőkészségére épülve, de persze a többiekre is számítva többször képes volt gólveszélyig és lövésig eljutni. Ehhez kellett az is, hogy Tinkó megtalálja az összhangot játszótársaival, de az is, hogy a focipályán viszonylag ritkán feltűnő Pásztor immár sorozatban harmadik meccsen mozogjon úgy, mintha az elmúlt tíz évben csak a kispályás foci töltötte volna ki az életét.
Ki tudja miért, többször is előfordult, hogy ellenfeleink a pályán kívülre bikázták az egyetlen labdát, és hosszú félpercek teltek el, mire vissza tudtuk hozni, és nem lehetett révenni a játékvezetőt, hogy állítsa le az órát. Egygólos hátrányban nem mindig örültünk az ilyen kényszerű intermezzóknak.
Félidőben még egy kicsit finomítottuk és személyre szabtuk a taktikát. Véglegesítettük, hogy Róna lesz a leghátsó védő, akinek elsődleges feladata, hogy az ellenfél legveszélyesebb játékosa felé szálló labdákat hatástalanítsa. Mint kiderült, ez zseniális húzás volt, hiszen ellenfeleink többnyire tényleg hosszú passzokkal próbálkoztak, amelyeket Róna egész jó arányban kaparintott meg. A kevés helyzet alkalmával Szécsey mentett akár a hatoson kívülre is kifutva.
Támadóink és középpályásaink pedig uralmuk alá vonták a pálya legnagyobb részét. Már az első félidőben is sokat lőttünk kapura, a második félidőben pedig valóságos tűzijátékot rendeztünk. Amberboy egy az egyben bárkit megvert, és onnan akár önmaga lövéssel, akár egy továbbpasszal közvetlen gólveszélyt tudtunk gyakorolni, de pontrúgások után is rendszeresen sikerült megjátszanunk valakit, aki lőtávolon belül tartózkodott.
Egyetlen hiányzó dolog a befejezés volt. Ellenfelünk kapusa ugyanis sok olyan lövést védett, ami más kapusoknak bemehetett volna, illetve mi is kihagytunk olyan helyzeteket, amit csukott szemmel is be kellett volna lőni. Legnagyobb talán az volt, amikor Amberboy keresztpassza után Róna az üres kapu mellett állt, de így sem járt sikerrel. Más alkalommal Görög egyértelműen gólba tartó lövése akadt el a kapu előtt ólálkodó csapattársban, és még annyi szerencsénk sem volt, hogy róla bepattanjon a labda. Körülbelül öt perccel a vége előtt Amberboy forgolódott a hatoson, és két védő között hajszálpontosan tette be a labdát Pásztornak, aki begyömöszölte a kapuba egyenlítő gólunkat.
Kicsit elragadott minket a hév, és az hogy a győzelemért támadhatunk, mert akkor még egyszer lekontráztak minket, ráadásul az ellenfél távoli lövése meg is pattant a védőnkön, így jutott a hálónkba. Ez némileg demoralizálta játékosainkat, és nem is voltunk képesek újabb gól szerezni.
A vége tehát vereség lett, de ez olyan vereség amit a játék képe alapján egyáltalán nem érdemeltünk meg, hiszen az első perceket leszámítva végig mi támadtunk, sé valósággal szitává lőttük az ellenfél kapusát, mindössze annyi szerencse hiányzott, hogy néha valami be is menjen.
From Taigetosz Club - Penelprolik 1-2
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Pásztor
csere: Schanda, Tinkó
gól: Pásztor
Közérdeklődésre tarthat számot kapusunk meccs előtti esküje, melyet társai unszolására ma másodszor fogadott meg, és eképpen hangzott: "Én, Szécsey Tibor, esküvel fogadom, hogy a mai napon az ellenfél összes lövését megfogom, és a Taigetosz kapujának szüzességét életem árán is megvédem. Isten engem úgy segéljen! Ámen."
A kezdés aztán nem sikerült túl pompásan, mert alig két perccel kezdés után lekontráztak minket, egyetlen hátvédünkre három támadó vitte a labdát, és képesek is voltak sakk-mattig kijátszani a helyzetet.
A meccs képe alapján aztán hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált két tény. Először az, hogy minekünk a szokásostól eltérően két cserénk volt, míg ellenfelünknek egy sem, másrészt az hogy mezőnyben nemhogy egyenrangúak vagyunk, hanem egyenesen jobbak is vagyunk. Védekezésünk lassan magára talált, támadósorunk pedig Amberboy cselezőkészségére épülve, de persze a többiekre is számítva többször képes volt gólveszélyig és lövésig eljutni. Ehhez kellett az is, hogy Tinkó megtalálja az összhangot játszótársaival, de az is, hogy a focipályán viszonylag ritkán feltűnő Pásztor immár sorozatban harmadik meccsen mozogjon úgy, mintha az elmúlt tíz évben csak a kispályás foci töltötte volna ki az életét.
Ki tudja miért, többször is előfordult, hogy ellenfeleink a pályán kívülre bikázták az egyetlen labdát, és hosszú félpercek teltek el, mire vissza tudtuk hozni, és nem lehetett révenni a játékvezetőt, hogy állítsa le az órát. Egygólos hátrányban nem mindig örültünk az ilyen kényszerű intermezzóknak.
Félidőben még egy kicsit finomítottuk és személyre szabtuk a taktikát. Véglegesítettük, hogy Róna lesz a leghátsó védő, akinek elsődleges feladata, hogy az ellenfél legveszélyesebb játékosa felé szálló labdákat hatástalanítsa. Mint kiderült, ez zseniális húzás volt, hiszen ellenfeleink többnyire tényleg hosszú passzokkal próbálkoztak, amelyeket Róna egész jó arányban kaparintott meg. A kevés helyzet alkalmával Szécsey mentett akár a hatoson kívülre is kifutva.
Támadóink és középpályásaink pedig uralmuk alá vonták a pálya legnagyobb részét. Már az első félidőben is sokat lőttünk kapura, a második félidőben pedig valóságos tűzijátékot rendeztünk. Amberboy egy az egyben bárkit megvert, és onnan akár önmaga lövéssel, akár egy továbbpasszal közvetlen gólveszélyt tudtunk gyakorolni, de pontrúgások után is rendszeresen sikerült megjátszanunk valakit, aki lőtávolon belül tartózkodott.
Egyetlen hiányzó dolog a befejezés volt. Ellenfelünk kapusa ugyanis sok olyan lövést védett, ami más kapusoknak bemehetett volna, illetve mi is kihagytunk olyan helyzeteket, amit csukott szemmel is be kellett volna lőni. Legnagyobb talán az volt, amikor Amberboy keresztpassza után Róna az üres kapu mellett állt, de így sem járt sikerrel. Más alkalommal Görög egyértelműen gólba tartó lövése akadt el a kapu előtt ólálkodó csapattársban, és még annyi szerencsénk sem volt, hogy róla bepattanjon a labda. Körülbelül öt perccel a vége előtt Amberboy forgolódott a hatoson, és két védő között hajszálpontosan tette be a labdát Pásztornak, aki begyömöszölte a kapuba egyenlítő gólunkat.
Kicsit elragadott minket a hév, és az hogy a győzelemért támadhatunk, mert akkor még egyszer lekontráztak minket, ráadásul az ellenfél távoli lövése meg is pattant a védőnkön, így jutott a hálónkba. Ez némileg demoralizálta játékosainkat, és nem is voltunk képesek újabb gól szerezni.
A vége tehát vereség lett, de ez olyan vereség amit a játék képe alapján egyáltalán nem érdemeltünk meg, hiszen az első perceket leszámítva végig mi támadtunk, sé valósággal szitává lőttük az ellenfél kapusát, mindössze annyi szerencse hiányzott, hogy néha valami be is menjen.
From Taigetosz Club - Penelprolik 1-2
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Pásztor
csere: Schanda, Tinkó
gól: Pásztor
2012. május 9., szerda
A bejegyzés címe
Az elmúlt heti csodálatos győzelem után nagy remény töltötte el a szurkolókat, és még nagyobb erő a focistákat, annak tekintetében, hogy most újabb győzelemmel megindulunk fölfelé a tabellán a Taigetosz nagyobb dicsőségére. Támadóink gólok szerzésére, Szécsey kapus hálója szüzességének megőrzésére tett fogadalmat ünnepélyes keretek között, így a harci szellem a tetőfokra hágott.
Kezdetben rombusz-alakzatban álltunk fel, arra gondolva, hogy ebben a formációban, amíg tartottuk, erős csapatokat is távol tudtunk tartani a kapunktól. Ez eleinte most is sikerült. Ahogy lenni szokott, első akcióink most is Amberboyra, mint előre tolt ékre épültek, akit a két szélről Pásztor és Görög kísért fel a támadásokkal, jórészt hiába.
Néhány perc után átvariáltuk a hadrendet amiatt, mert hátul Róna a védekező feladatot ellátta ugyan, de a leghátsó embertől irányítást is elvárnak a tagok, Görög majd Tinkó kerültek ide. A szerepkörök átvariálásával a formáció átalakulása is megkezdődött, a második félidőt leginkább 2-2-ben játszottuk, de ez már más történet.
Bármit csináltunk, a tabellán elfoglalt helyezések megmutatkoztak a pályán is, és jóval többet pattogott a labda a mi térfelünkön, mint az ellenfélén. Minden igyekezetünk ellenére hátrányba is kerültünk amikor egy szélről bejátszott beadásra a két védőnk által kísért csatár tudott jól érkezni, majd egy éles szögből a rövid felső sarokba bombázott lövés megduplázta hátrányunkat. De ez nem jelentett kudarcot, hiszen védőink, különösen Róna és Pásztor többször gyönyörűen szereltek, illetve, főleg a második félidőben Szécseynek is akadtak briliáns védései.
A második félidőre sajnos kicsit kettészakadt a csapat támadókra és védőkre, de ezzel együtt is voltak olyan szépen kijátszott akcióink, amelyek korábban nem voltak ránk jellemzőek. Nyilván jót tett a csapatnak a kombinatív játékban is használható Pásztor és Tinkó szokatlan szereplése.
Legtöbbször Amberboy került lövőhelyzetbe, ám a most esedékes gólunknál mégsem gólszerzőként, hanem előkészítőként szerepelt. Kapu előtt keresztbegurított labdájára Pásztor érkezett, és lőtt közelről a hálóba. Hatalmas üdvrivalgás töltötte be a stadion, hiszen volt még néhány perc hátra, és mutatott játékunk alapján nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy szerezzünk még egy gólt. Azonban alig egy perccel később egy erős lövés olyan szerencsétlenül pattant meg védőnkön, hogy kapusunknak esélyt sem adva a hálóba jutott. Ha a meccs előtt a szüzesség megőrzésének metaforáját használtuk, hát akkor olyan volt ez, mintha alvás közben erőszakoltak volna meg bennünket.
A maradék percekben is voltak támadásaink, de egy kevés pontatlanság vagy az ellenfél kapusa rendre meg tudott akadályozni bennünket. A sípszó előtti pillanatban Görög lőtt nagy helyzetből fölé, tehát nem sikerült tovább faragnunk hátrányunkat.
Szomorkodásra azonban nem sok ok adatik. A kevés ok a vereség ténye. De ugyanilyen játékkal a következő két meccsen reális esélyünk lehet további pontok megszerzésére.
From Taigetosz Club - SOTE 1-3
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Pásztor, Róna
csere: Sáróy, Tinkó
gól: Pásztor
Kezdetben rombusz-alakzatban álltunk fel, arra gondolva, hogy ebben a formációban, amíg tartottuk, erős csapatokat is távol tudtunk tartani a kapunktól. Ez eleinte most is sikerült. Ahogy lenni szokott, első akcióink most is Amberboyra, mint előre tolt ékre épültek, akit a két szélről Pásztor és Görög kísért fel a támadásokkal, jórészt hiába.
Néhány perc után átvariáltuk a hadrendet amiatt, mert hátul Róna a védekező feladatot ellátta ugyan, de a leghátsó embertől irányítást is elvárnak a tagok, Görög majd Tinkó kerültek ide. A szerepkörök átvariálásával a formáció átalakulása is megkezdődött, a második félidőt leginkább 2-2-ben játszottuk, de ez már más történet.
Bármit csináltunk, a tabellán elfoglalt helyezések megmutatkoztak a pályán is, és jóval többet pattogott a labda a mi térfelünkön, mint az ellenfélén. Minden igyekezetünk ellenére hátrányba is kerültünk amikor egy szélről bejátszott beadásra a két védőnk által kísért csatár tudott jól érkezni, majd egy éles szögből a rövid felső sarokba bombázott lövés megduplázta hátrányunkat. De ez nem jelentett kudarcot, hiszen védőink, különösen Róna és Pásztor többször gyönyörűen szereltek, illetve, főleg a második félidőben Szécseynek is akadtak briliáns védései.
A második félidőre sajnos kicsit kettészakadt a csapat támadókra és védőkre, de ezzel együtt is voltak olyan szépen kijátszott akcióink, amelyek korábban nem voltak ránk jellemzőek. Nyilván jót tett a csapatnak a kombinatív játékban is használható Pásztor és Tinkó szokatlan szereplése.
Legtöbbször Amberboy került lövőhelyzetbe, ám a most esedékes gólunknál mégsem gólszerzőként, hanem előkészítőként szerepelt. Kapu előtt keresztbegurított labdájára Pásztor érkezett, és lőtt közelről a hálóba. Hatalmas üdvrivalgás töltötte be a stadion, hiszen volt még néhány perc hátra, és mutatott játékunk alapján nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy szerezzünk még egy gólt. Azonban alig egy perccel később egy erős lövés olyan szerencsétlenül pattant meg védőnkön, hogy kapusunknak esélyt sem adva a hálóba jutott. Ha a meccs előtt a szüzesség megőrzésének metaforáját használtuk, hát akkor olyan volt ez, mintha alvás közben erőszakoltak volna meg bennünket.
A maradék percekben is voltak támadásaink, de egy kevés pontatlanság vagy az ellenfél kapusa rendre meg tudott akadályozni bennünket. A sípszó előtti pillanatban Görög lőtt nagy helyzetből fölé, tehát nem sikerült tovább faragnunk hátrányunkat.
Szomorkodásra azonban nem sok ok adatik. A kevés ok a vereség ténye. De ugyanilyen játékkal a következő két meccsen reális esélyünk lehet további pontok megszerzésére.
From Taigetosz Club - SOTE 1-3
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Pásztor, Róna
csere: Sáróy, Tinkó
gól: Pásztor
2012. május 1., kedd
Taigetosz-triumphus
Az egész szezonon átívelő várakozás és fogadkozás után végre eljött az a meccs, amin tényleg volt esélyünk, annyira, hogy a tabellák alapján még mi tűntünk esélyesebbnek, ami bizony igen nagy ritkaság. Ennek a hatalmas és rendkívüli alkalomnak a tiszteletére össze is gyűlt a tagok közül hét, aki valóra akarta váltani az oly kedves álmot. Sajnos még ezt sem lehetett mind pályára küldeni, hiszen közülük kettő, Ujhelyi és Szécsey csak kapusként volt bevethető. Szécsey pedig mostanáig sem tudta feldolgozni a korábbi hetek megpróbáltatásait, ezért inkább átadta a kesztyűt kartársának.
Külön öröm, hogy Zsidi ebben a szezonban először tiszteletét tette, az ő jelenlétével pedig kreativitásban és gyorsaságban is sokat nőttünk.
Mindjárt az első percekben látszott, hogy nem vagyunk esélytelenek, nem kényszerülünk beszorulni a kapunk elé, sőt minősített esetben az egy-egyes helyzeteket is felvállalhatjuk. Szokatlanul sok volt a labdabirtoklásunk, amit annak megfelelően megpróbáltunk helyzetekre és gólokra váltani, de ez inkább csak terv maradt, hiszen a helyzetek kialakítása viszonylag ritkán sikerült.
Úgy tűnt, korábbi meccsein mindkét csapat inkább a védekező játékot szokta meg, és nehezen állt át arra, hogy akár támadni is lehet. Pozitívumként lehet említeni, hogy a védelmünk el tudta érni, hogy ellenfelünk is csak ritkán, és többnyire csak távolról lőhessen, így Ujhelyi kapus tökéletesen biztonságban érezhette magát. Ritka támadásainkat többnyire Amberboy szervezte, de a többieknek is többször nyílt módjuk csatlakozni a támadásokhoz. Görögnek és Pásztornak volt egy-egy helyzete, de Amberboyé volt a legközelebb a gólhoz. Házi gólkirályunk távolról próbálkozott, bombája pedig a keresztlécről vágódott vissza a mezőnybe.
Valószínűtlennek tűnt, de a félidő még nulla-nullás állást hozott, a taktikai értekezlet viszont esélyesnek tartotta, hogy behúzzuk a győzelmet.
Most nem voltak olyan nagyon szigorúan elosztva a mezőnybeli posztok, így az arra hajlamos játékosok sokat tanyáztak elöl akkor is, ha épp az ellenfél támadt. Ez lehetőséget biztosított Schanda és Görög részére, hogy bizonyítsák védekezésbeli rátermettségüket, amelyikőjük épp pályán volt, az gyakran egyedül találta magát két villámléptű csatárral, de csodával határos módon sok alkalommal szereltek, főleg Schanda dolgozott látványos tankszerű lerohanásokkal, melyre a kilencven kiló alatti csatároknak nem volt ellenszere.
A játék előrehaladtával az is kezdett látszani, hogy kevés az az egy csere, játékosaink szaporán váltogatták egymást a kispadon, és aki épp a pályán volt az irigykedve nézte azt, aki tüdeje szétszakadt darabjait köhögte éppen a játéktéren kívül. Az iram igen hajtós volt, méltó ahhoz, amekkora tétje ennek a kiesési rangadó volt.
Egy ellenünk megítélt szögletnél aztán beütött a ménkű: A középre lőtt labda Schandáról kifelé vágódott, de ott ellenfél érkezett, aki az elé ugró két védő között a kapunk felső sarkába lőtte a labdát. Szerencsére tudatában voltunk, hogy ettől még nyerhetünk, és reálisnak tartottuk, hogy meg is valósítsuk amiért jöttünk.
Nem sokkal később Amberboy kiegyenlített, és hamarosan újabb gólt szerezhetett volna, de Zsidi beadása után ordító helyzetből a keresztlécre lőtt.
A megváltást aztán a "jó Pásztor" hozta el, akinek születésnapja alkalmából előző nap a keret tekintélyes része beivott, ám játékosunk tiszta fejjel vette észre a lehetőséget és éles szögből nagy erővel bombázott a hosszú sarokba.
Előnyben is igen nagyon szerettünk támadni, és néha rá voltunk szorulva aktuális védőnk higgadtságára vagy Ujhelyi mentéseire. De aztán eljött a megváltásként érkező harmadik gól is, Görög szerelt félpályánál, majd Amberboyhoz passzolt, aki a hatosról a bal alsó sarokba gurított.
Ekkor még hátra néhány játékperc, de világmegváltás már nem történt. Illetve abban a hátralevő két percben nem, mert amit korábban véghezvittek a Taigetosz aranylábú csemetéi, az egyszerűen fantasztikus volt. A győzelem már önmagában fantasztikus, és ezzel újra bejelentkeztünk a jövő évi bajnoki címért, de még fontosabb, hogy egyénileg is többen hatalmasat küzdöttek, annyira, hogy az a brazil válogatott ellen is könnyen győzelemre vezethetett volna.
From Taigetosz Club - MBSK 3-1
kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Schanda, Zsidi
csere: Pásztor
gól: Amberboy 2, Pásztor
Külön öröm, hogy Zsidi ebben a szezonban először tiszteletét tette, az ő jelenlétével pedig kreativitásban és gyorsaságban is sokat nőttünk.
Mindjárt az első percekben látszott, hogy nem vagyunk esélytelenek, nem kényszerülünk beszorulni a kapunk elé, sőt minősített esetben az egy-egyes helyzeteket is felvállalhatjuk. Szokatlanul sok volt a labdabirtoklásunk, amit annak megfelelően megpróbáltunk helyzetekre és gólokra váltani, de ez inkább csak terv maradt, hiszen a helyzetek kialakítása viszonylag ritkán sikerült.
Úgy tűnt, korábbi meccsein mindkét csapat inkább a védekező játékot szokta meg, és nehezen állt át arra, hogy akár támadni is lehet. Pozitívumként lehet említeni, hogy a védelmünk el tudta érni, hogy ellenfelünk is csak ritkán, és többnyire csak távolról lőhessen, így Ujhelyi kapus tökéletesen biztonságban érezhette magát. Ritka támadásainkat többnyire Amberboy szervezte, de a többieknek is többször nyílt módjuk csatlakozni a támadásokhoz. Görögnek és Pásztornak volt egy-egy helyzete, de Amberboyé volt a legközelebb a gólhoz. Házi gólkirályunk távolról próbálkozott, bombája pedig a keresztlécről vágódott vissza a mezőnybe.
Valószínűtlennek tűnt, de a félidő még nulla-nullás állást hozott, a taktikai értekezlet viszont esélyesnek tartotta, hogy behúzzuk a győzelmet.
Most nem voltak olyan nagyon szigorúan elosztva a mezőnybeli posztok, így az arra hajlamos játékosok sokat tanyáztak elöl akkor is, ha épp az ellenfél támadt. Ez lehetőséget biztosított Schanda és Görög részére, hogy bizonyítsák védekezésbeli rátermettségüket, amelyikőjük épp pályán volt, az gyakran egyedül találta magát két villámléptű csatárral, de csodával határos módon sok alkalommal szereltek, főleg Schanda dolgozott látványos tankszerű lerohanásokkal, melyre a kilencven kiló alatti csatároknak nem volt ellenszere.
A játék előrehaladtával az is kezdett látszani, hogy kevés az az egy csere, játékosaink szaporán váltogatták egymást a kispadon, és aki épp a pályán volt az irigykedve nézte azt, aki tüdeje szétszakadt darabjait köhögte éppen a játéktéren kívül. Az iram igen hajtós volt, méltó ahhoz, amekkora tétje ennek a kiesési rangadó volt.
Egy ellenünk megítélt szögletnél aztán beütött a ménkű: A középre lőtt labda Schandáról kifelé vágódott, de ott ellenfél érkezett, aki az elé ugró két védő között a kapunk felső sarkába lőtte a labdát. Szerencsére tudatában voltunk, hogy ettől még nyerhetünk, és reálisnak tartottuk, hogy meg is valósítsuk amiért jöttünk.
Nem sokkal később Amberboy kiegyenlített, és hamarosan újabb gólt szerezhetett volna, de Zsidi beadása után ordító helyzetből a keresztlécre lőtt.
A megváltást aztán a "jó Pásztor" hozta el, akinek születésnapja alkalmából előző nap a keret tekintélyes része beivott, ám játékosunk tiszta fejjel vette észre a lehetőséget és éles szögből nagy erővel bombázott a hosszú sarokba.
Előnyben is igen nagyon szerettünk támadni, és néha rá voltunk szorulva aktuális védőnk higgadtságára vagy Ujhelyi mentéseire. De aztán eljött a megváltásként érkező harmadik gól is, Görög szerelt félpályánál, majd Amberboyhoz passzolt, aki a hatosról a bal alsó sarokba gurított.
Ekkor még hátra néhány játékperc, de világmegváltás már nem történt. Illetve abban a hátralevő két percben nem, mert amit korábban véghezvittek a Taigetosz aranylábú csemetéi, az egyszerűen fantasztikus volt. A győzelem már önmagában fantasztikus, és ezzel újra bejelentkeztünk a jövő évi bajnoki címért, de még fontosabb, hogy egyénileg is többen hatalmasat küzdöttek, annyira, hogy az a brazil válogatott ellen is könnyen győzelemre vezethetett volna.
From Taigetosz Club - MBSK 3-1
kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Schanda, Zsidi
csere: Pásztor
gól: Amberboy 2, Pásztor
2012. április 23., hétfő
Kapuskeringő
Valószínűleg kevés csapat mondhatja el magáról, hogy egy meccsen háromszor cserélt kapust, de mi voltunk olyan kiválóak hogy ezt is megtegyük. De kezdjük elölről.
Amolyan szokásos taigetoszos keretünk volt, kezdetben csere nélkül, a listavezető ellen ez nem is nézett ki éppenséggel jól, így a magas gólarányú győzelem helyett ezúttal csak a tíznél kevesebb bekapott gólt tűztük ki célul. Ehhez képest Róna az első akcióból majdnem gólt fejelt.
Ezzel jó időre el is lőttük a puskaporunkat, és a következő akcióból már be is kaptuk az első gólt. Majd nem sokkal később a következőt, és a következőt. Sajnos a tudásbeli különbség egyértelmű volt, ritkán tudtuk kihozni a labdát, ellenfeleink pedig gyakran találtak rést a védelmünkön.
A sok bekapott gól aláásta Szécsey önbizalmát, aki cserét kért, Róna vette magához a kesztyűt, míg mezőnyben az időközben befutó Tinkó folytatta a harcot. Ez utóbbi módosítás kétségtelenül növelte játékintelligenciánkat, melynek hamarosan Puskás-gólra érdemes gól lett az eredménye. Tinkó hozta fel a labdát a szélen, passzát Tarnai egyből beívelte az őt támadó védők mögé, Amberboy pedig kapásból az alsó sarokba bombázott, oly módon, hogy még ellenfeleink is megtapsoltak minket. De csak az a kevés öröm volt amitől a keser még rosszabb ízt vett, mert ebben a felállásban is kaptunk pár gólt, elkerülhetőt is.
Félidőben, 1-7-es állásnál tehát úgy határoztunk, hogy Szécsey visszaáll a kapuba, míg Róna a hátvédsorban fog dolgozni a gólveszély elhárításáért. Mezőnyben elkezdett látszani, hogy ez lehet a jövő útja, néha még lövésig is eljutottunk, de taktikailag még mindig nem bizonyultunk kellően érettnek. Közben kaptunk egy újabb gólt, amit már szinte fel sem vettünk, de talán még nagyobb baj, hogy Szécseyt hatoson kívüli kezezésért kiállította a játékvezető. Ismét Róna állt a ketrec elé, ami nem lett volna baj, a baj az volt, hogy Szécsey lelkét igencsak megviselték a történtek, a kettőperc letelte után sem volt hajlandó visszaállni.
Róna mindenesetre sokat tett azért, hogy mentsük, ami menthető, védett térden csúszva és vetődve is, és minden más pozitúrában, amit csak el lehet képzelni. Időközben az előrejáték is hozozz némi sikert, ha nem is a legkonvencionálisabb eszközökkel. Előbb Tarnai lőtt egy szögletet izomból a kapu előtt sűrűsödő tömegbe oly módon, hogy onnan a hálóba pattant a labda, majd Tinkó lőtt bombagólt saját labdaszerzését követően.
Már kezdtük volna azt hinni, hogy jók vagyunk, amikor az utolsó percben sokadszor is megbontották védelmünket, és bekaptuk a tizedik gólt is, amit pedig mindenáron el akartunk kerülni.
Még mindig nem vagyunk utolsók!
És a jövő héten már tényleg olyan meccs jön, ami a jelenlegi kerettel is nyerhető!
From Taigetosz Club - NDK-Stars 3-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Róna, Sáróy, Tarnai
csere: Tinkó
gól: Amberboy, Tarnai, Tinkó
Amolyan szokásos taigetoszos keretünk volt, kezdetben csere nélkül, a listavezető ellen ez nem is nézett ki éppenséggel jól, így a magas gólarányú győzelem helyett ezúttal csak a tíznél kevesebb bekapott gólt tűztük ki célul. Ehhez képest Róna az első akcióból majdnem gólt fejelt.
Ezzel jó időre el is lőttük a puskaporunkat, és a következő akcióból már be is kaptuk az első gólt. Majd nem sokkal később a következőt, és a következőt. Sajnos a tudásbeli különbség egyértelmű volt, ritkán tudtuk kihozni a labdát, ellenfeleink pedig gyakran találtak rést a védelmünkön.
A sok bekapott gól aláásta Szécsey önbizalmát, aki cserét kért, Róna vette magához a kesztyűt, míg mezőnyben az időközben befutó Tinkó folytatta a harcot. Ez utóbbi módosítás kétségtelenül növelte játékintelligenciánkat, melynek hamarosan Puskás-gólra érdemes gól lett az eredménye. Tinkó hozta fel a labdát a szélen, passzát Tarnai egyből beívelte az őt támadó védők mögé, Amberboy pedig kapásból az alsó sarokba bombázott, oly módon, hogy még ellenfeleink is megtapsoltak minket. De csak az a kevés öröm volt amitől a keser még rosszabb ízt vett, mert ebben a felállásban is kaptunk pár gólt, elkerülhetőt is.
Félidőben, 1-7-es állásnál tehát úgy határoztunk, hogy Szécsey visszaáll a kapuba, míg Róna a hátvédsorban fog dolgozni a gólveszély elhárításáért. Mezőnyben elkezdett látszani, hogy ez lehet a jövő útja, néha még lövésig is eljutottunk, de taktikailag még mindig nem bizonyultunk kellően érettnek. Közben kaptunk egy újabb gólt, amit már szinte fel sem vettünk, de talán még nagyobb baj, hogy Szécseyt hatoson kívüli kezezésért kiállította a játékvezető. Ismét Róna állt a ketrec elé, ami nem lett volna baj, a baj az volt, hogy Szécsey lelkét igencsak megviselték a történtek, a kettőperc letelte után sem volt hajlandó visszaállni.
Róna mindenesetre sokat tett azért, hogy mentsük, ami menthető, védett térden csúszva és vetődve is, és minden más pozitúrában, amit csak el lehet képzelni. Időközben az előrejáték is hozozz némi sikert, ha nem is a legkonvencionálisabb eszközökkel. Előbb Tarnai lőtt egy szögletet izomból a kapu előtt sűrűsödő tömegbe oly módon, hogy onnan a hálóba pattant a labda, majd Tinkó lőtt bombagólt saját labdaszerzését követően.
Már kezdtük volna azt hinni, hogy jók vagyunk, amikor az utolsó percben sokadszor is megbontották védelmünket, és bekaptuk a tizedik gólt is, amit pedig mindenáron el akartunk kerülni.
Még mindig nem vagyunk utolsók!
És a jövő héten már tényleg olyan meccs jön, ami a jelenlegi kerettel is nyerhető!
From Taigetosz Club - NDK-Stars 3-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Róna, Sáróy, Tarnai
csere: Tinkó
gól: Amberboy, Tarnai, Tinkó
A bejegyzés címe
Oly sok halogatás után szombaton megesett a várva várt edzőmeccs. Ez rendkívüli esemény a Taigetosz életében, nagyon-nagyon régen fordult elő, hogy nem volt tétmeccs, mégis sikerült összegyűlnünk focizás céljából. Sőt, létszámban bőven felülmúltuk az ellenfelet, a Kozelito Tél csapatát, akik úgy is csak 3+1-ben tudtak kiállni, hogy közös játékosunk ott szerepelt. Mi is vállaltuk a 3+1-et, egy cserével. A kapuban Szécsey állt, a mezőnyben Amberboy, Márialigeti, Schanda és Tarnai váltogatták egymást.
Eleinte nem sok babár termett számunkra, ellenfelünk könnyen átjárt laza védelmünkön. Aztán Márialigeti villantott valamit, előbb saját hatosunkról ívelt be egy gólt a kinn álló kapus fölött, majd lövésből is betalált, később pedig rúgatott egy gólt Schandával. Így legalább becsületünk megmaradt. érezhető volt, hogy legjobbjaink is méltó riválisokra találtak, csapatszintű védekezésünk pedig gyakran hagyott rést.
Térfélcsere után, amit hízelgőbb lesz számunkra külön meccsként elkönyvelni, mi kerültünk kedvezőbb helyzetbe. Azzal, hogy cserélni tudtunk, frissebbek maradtunk, és megéreztük, hogy lehet keresnivalónk, ami a fásultabb tagokból is kihozta a maximumot. Amberboy és Tarnai felváltva adtak egymásnak gólpasszokat, illetve Márialigeti megint szerzett egy átemelős gólt félpályán túlról, így fergeteges támadójátékkal ezt a szakaszt 6-1-re megnyertük.
A felek ezután büntető-párbajban állapodtak meg. Véleményes, hogy egy vagy két külön párbaj zajlott, az egyszerűség kedvéért számoljuk egybe, nos eszerint 3-2-re nyertünk. A győzelem legfőbb letéteményese Szécsey volt, aki hidegvérét megőrizve sok tízméterest hárított, így megadva a lehetőséget a csatároknak. Körülbelül tíz próbálkozásból Amberboy, Márialigeti és Tarnai jártak egyszer-egyszer sikerrel.
Mivel több tag kifejezte tetszését a rendezvénnyel kapcsolatban, könnyen lehet, hogy még lesz hasonló focikálás.
Eleinte nem sok babár termett számunkra, ellenfelünk könnyen átjárt laza védelmünkön. Aztán Márialigeti villantott valamit, előbb saját hatosunkról ívelt be egy gólt a kinn álló kapus fölött, majd lövésből is betalált, később pedig rúgatott egy gólt Schandával. Így legalább becsületünk megmaradt. érezhető volt, hogy legjobbjaink is méltó riválisokra találtak, csapatszintű védekezésünk pedig gyakran hagyott rést.
Térfélcsere után, amit hízelgőbb lesz számunkra külön meccsként elkönyvelni, mi kerültünk kedvezőbb helyzetbe. Azzal, hogy cserélni tudtunk, frissebbek maradtunk, és megéreztük, hogy lehet keresnivalónk, ami a fásultabb tagokból is kihozta a maximumot. Amberboy és Tarnai felváltva adtak egymásnak gólpasszokat, illetve Márialigeti megint szerzett egy átemelős gólt félpályán túlról, így fergeteges támadójátékkal ezt a szakaszt 6-1-re megnyertük.
A felek ezután büntető-párbajban állapodtak meg. Véleményes, hogy egy vagy két külön párbaj zajlott, az egyszerűség kedvéért számoljuk egybe, nos eszerint 3-2-re nyertünk. A győzelem legfőbb letéteményese Szécsey volt, aki hidegvérét megőrizve sok tízméterest hárított, így megadva a lehetőséget a csatároknak. Körülbelül tíz próbálkozásból Amberboy, Márialigeti és Tarnai jártak egyszer-egyszer sikerrel.
Mivel több tag kifejezte tetszését a rendezvénnyel kapcsolatban, könnyen lehet, hogy még lesz hasonló focikálás.
2012. április 19., csütörtök
Nekünk Mohács kell
Az a nemmindennapi helyzet állt elő, hogy keretünkben két olyan illető is volt, akikre csak kapuban számíthattunk. Az egy dolog, hogy mezőnybe cserénk nem volt, de azzal a feladattal is szembesült a menedzsment, hogy két kapusnak kellett munkát biztosítani. Végül úgy döntöttünk, hogy Szécsey kezd, Ujhelyi pedig beugrásra készen vár.
Mezőnyben egy olyan csapatot láthattunk, aminél gyengébbet és erősebbet is állítottunk már ki. Ahogy lenni szokott, eleinte, amíg a védekezés szigorú alakzata tartotta magát, nem tűnt rossznak játékunk, és sikerrel távol tartottuk az ellenfelet a kaputól. Hanem aztán a félidő közepén kaptunk két abszolút elkerülhető gólt, amivel a három pont sorsa tulajdonképpen el is dőlt.
Ekkor pályára léptettük Ujhelyit - mindjárt fel is avatták őt egy hatalmas felsősarkos bombagóllal - majd nem sokkal később megtörtént az amire évek óta nem volt példa: Szécsey mezőnyjátékosként is pályára lépett. Nem is vallott kudarcot, első labdaérintéseként rögvest szerelte ellenfelünk csatárát, és a későbbiekben is hozzátett legalább annyit, amennyit egy láncszemtől el lehet várni.
Meg kell emlékezni két helyzetről. Előbb Amberboy egy egyéni akció végén megszerezte első gólunkat; majd pompás Amberboy-Görög-Schanda akció után pocakos csatárunk milliméterekre volt attól, hogy idén is elkezdje góljai szaporítását. Erős lövése azonban a kapufa belső oldaláról a gólvonal elé pattant, így nem sikerült az eredmény szorossá tétele.
Hátrányban is elsősorban a védekezésre koncentráltunk, kiosztott posztokkal, területi védekezéssel. Ennek megvolt az az előnye, hogy a hatos elé beálló négyemberes fallal ellenfeleink nem igazán tudtak mit kezdeni, jobbára csak hátul járatták a labdát, és így jó ideig elkerültük az újabb gólok beszedését. Ugyanakkor a labdabirtoklásunk egészen minimálisra csökkent, és vele csökkent az esély a gólszerzésre. Még Amberboy elfutásaiban volt meg a veszély, illetve Görögnek volt egy bombaerős kapáslövése, mely azonban a kapu helyett Rónát találta el.
Az utolsó percekre aztán a szufla és a koncentráció igencsak elfogyott, talán ennek is volt köszönhető, hogy néha üresen maradt egy-egy csatár a hatosunkon, így a vereség gólaránya is elkezdett nőni.
Sajnos a meccs vége már nem csak a fociról szólt, hanem a két csapat tagjainak egymáshoz való viszonyáról is. Ellenfeleink éles helyzetben nem fukarkodtak kézimunkával és rugdosódással, Amberboyt néha ököllel ütötték, aminek következtében egy idő múlva elgurult a gyógyszere. A korábban kitalált módszer szerint ekkor intellektuális fölényünket bizonyítandó elkezdtük kérdezgetni a Mohácsi vész időpontját, azonban ellenfeleink között is volt egy, aki tudta az évszámot, az Árpád-ház kihalásának időpontja pedig már kissé túljátszott poénnak tűnt. Az elszabaduló indulatok hatására újabb ütéseket kapó Amberboy végül az utolsó percre levonult a pályáról.
Ha ezt akarták elérni ellenfeleink akkor elérték, leggólveszélyesebb játékosunkat tökéletesen semlegesítették, de az utolsó fél percben döntő esemény már nem történt.
Továbbra sem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - Melanz Gruppo 1-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Schanda
csere: Ujhelyi
gól: Amberboy
Mezőnyben egy olyan csapatot láthattunk, aminél gyengébbet és erősebbet is állítottunk már ki. Ahogy lenni szokott, eleinte, amíg a védekezés szigorú alakzata tartotta magát, nem tűnt rossznak játékunk, és sikerrel távol tartottuk az ellenfelet a kaputól. Hanem aztán a félidő közepén kaptunk két abszolút elkerülhető gólt, amivel a három pont sorsa tulajdonképpen el is dőlt.
Ekkor pályára léptettük Ujhelyit - mindjárt fel is avatták őt egy hatalmas felsősarkos bombagóllal - majd nem sokkal később megtörtént az amire évek óta nem volt példa: Szécsey mezőnyjátékosként is pályára lépett. Nem is vallott kudarcot, első labdaérintéseként rögvest szerelte ellenfelünk csatárát, és a későbbiekben is hozzátett legalább annyit, amennyit egy láncszemtől el lehet várni.
Meg kell emlékezni két helyzetről. Előbb Amberboy egy egyéni akció végén megszerezte első gólunkat; majd pompás Amberboy-Görög-Schanda akció után pocakos csatárunk milliméterekre volt attól, hogy idén is elkezdje góljai szaporítását. Erős lövése azonban a kapufa belső oldaláról a gólvonal elé pattant, így nem sikerült az eredmény szorossá tétele.
Hátrányban is elsősorban a védekezésre koncentráltunk, kiosztott posztokkal, területi védekezéssel. Ennek megvolt az az előnye, hogy a hatos elé beálló négyemberes fallal ellenfeleink nem igazán tudtak mit kezdeni, jobbára csak hátul járatták a labdát, és így jó ideig elkerültük az újabb gólok beszedését. Ugyanakkor a labdabirtoklásunk egészen minimálisra csökkent, és vele csökkent az esély a gólszerzésre. Még Amberboy elfutásaiban volt meg a veszély, illetve Görögnek volt egy bombaerős kapáslövése, mely azonban a kapu helyett Rónát találta el.
Az utolsó percekre aztán a szufla és a koncentráció igencsak elfogyott, talán ennek is volt köszönhető, hogy néha üresen maradt egy-egy csatár a hatosunkon, így a vereség gólaránya is elkezdett nőni.
Sajnos a meccs vége már nem csak a fociról szólt, hanem a két csapat tagjainak egymáshoz való viszonyáról is. Ellenfeleink éles helyzetben nem fukarkodtak kézimunkával és rugdosódással, Amberboyt néha ököllel ütötték, aminek következtében egy idő múlva elgurult a gyógyszere. A korábban kitalált módszer szerint ekkor intellektuális fölényünket bizonyítandó elkezdtük kérdezgetni a Mohácsi vész időpontját, azonban ellenfeleink között is volt egy, aki tudta az évszámot, az Árpád-ház kihalásának időpontja pedig már kissé túljátszott poénnak tűnt. Az elszabaduló indulatok hatására újabb ütéseket kapó Amberboy végül az utolsó percre levonult a pályáról.
Ha ezt akarták elérni ellenfeleink akkor elérték, leggólveszélyesebb játékosunkat tökéletesen semlegesítették, de az utolsó fél percben döntő esemény már nem történt.
Továbbra sem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - Melanz Gruppo 1-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Schanda
csere: Ujhelyi
gól: Amberboy
2012. április 3., kedd
Mikor ha nem most?
A szokásos tippelgetés és lassan szertefoszló reménykedés előzte meg a kerethirdetést, végül a helyszínre érkezve mindenki konstatálhatta, hogy a szokásosnál nem erősebb egy cserés felállást is csak a vésztartalékként mozgósított Amberboy Leventével tudjuk megvalósítani. Hanem húsz perccel kezdés előtt megcsörrent a mobiltelefon, és a bő keret leggólerősebb játékosa jelezte, hogy mégis jönne. És ha ez még nem lett volna elegendő, pár perccel kezdés előtt befutott Szidi is, Tóth-tal a hóna alatt. Ez a felállás már mennyiségre és minőségre is sokat ígért, annyira hogy a hitetlenebbek is újra bízni kezdtek a győzelemben.
A kispad úgy döntött, hogy elkerülendő a gyengébb játékosok egyszerre való játszatása, amiért cserébe hajlandóak voltunk vállalni, hogy a legjobbak ne játszanak sokat együtt.
A sors szeszélyéből adódóan az első húsz másodpercet emberelőnyben játszottuk, de aztán kiegészültek ellenfeleink. Ekkor tudatosulni kellett mindenkiben, hogy ha erős is aktuális keretünk, a győzelem nem fog az ölünkbe esni, akkor érhetjük el, ha mindent megteszünk érte.
Az első félidő nagyjából kiegyenlített játékot hozott, mindkét oldalon voltak helyzetek, azonban egyénileg kiváló focistáink csapatként nem nagyon találták egymást, az összjáték akadályozott, és a csapatrészek közötti összhang sem volt kiváló. Minden reményünk ellenére a félidő második felében kétgólos hátrányba kerültünk. Különösen az első gól volt bosszantó, hiszen már a szabálytalanság is fölösleges volt, a szabadrúgásnál pedig a sorfal tagjai között talált utat a labda.
Hanem a félidő körüli pillanatokban megmutatkozott a Taigetosz szíve és tudása! Az első félidőt lezáró sípszó pillanatában Amberboy D. lövésébe a kapus beleért, de így is csak beütötte a kapuba. Rövid tanakodás utána játékvezető úgy döntött, hogy a hármas sípszó harmadik sípjeléig tart a meccs, így a gól érvényes. Térfélcsere utáni első akciónknál pedig Amberboy L. cselezett ki mindenkit, és hozta akkora helyzetbe Görögöt, amit még ő is képes volt gólra váltani.
Sajnos a egyenlő állás nem tartott sokáig, mert egy átlövés beakadt a kapunkba, de ennyi alapján már a meccsgyakorlat igazolta azt, hogy lehet keresnivalónk a pályán. Jellemzően a továbbiakban is képesek voltunk támadásokat vezetni, de támadásaink hatékonysága csekély volt, leginkább a csapatrészek közötti összhang és a passzolási hajlandóság alacsony volta miatt.
Történetesen gyorsan szereztünk két gólt, de ezek nem a csapaton múltak, hanem kizárólag az először szereplő Márialigeti egyéni képességein. Csatárunk tíz-tizenkét méterről bombázott be egy szabadrúgást, majd ugyanilyen távolságból a labdát a kapus kezeivel együtt lőtte be a hálóba.
Adva volt a lehetőség, hét perc volt hátra a meccsből, amennyi időre meg kellett tartani az előnyt. Azonban néha létszámhiánnyal is küzdő védelmünket egy-két keresztbemozgással nagyon könnyen össze lehetett zavarni, és megtartani is csak rövid időre tudtuk a labdát, aminek igen szomorú következményei lettek. Előbb egy átlövés, majd egy kontra utáni emelés kötött ki a hálónkban. Az utolsó percekben már nekünk kellett futnunk az eredményért, de ez most megoldhatatlannak bizonyult.
Jogos a kérdés, hogy ha ezzel a magunkhoz képest erős kerettel nem győztünk, akkor mégis milyen erősségű kéne ahhoz, hogy egyszer nyerjünk is? Messi és Cé Ronaldo leigazolása anyagi okok miatt nem szerepel terveink között, bár a most pályára már a nevezettekkel összemérhető játékerőt képviselnek.
From Taigetosz Club - Nothing Toulouse 4-5
kezdő: Szécsey - Amberboy D., Görög, Sáróy, Tóth
csere: Amberboy L., Márialigeti, Schanda
gól: Márialigeti 2, Amberboy D., Görög
A kispad úgy döntött, hogy elkerülendő a gyengébb játékosok egyszerre való játszatása, amiért cserébe hajlandóak voltunk vállalni, hogy a legjobbak ne játszanak sokat együtt.
A sors szeszélyéből adódóan az első húsz másodpercet emberelőnyben játszottuk, de aztán kiegészültek ellenfeleink. Ekkor tudatosulni kellett mindenkiben, hogy ha erős is aktuális keretünk, a győzelem nem fog az ölünkbe esni, akkor érhetjük el, ha mindent megteszünk érte.
Az első félidő nagyjából kiegyenlített játékot hozott, mindkét oldalon voltak helyzetek, azonban egyénileg kiváló focistáink csapatként nem nagyon találták egymást, az összjáték akadályozott, és a csapatrészek közötti összhang sem volt kiváló. Minden reményünk ellenére a félidő második felében kétgólos hátrányba kerültünk. Különösen az első gól volt bosszantó, hiszen már a szabálytalanság is fölösleges volt, a szabadrúgásnál pedig a sorfal tagjai között talált utat a labda.
Hanem a félidő körüli pillanatokban megmutatkozott a Taigetosz szíve és tudása! Az első félidőt lezáró sípszó pillanatában Amberboy D. lövésébe a kapus beleért, de így is csak beütötte a kapuba. Rövid tanakodás utána játékvezető úgy döntött, hogy a hármas sípszó harmadik sípjeléig tart a meccs, így a gól érvényes. Térfélcsere utáni első akciónknál pedig Amberboy L. cselezett ki mindenkit, és hozta akkora helyzetbe Görögöt, amit még ő is képes volt gólra váltani.
Sajnos a egyenlő állás nem tartott sokáig, mert egy átlövés beakadt a kapunkba, de ennyi alapján már a meccsgyakorlat igazolta azt, hogy lehet keresnivalónk a pályán. Jellemzően a továbbiakban is képesek voltunk támadásokat vezetni, de támadásaink hatékonysága csekély volt, leginkább a csapatrészek közötti összhang és a passzolási hajlandóság alacsony volta miatt.
Történetesen gyorsan szereztünk két gólt, de ezek nem a csapaton múltak, hanem kizárólag az először szereplő Márialigeti egyéni képességein. Csatárunk tíz-tizenkét méterről bombázott be egy szabadrúgást, majd ugyanilyen távolságból a labdát a kapus kezeivel együtt lőtte be a hálóba.
Adva volt a lehetőség, hét perc volt hátra a meccsből, amennyi időre meg kellett tartani az előnyt. Azonban néha létszámhiánnyal is küzdő védelmünket egy-két keresztbemozgással nagyon könnyen össze lehetett zavarni, és megtartani is csak rövid időre tudtuk a labdát, aminek igen szomorú következményei lettek. Előbb egy átlövés, majd egy kontra utáni emelés kötött ki a hálónkban. Az utolsó percekben már nekünk kellett futnunk az eredményért, de ez most megoldhatatlannak bizonyult.
Jogos a kérdés, hogy ha ezzel a magunkhoz képest erős kerettel nem győztünk, akkor mégis milyen erősségű kéne ahhoz, hogy egyszer nyerjünk is? Messi és Cé Ronaldo leigazolása anyagi okok miatt nem szerepel terveink között, bár a most pályára már a nevezettekkel összemérhető játékerőt képviselnek.
From Taigetosz Club - Nothing Toulouse 4-5
kezdő: Szécsey - Amberboy D., Görög, Sáróy, Tóth
csere: Amberboy L., Márialigeti, Schanda
gól: Márialigeti 2, Amberboy D., Görög
2012. március 27., kedd
Amiről nem szívesen beszélünk
Kis csapatunk soron következő meccsét a szokásos fogadkozás előzte meg, egyes tagok gólokat, mások öngólokat, megint mások szigorú labdaszerzéseket vállaltak annak érdekében, hogy meglegyen a szezon első pontszerzése. Létszám tekintetében igen szerencsés két cserével ellátott keretet sikerült összehoznunk, mely alapján Marxot alapul véve arra számítottunk, hogy a mennyiség át fog csapni minőségbe. Külön öröm, hogy Perczel György négy év távollét után újra pályára lépett színeinkben.
Sajnos a pályán látottak nem igazolták a marxi tételt, és hamar kétgólos hátrányba kerültünk.Mindez még azelőtt megtörtént, hogy igazából kiderült volna, hogy újonnan megalkotott védelmünk hogy működik, hiszen ellenfelünknek komoly helyzetre nem is volt szüksége, távolból lőtték a bombagólokat.
Magunk részéről szórványosan eljutottunk helyzetecskékig, Amberboy és Tarnai lőttek kapura egyszer-kétszer, de nem volt szerencséjük. Helyzetet azonban ritkán tudtunk kialakítani, ugyanis passzos játékunk több okból kifolyólag még mindig döcögött, nem is mindig akartak passzolni játékosaink, a klasszikus "majd a Boy kicselez mindenkit" taktika pedig ezúttal nem hozott sikert.
A játékvezető többször került a figyelem középpontjába, és ennek nem mindig örültünk. Egy alkalommal Szécsey bravúros vetődéssel szögletre ütött egy ziccerből leadott lövést, azzal a szépséghibával, hogy a hatoson kívül tette ezt. Repült egy kettőperc, és jött a szabadrúgás veszélyes helyről. A szabadrúgást a vészkapus Görög kivédte, de a kettő percet nem sikerült kivédekeznünk, bekaptuk a harmadikat.
A meccs közepe táján legalább annyira feljavult játékunk, hogy tartani tudtuk az eredményt. Amberboy és Perczel bemutattak egy-egy olyan lövést, ami gólt érdemelt volna, de az ellenfél kapusa emberi képességekkel alig magyarázható módon menteni tudott. Már-már elkezdtünk hinni saját feltámadásunkban, amikor Amberboy teljesen fölöslegesen összeszedett a korábban beszedett sárga mellé még egy kétperces kiállítást is. Ez igen nagy terhet rótt a pályán maradókra, ám hihetetlen módon ezúttal sikerült legalább megtartani az eredményt. Legalábbis az emberhátrányos két percben. Mert egyébként kaptunk még két gólt, szintén izomból megbikázott lövésekből.
Két perccel a vége előtt Amberboy kicselezte az utolsó védőt, aki szándékosan felrúgta, ebből adódott is némi feszültség, a "játszani és játszani hagyni"-elv alapján számon kértük, hogy egy már eldőlt meccsen erre mi szükség volt. A szabadrúgást megkaptuk, de ezzel sem sikerült élni.
Az már alig számított, hogy az utolsó percben újabb gólt hozott össze védelmünk, hiszen hogy öt vagy hat-e a kapott gólok száma az részletkérdés. Ennél jóval fájóbb, hogy mi egy alkalommal sem tudtunk hálóba találni, ezzel már most, viszonylag a bajnokság elején megszakadt az a statisztika, amelyre oly büszkék szoktunk lenni.
A meccs után hosszas elemzése következett annak, hogy ki miért hülye, ki hibázott, és ki kit jogosult lebarmolni, mely diskurzusba ezen sorok írója is hamarosan bekapcsolódik.
From Taigetosz Club - Distinction 0-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Perczel, Tarnai
csere: Sáróy, Schanda
gól: -
Sajnos a pályán látottak nem igazolták a marxi tételt, és hamar kétgólos hátrányba kerültünk.Mindez még azelőtt megtörtént, hogy igazából kiderült volna, hogy újonnan megalkotott védelmünk hogy működik, hiszen ellenfelünknek komoly helyzetre nem is volt szüksége, távolból lőtték a bombagólokat.
Magunk részéről szórványosan eljutottunk helyzetecskékig, Amberboy és Tarnai lőttek kapura egyszer-kétszer, de nem volt szerencséjük. Helyzetet azonban ritkán tudtunk kialakítani, ugyanis passzos játékunk több okból kifolyólag még mindig döcögött, nem is mindig akartak passzolni játékosaink, a klasszikus "majd a Boy kicselez mindenkit" taktika pedig ezúttal nem hozott sikert.
A játékvezető többször került a figyelem középpontjába, és ennek nem mindig örültünk. Egy alkalommal Szécsey bravúros vetődéssel szögletre ütött egy ziccerből leadott lövést, azzal a szépséghibával, hogy a hatoson kívül tette ezt. Repült egy kettőperc, és jött a szabadrúgás veszélyes helyről. A szabadrúgást a vészkapus Görög kivédte, de a kettő percet nem sikerült kivédekeznünk, bekaptuk a harmadikat.
A meccs közepe táján legalább annyira feljavult játékunk, hogy tartani tudtuk az eredményt. Amberboy és Perczel bemutattak egy-egy olyan lövést, ami gólt érdemelt volna, de az ellenfél kapusa emberi képességekkel alig magyarázható módon menteni tudott. Már-már elkezdtünk hinni saját feltámadásunkban, amikor Amberboy teljesen fölöslegesen összeszedett a korábban beszedett sárga mellé még egy kétperces kiállítást is. Ez igen nagy terhet rótt a pályán maradókra, ám hihetetlen módon ezúttal sikerült legalább megtartani az eredményt. Legalábbis az emberhátrányos két percben. Mert egyébként kaptunk még két gólt, szintén izomból megbikázott lövésekből.
Két perccel a vége előtt Amberboy kicselezte az utolsó védőt, aki szándékosan felrúgta, ebből adódott is némi feszültség, a "játszani és játszani hagyni"-elv alapján számon kértük, hogy egy már eldőlt meccsen erre mi szükség volt. A szabadrúgást megkaptuk, de ezzel sem sikerült élni.
Az már alig számított, hogy az utolsó percben újabb gólt hozott össze védelmünk, hiszen hogy öt vagy hat-e a kapott gólok száma az részletkérdés. Ennél jóval fájóbb, hogy mi egy alkalommal sem tudtunk hálóba találni, ezzel már most, viszonylag a bajnokság elején megszakadt az a statisztika, amelyre oly büszkék szoktunk lenni.
A meccs után hosszas elemzése következett annak, hogy ki miért hülye, ki hibázott, és ki kit jogosult lebarmolni, mely diskurzusba ezen sorok írója is hamarosan bekapcsolódik.
From Taigetosz Club - Distinction 0-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Perczel, Tarnai
csere: Sáróy, Schanda
gól: -
2012. március 20., kedd
Előre a taigetoszos úton
A Taigetosz igen régre visszanyúló és igen dicső nyolc éves történelmének első olyan mérkőzése közelgett el, amin nem vett részt Görög Dániel egykori csapatkapitány. Távolléte morális válságba taszította a csapatot, és az is kérdéses volt, hogy zokogástól fátyolos tekintetű labdarúgóink egyáltalán kiállnak-e, de végül leküzdöttük fájdalmunkat, és a szokásos erősséget megközelítő kerettel vállaltuk a harcot.
A morális válság aztán elhúzódott, és a meccsen is éreztette hatását. Felállásunk, bár magunkhoz képest nem volt kifejezetten gyenge, nem találta meg a kellő összhangot, és taktikát sem. Igazából se támadásokban, se védekezésben nem voltunk kellő létszámban, és a koncentráció sem tűnt maximálisnak, így a kedvező 0-0-s állást sem sokáig tudtuk tartani, tíz perc után pedig már 0-3-at mutatott az eredményjelző tábla, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Ez nem jelenti azt, hogy fel is adtuk, de reményeik folyamatosan csökkentek. Néha mindenki védekezett, de a csapat egésze szinte soha, és nem volt olyan játékos, aki végig csak a védekezéssel foglalkozott volna. Ez még nem lett volna baj, ha Iker Casillas áll a kapuban, de sajnos az ő leigazolására nem volt módunk, így sorban kaptuk a gólokat. Félidőben nyolcnál tartottak világoskék ellenfeleink, és még fogadkoznunk kellett, nehogy eljussanak a klubcsúcsot jelentő tizenhatig.
A második félidőben aztán a mindenki egyszerre csinál ugyanakkora semmit-ről a 3-1-es taktikai felállásra váltottunk, Tinkóval a csatársorban, és ez meg is hozta az eredményt. Nemhogy a bűvös tizenhatost sikerült elkerülnünk, de mezőnyben közel egyenrangú társak voltunk, és néha még helyzetekig is eljutottunk. A gólszerzés sokáig nem sikerült, de legalább a bekapott gólok számát sikerült ebben a periódusban elfogadhatóvá csökkentenünk. A hajrában aztán kulcsjátékosaink inkább a fülükön át való lélegzést választották, mintsem hogy lemenjenek, így futómennyiségünk a zéró felé tartott, és két újabb gólt kaptunk, de legalább a gólszerzés is összejött: Tinkó szerzett labdát a támadó térfélen, egyet tolt a labdán, majd jó érzékkel a másik oldalon érkező Tarnai elé tálalt, aki közelről értékesítette a helyzetet.
A lőtt gól, ahogy elvártuk, ezen a meccsen is sikerült, minimálisan ennyi, remélhetőleg máskor erkölcsileg és minőségileg is jobbak leszünk. Lehetőség van rá, mert kevésbé erős csapatok és a mainál elképzelhető erősebb összeállítások lehetségesek.
From Taigetosz Club - Black Ops 1-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Schanda, Tarnai, Tinkó
csere: Sáróy
gól: Tarnai
A morális válság aztán elhúzódott, és a meccsen is éreztette hatását. Felállásunk, bár magunkhoz képest nem volt kifejezetten gyenge, nem találta meg a kellő összhangot, és taktikát sem. Igazából se támadásokban, se védekezésben nem voltunk kellő létszámban, és a koncentráció sem tűnt maximálisnak, így a kedvező 0-0-s állást sem sokáig tudtuk tartani, tíz perc után pedig már 0-3-at mutatott az eredményjelző tábla, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Ez nem jelenti azt, hogy fel is adtuk, de reményeik folyamatosan csökkentek. Néha mindenki védekezett, de a csapat egésze szinte soha, és nem volt olyan játékos, aki végig csak a védekezéssel foglalkozott volna. Ez még nem lett volna baj, ha Iker Casillas áll a kapuban, de sajnos az ő leigazolására nem volt módunk, így sorban kaptuk a gólokat. Félidőben nyolcnál tartottak világoskék ellenfeleink, és még fogadkoznunk kellett, nehogy eljussanak a klubcsúcsot jelentő tizenhatig.
A második félidőben aztán a mindenki egyszerre csinál ugyanakkora semmit-ről a 3-1-es taktikai felállásra váltottunk, Tinkóval a csatársorban, és ez meg is hozta az eredményt. Nemhogy a bűvös tizenhatost sikerült elkerülnünk, de mezőnyben közel egyenrangú társak voltunk, és néha még helyzetekig is eljutottunk. A gólszerzés sokáig nem sikerült, de legalább a bekapott gólok számát sikerült ebben a periódusban elfogadhatóvá csökkentenünk. A hajrában aztán kulcsjátékosaink inkább a fülükön át való lélegzést választották, mintsem hogy lemenjenek, így futómennyiségünk a zéró felé tartott, és két újabb gólt kaptunk, de legalább a gólszerzés is összejött: Tinkó szerzett labdát a támadó térfélen, egyet tolt a labdán, majd jó érzékkel a másik oldalon érkező Tarnai elé tálalt, aki közelről értékesítette a helyzetet.
A lőtt gól, ahogy elvártuk, ezen a meccsen is sikerült, minimálisan ennyi, remélhetőleg máskor erkölcsileg és minőségileg is jobbak leszünk. Lehetőség van rá, mert kevésbé erős csapatok és a mainál elképzelhető erősebb összeállítások lehetségesek.
From Taigetosz Club - Black Ops 1-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Schanda, Tarnai, Tinkó
csere: Sáróy
gól: Tarnai
2012. március 14., szerda
Szufla ki
Egy héttel ezelőtt igen valószínűtlennek tűnt volna, hogy az a csapat fusson ki a második legendás meccsre, amely végül kifutott, hiszen alaptagok maradtak távol, és a csapatban másfél éve nem játszó Róna tűnt fel nem kis meglepetésre. Ennyiből akár még jók is lehettünk volna, de némely tagokról a meccs előtti órákban derült ki, hogy nem szándékoznak jönni. Így öt gladiátorra csökkent a Taigetosz harclétszáma, ami minden elszántság ellenére is súlyos sorscsapás egy olyan meccsen, amin győzelmi eséllyel számoltunk.
További sorscsapásként az öltözőt is zárva találtuk, a folyosón öltöztünk, és éppencsak odaértünk a kezdésre. De ha már ott voltunk, mély fogadkozással ígértük meg egymásnak, hogy vagy győztesen, vagy az ellenfél darabokra tört sípcsontjával fogunk hazamenni.
Az első percekben még tartott a nagy fogadkozás, tartott az erő. Védekezésben nagyon szép és hatékony négyszögben álltunk föl: Amberboy elöl zavar, Tarnai és Schanda lezárja a széleket, Róna pedig söpröget. Amíg ez a felállás ilyen formában működött, addig nem is volt baj, távol tudtuk tartani a labdát a kapunktól, és néha még a gólszerzési lehetőségig is eljutottunk, legalább annyiszor, hogy elhihessük, van remény a győzelemre.
A félidő hajrájában aztán ellenfeleink egy szép kényszerítővel becsapták védelmünket, és megszerezték a mérkőzés első gólját. Mielőtt azonban kardunkba dőlhettünk volna, Amberboy elfutott a balszélen, és kiegyenlített.
A második félidőt is ígéretesen kezdtük, Görög kapus hosszú kidobásával Amberboy lefordult védőjéről, majd a léc alá bombázta azt a gólt, amivel idén először vezetett szeretett csapatunk. Sajnos nem sokáig örülhettünk, hiszen egy gyorsan elvégzett szabadrúgás készületlenül érte védelmünket, és máris 2-2 volt az állás.
És sajnos részünkről eddig, 25 percig tartott a meccs, csere és erőnlét hiányában labdarúgóink ekkor már a fülükön keresztül vették a levegőt, és jó esetben lépni tudtak, de a futás egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnt. Idővel kissé ketté is szakadtunk, Amberboy és Tarnai alkották a támadószekciót, Róna és Schanda a védekezőt, ami még nem is lett volna baj, de a védők nem mindig értek fel a támadásokhoz, a támadók pedig csak lassan mentek vissza, így ellenfelünk rendszeresen emberelőnyben támadhatott. Ráadásul félidőben megjött az a játékosuk is, aki egy-az-egy ellen is többször megvert minket.
A hátralevő negyed órában gyakran fordult elő, hogy két vagy három fehérmezes passzolgatott a hatosunkon belül, kész helyzet elé állítva a kapust és azt az egy védőt, aki véletlenül arra járt. Becsületünkre váljék, hogy egy-két szép mentést be tudtunk mutatni, de a nagy számok törvénye alapján sok ilyen helyzetből néhányat be is kellett kapnunk. Közben csodával határos módon néha mi is eljutottunk helyzetig, de ekkor már többnyire az igazán veszélyes lövésig sem jutottunk el.
A múltkorinál jóval jobb, lelkesebb, futósabb, és talán ötletesebb játék ellenére ezúttal is nagyarányú vereséget szenvedtünk. Örvendetes, hogy Amberboy két meccsen már négy gólnál jár, ugyanakkor aggasztó, hogy rajta kívül más még nem szerzett gólt. Talán támadásépítési taktikánk revizionálása sem lenne haszontalan, a védekezés meg eleve nem lenne haszontalan. A kevés pozitívum egyike, hogy még így is van csapat, akit jobb gólkülönbségünk révén megelőzünk.
From Taigetosz Club - 51% 2-6
kezdő: Görög - Amberboy, Róna, Schanda, Tarnai
csere: -
gól: Amberboy 2
További sorscsapásként az öltözőt is zárva találtuk, a folyosón öltöztünk, és éppencsak odaértünk a kezdésre. De ha már ott voltunk, mély fogadkozással ígértük meg egymásnak, hogy vagy győztesen, vagy az ellenfél darabokra tört sípcsontjával fogunk hazamenni.
Az első percekben még tartott a nagy fogadkozás, tartott az erő. Védekezésben nagyon szép és hatékony négyszögben álltunk föl: Amberboy elöl zavar, Tarnai és Schanda lezárja a széleket, Róna pedig söpröget. Amíg ez a felállás ilyen formában működött, addig nem is volt baj, távol tudtuk tartani a labdát a kapunktól, és néha még a gólszerzési lehetőségig is eljutottunk, legalább annyiszor, hogy elhihessük, van remény a győzelemre.
A félidő hajrájában aztán ellenfeleink egy szép kényszerítővel becsapták védelmünket, és megszerezték a mérkőzés első gólját. Mielőtt azonban kardunkba dőlhettünk volna, Amberboy elfutott a balszélen, és kiegyenlített.
A második félidőt is ígéretesen kezdtük, Görög kapus hosszú kidobásával Amberboy lefordult védőjéről, majd a léc alá bombázta azt a gólt, amivel idén először vezetett szeretett csapatunk. Sajnos nem sokáig örülhettünk, hiszen egy gyorsan elvégzett szabadrúgás készületlenül érte védelmünket, és máris 2-2 volt az állás.
És sajnos részünkről eddig, 25 percig tartott a meccs, csere és erőnlét hiányában labdarúgóink ekkor már a fülükön keresztül vették a levegőt, és jó esetben lépni tudtak, de a futás egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnt. Idővel kissé ketté is szakadtunk, Amberboy és Tarnai alkották a támadószekciót, Róna és Schanda a védekezőt, ami még nem is lett volna baj, de a védők nem mindig értek fel a támadásokhoz, a támadók pedig csak lassan mentek vissza, így ellenfelünk rendszeresen emberelőnyben támadhatott. Ráadásul félidőben megjött az a játékosuk is, aki egy-az-egy ellen is többször megvert minket.
A hátralevő negyed órában gyakran fordult elő, hogy két vagy három fehérmezes passzolgatott a hatosunkon belül, kész helyzet elé állítva a kapust és azt az egy védőt, aki véletlenül arra járt. Becsületünkre váljék, hogy egy-két szép mentést be tudtunk mutatni, de a nagy számok törvénye alapján sok ilyen helyzetből néhányat be is kellett kapnunk. Közben csodával határos módon néha mi is eljutottunk helyzetig, de ekkor már többnyire az igazán veszélyes lövésig sem jutottunk el.
A múltkorinál jóval jobb, lelkesebb, futósabb, és talán ötletesebb játék ellenére ezúttal is nagyarányú vereséget szenvedtünk. Örvendetes, hogy Amberboy két meccsen már négy gólnál jár, ugyanakkor aggasztó, hogy rajta kívül más még nem szerzett gólt. Talán támadásépítési taktikánk revizionálása sem lenne haszontalan, a védekezés meg eleve nem lenne haszontalan. A kevés pozitívum egyike, hogy még így is van csapat, akit jobb gólkülönbségünk révén megelőzünk.
From Taigetosz Club - 51% 2-6
kezdő: Görög - Amberboy, Róna, Schanda, Tarnai
csere: -
gól: Amberboy 2
2012. március 7., szerda
Hogy máshogy kezdődhetett volna?
Az egeket ostromolja a Taigetosz-tagok önbizalma és lelkesedése, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nem kevesebb mint hét játékos gyűlt össze a szezonnyitón. Mindezt úgy, hogy valóban csak osztálytársakból állt össze a mágikus hetes, minden külső erő bevonása nélkül, és el is értük az ideálisnak, illetve Taigetosz esetében luxusnak számító két cserét. Hogy ez mekkora eredmény, az abból világlik ki, hogy a Taigetosz újkori történetében még sose jött össze a hét osztálytárs. Újoncot is avattunk, hiszen Szécsey még soha nem lépett pályára Taigetoszos színekben, de Pásztor és Tarnai is több mint egy éve játszottak velünk utoljára.
Mivel rég fociztunk együtt, sőt a tagok nagy része rég focizott egyáltalán valahol, a taktikai tanács a minél defenzívebb felállást preferálta, főleg az első félidőben gyakran szóltak egymásnak a tagok, hogy labda nélkül a félpályán kívülre véletlen se menjen át senki. A visszahúzódással nem is volt gond, de a védekezés színvonala így is meglehetősen harmatos volt. Ellenfeleinket a támadó harmadban is csak távolról fogtuk, vagy nem fogtuk, és futómennyiségben sem alkottunk nagyot, a pirosak pedig kombinatív játékukkal aránylag könnyen kerültek helyzetbe. Egy rutinos kapus még valamit menthetett volna, de nem volt, és mintegy tíz perc után már 0-4 állt az eredményjelzőn.
Ekkor egyesekben felmerült annak eshetősége, hogy akár ki is kaphatunk, ami igazán méltatlan lett volna. Sajnos nem foghattuk a sors igazságtalanságára, hogy így alakult az eredmény, mert olyan sokat támadásban sem mutattunk. A félidő során kétszer sikerült veszélyes helyzetet kialakítanunk, Görög és Amberboy hozták helyzetbe egymást, de előbbi játékos a kapusba, később utóbbi a kapufa mellé lőtt.
A második félidő elején saccra 0-6-os állásnál ellenfelünk vészkapusa a hatoson kívül kézzel ütötte ki Amberboy ívelését, amiért járt a szabadrúgás és a kétperces kiállítás. A szabadrúgásból nem lett semmi, a kettő perccel legalább annyit elértünk, hogy addig nem kaptunk újabb gólt.
Már a kétperc letelte után történt, hogy Amberboy és Pásztor lódulhattak meg ketten a fellazult védelem ellenében, akciójuk végén Pásztor a jobbszélről gurított keresztbe, az újdonsült csapatkapitány pedig közelről értékesítette a helyzetet. Három perccel később ugyancsak Amberboy indult el a balszélről befelé, majd lőtt egy hatalmas bombagólt a léc alá.
A gólok is jelezték, hogy mezőnyjátékunk a második félidőben kicsit összeszedettebbé vált. Sajnos így is gyakori volt, hogy Amberboy egyedül küzd 2-3 védővel és közel s távol nincs senki akinek passzolni tudna. De néhány alkalommal tényleg megráztuk magunkat és szélvészgyorsan a túloldali kapu előtt teremtünk. Fájdalmunkra újabb gólt már nem szereztünk, de túlzó szerencse is lett volna ennyi helyzetből gólok tucatjait szerezni. A szerencsét inkább majd a későbbi, élesebb meccsekre tartogatjuk.
Hátul egyre jobban kinyíltunk, nem volt ritka, hogy Tóth egyedül védekezett két vagy három csatárral szemben. Sajnos fizikai állapota még őszhöz képest is romlott, és a társak általában félpályánál sétálgattak segítségnyújtás helyett, így sok jóra nem számíthattunk. Ám Szécsey ekkor már elkezdte mutogatni oroszlánkörmeit, és ellenfelünk csatárai is megtették az a szívességet, hogy ordító helyzetben mellélőjenek, így ekkor nem kaptunk annyi gólt,a mennyit ez a védelem megérdemelt volna.
Összességében így is sok az a nyolc bogyó, ami hálónkat érintette. De akik régóta csapattagok, azok tudják, hogy ennél már volt rosszabb is, és onnan is talpra álltunk. Mint eddig mindenhonnan.
From Taigetosz Club - Kristály Palack 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Tarnai, Tóth
csere: Pásztor, Sáróy
gól: Amberboy 2
Mivel rég fociztunk együtt, sőt a tagok nagy része rég focizott egyáltalán valahol, a taktikai tanács a minél defenzívebb felállást preferálta, főleg az első félidőben gyakran szóltak egymásnak a tagok, hogy labda nélkül a félpályán kívülre véletlen se menjen át senki. A visszahúzódással nem is volt gond, de a védekezés színvonala így is meglehetősen harmatos volt. Ellenfeleinket a támadó harmadban is csak távolról fogtuk, vagy nem fogtuk, és futómennyiségben sem alkottunk nagyot, a pirosak pedig kombinatív játékukkal aránylag könnyen kerültek helyzetbe. Egy rutinos kapus még valamit menthetett volna, de nem volt, és mintegy tíz perc után már 0-4 állt az eredményjelzőn.
Ekkor egyesekben felmerült annak eshetősége, hogy akár ki is kaphatunk, ami igazán méltatlan lett volna. Sajnos nem foghattuk a sors igazságtalanságára, hogy így alakult az eredmény, mert olyan sokat támadásban sem mutattunk. A félidő során kétszer sikerült veszélyes helyzetet kialakítanunk, Görög és Amberboy hozták helyzetbe egymást, de előbbi játékos a kapusba, később utóbbi a kapufa mellé lőtt.
A második félidő elején saccra 0-6-os állásnál ellenfelünk vészkapusa a hatoson kívül kézzel ütötte ki Amberboy ívelését, amiért járt a szabadrúgás és a kétperces kiállítás. A szabadrúgásból nem lett semmi, a kettő perccel legalább annyit elértünk, hogy addig nem kaptunk újabb gólt.
Már a kétperc letelte után történt, hogy Amberboy és Pásztor lódulhattak meg ketten a fellazult védelem ellenében, akciójuk végén Pásztor a jobbszélről gurított keresztbe, az újdonsült csapatkapitány pedig közelről értékesítette a helyzetet. Három perccel később ugyancsak Amberboy indult el a balszélről befelé, majd lőtt egy hatalmas bombagólt a léc alá.
A gólok is jelezték, hogy mezőnyjátékunk a második félidőben kicsit összeszedettebbé vált. Sajnos így is gyakori volt, hogy Amberboy egyedül küzd 2-3 védővel és közel s távol nincs senki akinek passzolni tudna. De néhány alkalommal tényleg megráztuk magunkat és szélvészgyorsan a túloldali kapu előtt teremtünk. Fájdalmunkra újabb gólt már nem szereztünk, de túlzó szerencse is lett volna ennyi helyzetből gólok tucatjait szerezni. A szerencsét inkább majd a későbbi, élesebb meccsekre tartogatjuk.
Hátul egyre jobban kinyíltunk, nem volt ritka, hogy Tóth egyedül védekezett két vagy három csatárral szemben. Sajnos fizikai állapota még őszhöz képest is romlott, és a társak általában félpályánál sétálgattak segítségnyújtás helyett, így sok jóra nem számíthattunk. Ám Szécsey ekkor már elkezdte mutogatni oroszlánkörmeit, és ellenfelünk csatárai is megtették az a szívességet, hogy ordító helyzetben mellélőjenek, így ekkor nem kaptunk annyi gólt,a mennyit ez a védelem megérdemelt volna.
Összességében így is sok az a nyolc bogyó, ami hálónkat érintette. De akik régóta csapattagok, azok tudják, hogy ennél már volt rosszabb is, és onnan is talpra álltunk. Mint eddig mindenhonnan.
From Taigetosz Club - Kristály Palack 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Tarnai, Tóth
csere: Pásztor, Sáróy
gól: Amberboy 2
2012. március 1., csütörtök
Tovább, tovább, tovább
Nem volt egyszerű, de hősies fiaink megoldották, hogy az eddigi gyakorlattal szemben ne aludjon tavaszi álmot szeretett csapatunk, a From Taigetosz Club. A két bajnokság közötti időben az összes lehetséges szervezési gonddal találkoztunk, és sokszor tényleg csak hajszálon múlt, hogy feladjuk a reményt a tavaszi szezonra. De most, hogy a bajnokság honlapján látjuk a sorsolást, visszafordíthatatlanul ráléptünk a győzelmek felé vezető útra.
A nehéz időbeosztás arra sarkallta a klub vezetőségét, hogy Görög Dániel hat év után leköszönjön a csapatkapitányi posztról, és azt Amberboy Domonkos vegye át. Mivel anyagilag is nehéz helyzetben vagyunk, a külön öröm, hogy egy menedzserszemléletű és vezetéstechnikailag is képzet ember áll klubunk élére. A blogírást azonban a leköszönő elnök megtartotta saját feladatának.
Büszkék vagyunk arra, hogy kizárólag osztályunk tagjai szerepelnek a nevezési lapon, és feltett célunk, hogy valóban csak azok lépjenek pályára akik abba a legendás osztályba jártak. A benevezettek névsora a következő: Amberboy Domonkos, Görög Dániel, Margitay Balázs, Márialigeti Kristóf, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Róna Bence, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Szécsey Tibor, Tarnai Balázs, Tóth Zoltán, Ujhelyi Gergely, Vígh Tamás.
Közülük Amberboy, Sáróy, Schanda, Tarnai és Tóth felé elvárás, hogy időponttól függetlenül minden meccsen részt vegyenek, a többiek a meccs időpontjától, ráérésüktől, és a szükségességtől függően fognak eljárni.
A csapat erejével kapcsolatban korai lenne találgatásokba bonyolódni, hiszen az nagyban múlik azon, hogy a nem mindenmeccsrejárók közül kik és hányszor jelennek meg majd a meccseken. Ugyanakkor él a remény, hogy az őszinél erősebb lesz a csapat, és az is elképzelhető, hogy ezúttal az őszinél könnyebb ligába kerültünk.
Mindenképpen előrelépés őszhöz képest Tarnai, és főleg Amberboy visszatérése, míg kapusposzton Szécsey leigazolása javíthatja az esélyeket. Tibi tétmeccsen még soha nem játszott a Taigetoszban, de erényeire emlékeznek a tagok. Jó esetben sikerül elintézni, hogy Ujhelyi és Szécsey közül egyikőjük minden meccsen ottlegyen, és megszűnjenek a kapusgondok.
A csapattagok és a szurkolók a bajnokság honlapján itt érhetik el sorsolásunkat: http://www.futsalbajnoksag.hu/sorsolasok/d5-liga
És itt a tabellát: http://www.futsalbajnoksag.hu/bajnoksagok/d5-liga
Hajrá Taigetosz!
A nehéz időbeosztás arra sarkallta a klub vezetőségét, hogy Görög Dániel hat év után leköszönjön a csapatkapitányi posztról, és azt Amberboy Domonkos vegye át. Mivel anyagilag is nehéz helyzetben vagyunk, a külön öröm, hogy egy menedzserszemléletű és vezetéstechnikailag is képzet ember áll klubunk élére. A blogírást azonban a leköszönő elnök megtartotta saját feladatának.
Büszkék vagyunk arra, hogy kizárólag osztályunk tagjai szerepelnek a nevezési lapon, és feltett célunk, hogy valóban csak azok lépjenek pályára akik abba a legendás osztályba jártak. A benevezettek névsora a következő: Amberboy Domonkos, Görög Dániel, Margitay Balázs, Márialigeti Kristóf, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Róna Bence, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Szécsey Tibor, Tarnai Balázs, Tóth Zoltán, Ujhelyi Gergely, Vígh Tamás.
Közülük Amberboy, Sáróy, Schanda, Tarnai és Tóth felé elvárás, hogy időponttól függetlenül minden meccsen részt vegyenek, a többiek a meccs időpontjától, ráérésüktől, és a szükségességtől függően fognak eljárni.
A csapat erejével kapcsolatban korai lenne találgatásokba bonyolódni, hiszen az nagyban múlik azon, hogy a nem mindenmeccsrejárók közül kik és hányszor jelennek meg majd a meccseken. Ugyanakkor él a remény, hogy az őszinél erősebb lesz a csapat, és az is elképzelhető, hogy ezúttal az őszinél könnyebb ligába kerültünk.
Mindenképpen előrelépés őszhöz képest Tarnai, és főleg Amberboy visszatérése, míg kapusposzton Szécsey leigazolása javíthatja az esélyeket. Tibi tétmeccsen még soha nem játszott a Taigetoszban, de erényeire emlékeznek a tagok. Jó esetben sikerül elintézni, hogy Ujhelyi és Szécsey közül egyikőjük minden meccsen ottlegyen, és megszűnjenek a kapusgondok.
A csapattagok és a szurkolók a bajnokság honlapján itt érhetik el sorsolásunkat: http://www.futsalbajnoksag.hu/sorsolasok/d5-liga
És itt a tabellát: http://www.futsalbajnoksag.hu/bajnoksagok/d5-liga
Hajrá Taigetosz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)