A mögöttünk levő szezon, amit a tőlünk megszokott hősiességgel játszottunk végig, ismét sok problémát és mkonfliktust hozott magával, és mostanra eljutottunk odáig, hogy szeretett Taigetoszunk létezésének alapjait kell átgondolnunk.
A problémák a következőek:
1.) Ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy a Taigetoszba csak az osztálytársakat vesszük be, akkor a lehetséges keret véges, és egyre inkább szűkös.
2.) Még az osztálytársaink közül is csak kevesekre számíthatunk, hiszen páran tartósan sérültek, páran nem vállalják a kalandot. Egyéb elfoglaltságaink mint pl. munkahelyek, nők várhatóan az idő előrehaladtával egyre több időt vesznek majd el.
3.) Elég sokszor fordul elő, hogy valaki a meccs előtti órákban mondja le a részvételt, ami azért nem szép dolog.
4.) A bő keret tagjai között nagyon nagy tudásbeli különbségek vannak, és a jobbak számára kellemetlen lehet, hogy a csapattársak tudása miatt nem megy a játék.
5.) Az egy dolog, hogy nem az eredményért játszunk, de a sorozatos vereségek mégis rossz hatásúak és egyelőre nem találtuk meg azt a ligát ahol nem az utolsók között végeznénk.
+1.) Egy átlagos bajnokság riasztóan drága, ötvenezer forint körül mozog, az olcsóbb Elte Bölcsész bajnokságba pedig igazolni kell, hogy a csapat fele eltés.
A legkedvesebb megoldás persze az lenne, ha azok, akik az elmúlt években szerepeltek, azok köteleznék el magukat a Taigetosz mellett, és játszanának rendszeresen. Azonban egyelőre nincs jele annak, hogy nagyobb fokú elköteleződést várhatnánk.
Folytathatjuk a korábbi Panseresek csapatba építését, hiszen mióta 4+1-es bajnokságokban játszunk, mindig voltak velünk olyanok is, akik a gimis időkben még nem velünk játszottak. De a 2. és 4. pont rájuk is vonatkozik, illetve amilyen mély válságba került a Taigetosz, egyáltalán nem biztos, hogy a Panseresek szerepvállalása kihúz minket.
Megfontolandó, hogy a tavaszi idényben, bár nagy fogadkozásokkal indultunk, a hét meccsből mindössze kettő olyan volt, amikor tényleg csak osztálytársakkal ki tudtunk állni, a meccsek kétharmadán rászorultunk arra, hogy a helyszínen igazoljunk valakit, sőt volt, hogy négy külsős állt be hozzánk. Így pedig nincs értelme benevezni a csapatot.
El kell gondolkodnunk azon, hogy fenn lehet-e tartani a "Taigetoszban csak osztálytársak" elvet, ami egyszer, de talán már a most is azzal járna együtt, hogy a Taigetosz befejezi a rendszeres játékot. Vagy többet ér-e az, hogy játszunk, és nyissuk meg a kapukat azok előtt akik a pályán hozzá tudnak tenni a játékhoz, és bele lehet őket illeszteni ebbe a már kialakult társaságba.
Ha utóbbi variáns mellett döntünk, az egy halom további kérdést hoz magával. Kezdve ott, hogy kik lehetnének az új tagok. Azt hiszem hagyományainkból következik, hogy a társaságba illeszthetőség legalább annyira fontos, de inkább fontosabb, mint a futballtudás. Vagy érdemes lenne a pályán nyújtott teljesítményt tenni meg első számú kritériumnak? Egyáltalán, az eddigi tagok mellé, hány újoncra lenne szükségünk? Ha többre, az okoz-e akkora karakterváltást, hogy érdemes legyen elgondolkodni egy névváltáson?
