Az a nemmindennapi helyzet állt elő, hogy keretünkben két olyan illető is volt, akikre csak kapuban számíthattunk. Az egy dolog, hogy mezőnybe cserénk nem volt, de azzal a feladattal is szembesült a menedzsment, hogy két kapusnak kellett munkát biztosítani. Végül úgy döntöttünk, hogy Szécsey kezd, Ujhelyi pedig beugrásra készen vár.
Mezőnyben egy olyan csapatot láthattunk, aminél gyengébbet és erősebbet is állítottunk már ki. Ahogy lenni szokott, eleinte, amíg a védekezés szigorú alakzata tartotta magát, nem tűnt rossznak játékunk, és sikerrel távol tartottuk az ellenfelet a kaputól. Hanem aztán a félidő közepén kaptunk két abszolút elkerülhető gólt, amivel a három pont sorsa tulajdonképpen el is dőlt.
Ekkor pályára léptettük Ujhelyit - mindjárt fel is avatták őt egy hatalmas felsősarkos bombagóllal - majd nem sokkal később megtörtént az amire évek óta nem volt példa: Szécsey mezőnyjátékosként is pályára lépett. Nem is vallott kudarcot, első labdaérintéseként rögvest szerelte ellenfelünk csatárát, és a későbbiekben is hozzátett legalább annyit, amennyit egy láncszemtől el lehet várni.
Meg kell emlékezni két helyzetről. Előbb Amberboy egy egyéni akció végén megszerezte első gólunkat; majd pompás Amberboy-Görög-Schanda akció után pocakos csatárunk milliméterekre volt attól, hogy idén is elkezdje góljai szaporítását. Erős lövése azonban a kapufa belső oldaláról a gólvonal elé pattant, így nem sikerült az eredmény szorossá tétele.
Hátrányban is elsősorban a védekezésre koncentráltunk, kiosztott posztokkal, területi védekezéssel. Ennek megvolt az az előnye, hogy a hatos elé beálló négyemberes fallal ellenfeleink nem igazán tudtak mit kezdeni, jobbára csak hátul járatták a labdát, és így jó ideig elkerültük az újabb gólok beszedését. Ugyanakkor a labdabirtoklásunk egészen minimálisra csökkent, és vele csökkent az esély a gólszerzésre. Még Amberboy elfutásaiban volt meg a veszély, illetve Görögnek volt egy bombaerős kapáslövése, mely azonban a kapu helyett Rónát találta el.
Az utolsó percekre aztán a szufla és a koncentráció igencsak elfogyott, talán ennek is volt köszönhető, hogy néha üresen maradt egy-egy csatár a hatosunkon, így a vereség gólaránya is elkezdett nőni.
Sajnos a meccs vége már nem csak a fociról szólt, hanem a két csapat tagjainak egymáshoz való viszonyáról is. Ellenfeleink éles helyzetben nem fukarkodtak kézimunkával és rugdosódással, Amberboyt néha ököllel ütötték, aminek következtében egy idő múlva elgurult a gyógyszere. A korábban kitalált módszer szerint ekkor intellektuális fölényünket bizonyítandó elkezdtük kérdezgetni a Mohácsi vész időpontját, azonban ellenfeleink között is volt egy, aki tudta az évszámot, az Árpád-ház kihalásának időpontja pedig már kissé túljátszott poénnak tűnt. Az elszabaduló indulatok hatására újabb ütéseket kapó Amberboy végül az utolsó percre levonult a pályáról.
Ha ezt akarták elérni ellenfeleink akkor elérték, leggólveszélyesebb játékosunkat tökéletesen semlegesítették, de az utolsó fél percben döntő esemény már nem történt.
Továbbra sem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - Melanz Gruppo 1-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Schanda
csere: Ujhelyi
gól: Amberboy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése