Szárnyalunk

Sziasztok, kamikaze-jellegű benevezésünket hasonlóan telibetrafálós első meccsel kezdtünk, a keretkialakítás szokásos nehézségét most lesöpörtük az asztalról annyival, hogy a teljes Amberboy-família elígérte magát, ezt pedig már csak kiegészíteni kellett egy kicsit. Végül egész pofás csapattal lettünk meg, erős kezdővel és két cserével, ez pedig olyan luxus, amit a jövőben vélhetően elég ritkán esik meg velünk.
Mivel a kezdő mezőnyjátékosaink közül mindenkinek Amberboy volt a vezetékneve, ezért a továbbiakban csak keresztnéven tudósítunk róluk. Tehát alig egy perc után Domonkos intézte el a jobb szélt, középre adásánál Szilveszter megelőzte a védőt, és a hálóba segítette a labdát. Alig egy perccel később Levente szlalomozott át a védelmen, a védőkre két méteren hármat vert, aztán a kapu előtt keresztbe passzolt, Domonkos pedig a másik oldalról a hálóba lőtt.
Három perc játék után máris 2-0 volt az állás a javunkra. Álomszerű kezdés volt, soha jobbat elképzelni nem lehetne. Ez egy kicsit kényelmessé tett minket, a tűző napon úgyse volt kedvünk még dolgozni is. Tulajdonképpen az egész meccsre és mindkét csapatra jellemző volt egy kis lassúság, egy kis fásultság. Nyilvánvaló, hogy ennél sokkal gyorsabban, sokkal hajtósabban kellene játszani, meg talán tudnánk is, de most ennyi jött ki. Jelzésnek azért Levente megint megalázott pár védőt, majd maga is feliratkozott a góllövőlistára.
Ezután már jelentkeztek alvásunknak és lassúságunknak káros következményei bekapott gólok formájában. Az elsőt pont Tinkótól kaptuk, aki már számos alkalommal volt nálunk kisegíteni, most három gólt és két gólpasszt ígért ellenünk. A másodiknál gólpassza volt. A harmadiknál meg fene tudja.
Kicsit megijedtünk, de csak kicsit, mert közben Szilveszter harmadpályáról lőtt egy akkora felsősarkos bombát, ami még Dzsudzsáknak is becsületére vált volna. A gólgazdag első félidőt így 4-3-as előnnyel zártuk. Ez tipikusan olyan eredmény, amiből még bármi lehet.
A második félidő a lassú játék mellett viszonylag kevés helyzetet hozott. Voltak periódusok, amikor keveset birtokoltuk a labdát, de viszonylag ritka volt az igazán meleg helyzet a kapunk előtt. Amikor pedig nálunk volt a labda, abból alkalmanként egész pofás akciókkal jöttünk ki. Egy szabadrúgás-kombinációból nem biztos, hogy szándékosan, de Szilveszter elé került a labda pár méterre a kaputól, ő pedig a jobb alsó sarokba lőtt. Ez már alig néhány perccel a vége előtt volt, így kétgólos előnyünk tudatában megnyugodhattunk. A hátralevő kevés idő meg már simán elment.
Úgy vagyunk vele, hogy minden ajándék, minden gól, minden pont. Örüljünk hát ennek. Még nem tudjuk, hol leszünk a tabellán, de ez a három pont biztosan jól mutat. Azért jegyezzük fel azt is, hogy a következőkre nézve semmilyen következtetést ne vonjunk le a mai meccsből.
From Taigetosz Club - Bölcsész All Stars 5-3
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy B., Amberboy D., Amberboy L., Amberboy Sz., Görög, Sáróy
   gól: Amberboy Sz. 3, Amberboy D., Amberboy L.

Menekülni előre kell

Hosszas szenvedések és tépelődések játszódtak a nyáron... Csapatkapitányunk majdnem visszavonult, ami könnyen a csapat feloszlását hozhatta volna magával. Aztán felgyorsultak az események. Mivel nevezési határidőre már teljes három ember ígért gyakori részvételt, teljesen egyértelmű lépésnek látszott, hogy idén is induljunk a bajnokságban. Hogy miért? Hát leginkább azért mert menekülni előrefelé kell... Azóta egy kicsit többen lettünk, Sáróy, Görög és Róna után Seltsamot is sikerült rávenni, hogy gyakorta szerepeljenek, és sikerült Palágyi és Porkoláb nevezetű ideneglégiósokkal amolyan biztosítási szerződést kötni, hogy létszámhiány, azaz szombat esetén majd benéznek. Titkon mégis abban reménykedünk, hogy az a sok-sok ember, aki ritka részvételt ígért, egynél gyakrabban tud majd benézni. És akkor talán még olyan meccsünk is lesz, amikor van cserénk.
Na de a lényeg az, hogy hihetetlen módon ebben az idényben is lemásztunk a Taigetoszról és bizony lesznek meccseink. Ennek hallatán elülső végtagjainkat kezdjük ütemesen összeütögetni.