Méltó zárás

A meccsrejárás és a ZH-kra készülés örökös harcában utolsó meccsünk alkalmával többen elestek, és izgulni kellett azért is, hogy darabra meglegyünk legalább szokásos pótjátékosaink egyikével. Az izgalmakat csak tetézte, hogy Ujhelyi elkéset, és kaptunk pár perc haladékot a játékvezetőtől, amire vészkapus Zsidi még néhány percet rátett, végül négy emberrel kezdtük a találkozót. Ellenfeleink a sportszerűség maximumát nyújtva vállalták, hogy addig ők is csak négyen lesznek a pályán, vagyis az első percekben a mezőnyben három-három ellen feszült egymásnak a két csapat. Ezzel elkerültük azt, hogy taktikánk a jelen levő egyetlen labda minél távolabb való elrúgására korlátozódjék.

A kölcsönösen emberhátrányos helyzetben mindkét csapat a gól elkerülésére koncentrált, és mindketten meg is oldottuk ezt a feladatot. Azért mi voltunk a veszélyesebbek, néha lejutottunk a túloldali hatosig, míg Zsidinek csak a hosszú ívelésekkel és a hazaadásokkal kellett foglalkoznia, utóbbiakat különösen jó arányban fogta meg. Végül néhány perc elteltével Ujhelyi is befutott, és felállhattunk a hatékonynak tűnő Ujhelyi – Tinkó, Zsidi – Görög, Amberboy hadrendbe. Ha gólban nem is, helyzetekben mindjárt megmutatkozott a fentebb említett hatékonyság, mindkét csatárunknak volt helyzete, azonban nem találtak kaput. Érezhető volt Márialigetinek és semmiből elővarázsolt góljainak hiánya. Előretolt csatárunk, Amberboy jó aránnyal meg tudta tartani a felpasszolt labdákat, és voltak szép cselei, de egyedül kevés volt a világ megváltásához.

Persze közben Ujhelyit is sikerült megóvni attól, hogy testi épségét kelljen kockáztatnia a kapu érintetlenségéért. A Tinkó-Zsidi védelem úgy dolgozott, mintha születésük óta egymás mellett játszottak volna, egyikőjükön sem lehetett átmenni, Tinkó pedig ipari mennyiségben fejelte ki a beadásokat, a védekezés hatékonysága, és a támadások szerencsétlen kimenetele pedig azt hozta, hogy félidőben még 0-0 volt az állás, hihetetlen eredmény egy olyan bajnokságban, ahol potyognak a gólok, főleg egy olyan csapattól, ami hagyományosan nem sokat foglalkozik a védekezéssel.

A félidei kupaktanács arra az eredményre jutott, hogy gólokat kellene lőni, ahogy már eddig is gólokat kellett volna lőni. Ezen ne lepődjön meg a nyájas olvasó, a Taigetosz mindig is híres volt a világos és betartás esetén tökéletes taktikai utasításokról, pl. „Rúgjunk sok gólt, és kapjunk keveset!” (1Taig15,58c).

Voltaképpen a második félidőben még úgyabbul játszottunk, mint előzőleg, sorozatban jöttek a helyzetek, de Amberboy, Görög és Tinkó sem találta el a kaput, vagy amikor mégis, azt az ellenfél kapusa könnyűszerrel hárította. Cseppnyi idegesség is észlelhető volt, szabálytalanságok is előfordultak véletlen lábközönrúgástól szándékossággal gyanúsítható akasztásig. Ugyancsak a feszültség számlájára írható, hogy játékosaink néha az oldalvonal mellől is a lövést választották, amikor középen üresen érkezett a társ.

Nehezen tudnám megmondani, ellenfelünk akciói mire épültek, mert cselezéstől ívelgetésig bármire is épültek, hamar elhaltak védőfalunkban, Ujhelyi az egész meccsen mindössze kétszer hárított, igaz akkor bravúrral, valószínűleg góltól mentve meg a csapatot. Ellenfelünknek csapatkapitánya volt egybeb a legveszélyesebbje, az első félidei közepes teljesítmény után a második játékrészben nem egyszer megkeverte védelmünket, de a gólcsendet ő sem tudta megtörni. Támadás esetén többnyire a fürge léptű Zsidi biztosított hátul, vagy egymásra figyelős alapon más, ha Zsidi éppen előretört egy pontrúgás erejéig.

Már készültünk arra, hogy Guiness-rekorddá válunk azzal, hogy 50 percet képesek vagyunk játszani gól nélkül, de végül mégis arra gondoltunk, hogy a győzelem többet ér a rekordnál, és a 37. percben megtörtük a csendet. Tinkó passzával Amberboy tört be az ellenfél büntetőterületére, ahol két védő támadta, ami még kevés volt ahhoz, hogy le is tudják szerelni, de elegendő ahhoz, hogy ne tudjon kapura fordulni, inkább a mélységből érkező Görög elé gurított, aki futtából a jobb alsó sarokba lőtt, 1-0!
A következő akció végén megint ő lőhetett, de a kapus nem tette meg azt a szívességet, hogy a labdával együtt a hálóba essen, és még a gólvonalról ki tudta kotorni a lábai közé szorult lövést.

Néhány perccel később Görög futtatta a balösszekötő helyén Amberboyt, aki a hatoson kívülről lőtt, és a labda egy védő derekán megcsúszva a kapu bal oldalába vágódott, 2-0!

Sajnos nem sikerült megőriznünk a megnyugtató előnyt, hiszen egy kavarodás során Ujhelyi elsőre még mentett, de a védelmünk képtelen volt felszabdítani, amit ellenfeleink kihasználtak és a kapuba helyeztek. Így legalább izgalmas volt az utolsó néhány perc is, de sikeresen eldugtuk a labdát, azaz megőriztük előnyünket.

Ezzel lezárult a szezon, tizenegy meccsből tízen jelentünk meg, ebből ötször győzedelmeskedtünk, kétszer játszottunk döntetlent és háromszor került homokszem a gépezetbe, ezzel minden előzetes tervet túlteljesítettünk (igaz, erősödött a keretünk a szeptemberihez képest); és nagy valószínűséggel márciusban ismét elindulunk a bajnokságban. Hajrá Taigetosz!

From Taigetosz Club - Foci.hu 2-1

  kezdő: Zsidi – Tinkó, Amberboy, Görög

  csere: Ujhelyi

  gól: Görög, Amberboy

  legjobb: Tinkó

Tovább folytatódik a győzelmi széria

Klubhűségből ismét jelesre vizsgázott a csapat, a hideg, a dermesztő szél, és a másnapi beadandók ellenére hatan gyűltünk össze a gyülekezési helyen, ami azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy cserénk is lesz, ráadásul két autó is volt velünk, így kényelmesebben és rövidebb idő alatt a helyszínre értünk, több idő jutott bemelegítésre. Azaz jutott volna, mert ami volt, azt célszerűbb lenne behidegítésnek nevezni, a nulla fok alatti hőmérséklet mellett keményre fagyott műfű és szórványos jégdarabok fogadtak bennünket.

A kezdő ugyanúgy állt fel, mint a múlt héten, annyi erősítéssel, hogy Sáróy az oldalvonal mellett készen várta, hogy ő is beszállhasson. És mire eljutott odáig, hogy beálljon, már jelentős előny birtokában voltunk, így neki már sem bedobásokkal, sem gólokkal nem kellett segítenie a csapaton.

Pontos passzokra, illetve jól cselező játékosaink szólóira a mezőnyben sem tudott válaszolni ellenfelünk, a kapusok közti különbség pedig végképp a mi javunkra billentette az erőviszonyokat, Ujhelyi ugyanis szokásos formáját hozta, ellenfelünk kapusa pedig szerényebb képességei és friss kartetoválása mellett gyakran szükségtelenül futkosott kifelé. Első gólunk pont azután született, hogy egy ilyen kifutás után Zsolczer túljárt az eszén. Ezt még ki tudták egyenlíteni, köszönhetően annak, hogy a védelmünk leragadt, és egy kipattanó labdát nem tudtunk eltakarítani; de alig valamivel később Ujhelyi gólpasszával Márialigeti végigszlalomozott a pályán, majd kilőtte a hosszú alsót. Ezután pedig nem volt megállás, Amberboy kétszer, Márialigeti további kétszer köszönt be még a szünet előtt, azaz egy félidei játék után parádés 6-1-es előnyre tettünk szert.

A félidei kupaktanács azt a végkövetkeztetést hozta, hogy még nem nyertük meg a meccset, azonban csupán papírforma szerint volt így. Ellenfelünk támadójátéka rövidéletű szólókon túl inkább hosszú indításokra szorítkozott, amit védelmünk – bárkik is alkották éppen – megnyugtató arányban hatástalanították, mindössze egyszer találtak be a teljes második félidő alatt. Legnagyobb probléma talán a taktika kidolgozatlansága és felborulása volt, de okos egymásra figyeléssel többnyire meg tudtuk oldani, hogy minden poszton és minden oldalon legyen legalább egyvalaki. Fizikális gondjaink egyáltalán nem voltak, a kocogós iramot talán csere nélkül is bírtuk volna végig, így pedig gazdálkodni sem kellett erőnkkel.

Ráadásul a csereként bevetett Sáróy is felnőtt a csapathoz, most is több alkalommal szerelte le ellenfelünk legjobbjait is, és általában a helyzetnek megfelelően játszotta meg a labdákat. Görög pontos passzokkal és sok futással, Zsolczer csatárjátékkal és labdatartással, Amberboy lelkes játékkal és szép gólokkal járult hozzá a parádéhoz, és Ujhelyin sem volt könnyű kifogni, vagy amikor ő már verve volt, a csatár az üres kapu mellé gurított olyan közelről, hogy kapusunk el sem hitte, hogy nem volt gól.

Üde színfolt volt a pályán

A mezőny legjobbja mégis Márialigeti volt, aki első félidei mesterhármasa mellé egy nem mindennapi negyediket lőtt. Jól vette észre, hogy a kapus kint sétál a hatoson kívül, és a lassú építkezés helyett egyből a kapuba ívelte a labdát, ami szép ívben szállva a hálóban kötött ki. Góljai mellett és kisebb sérülése ellenére elöl-hátul kiemelkedett a mezőnyből, jó helyezkedéssel, okos játékkal és ügyes megoldásokkal bizonyította tehetségét.

Márialigeti gólján kívül Amberboy is további kétszer juttatta a labdát a hálóba, ezek közül az utolsó szintén emlékezetes marad: jobbszélről befelé cselezett, a kapus szokása szerint elindult kifelé, de szabadon hagyta a rövid sarkot, játékosunk pedig kíméletlenül a léc alá lőtt.

Ellenfelünk némely (feltehetően sakkban sem jeleskedő) játékosa nehezen bírta elviselni a vereséget. Ha nem velünk történik, jót nevettünk volna azon az eseten, amikor egyik ellenfelünk üvöltözni kezd, hogy szerinte Ujhelyi, aki hassal a földön feküdt, szándékosan megrúgta őt. Érzésünk szerint nem voltunk sem durvák sem sportszerűtlenek, sőt a meccs egyetlen kirívó szabálytalansága az volt, amikor Márialigetit kaszálta el az ő kapusuk. Szerencsére azonban nem ezek a jelenetek voltak meghatározóak a meccs egészére nézve, hanem a jó játék, és a fényes győzelem.

Újkori történelmünk során most lőttük a legtöbb gólt, és most kaptuk a legkevesebbet. A gyakori meccsezésnek hála, úgy tűnik, mostanra összeállt a Taigetosz, és sikerült meghosszabbítanunk immár egy mérkőzés óta tartó győzelmi szériánkat. Csak így tovább!

From Taigetosz Club - Trógerz-Csepel 9-2

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Márialigeti, Zsolczer

  csere: Sáróy

  gól: Márialigeti 4, Amberboy 4, Zsolczer

Zűr a menedzsmentben, szomorú következménnyel

A legutóbbi cikk végén remélt győzelmi széria teljes egy mérkőzés hosszára nyúlt, legalábbis ami a jegyzőkönyvbe kerülő eredményeket jelenti, a pályán elvileg akár a világ végezetéig is eltarthat. Az történt ugyanis, hogy a bajnokság honlapjának zavarossága meghaladta csapatkapitányunk képességeit, így a csapat a valósnál későbbi meccsidőpontra készült fel. A honlapon az eredmény még nem jelent meg, de a szabályok értelmében a történtek következménye csak 0-5-ös vereség lehet.

From Taigetosz Club - Statikus Erő 0-5 (adminisztratív úton)

Megmutattuk, mi a taigetoszosok Istene

A meccs napján is ismétlődő, gyakori telefonozások árán végül sikerült elérni, hogy meglegyen a kiálláshoz szükséges létszám, sőt akár cseréink is lehetett volna, ha Róna és Tinkó nem mondják le a szereplést az utolsó pillanatban. Sokszoros dicséret illeti a jelen levőket, hiszen megint ki konzultáció, ki dolgozatleadás előtti nap áldozta estéjét a Taigetoszra. Így is összeszokatlan csapattal álltunk ki, hiszen Ujhelyi másodszor, Zsolczer először szerepelt a Taigetoszban. Ezt viszont ellensúlyozta, hogy az összes focistánk „labdabiztos” volt, mindenkitől elvárhattuk, hogy nem fogja elszórni a labdákat, és kreatív megoldásokkal veszi ki részét az előrejátékból is.

Ahogy lenni szokott elfeledkeztünk a meccs előtti csatakiáltásról, és alig pár perc játék után mezőnybeli dominanciánk ellenére hátrányba kerültünk, eddigi tapasztalataink szerint azonban ez a két, önmagában szerencsétlen esemény jó játékot, és pontszerzést jelez előre. S lőn…

Ezúttal nem volt ácsorgás, Amberboy és Görög is sokat dolgozott

Márialigeti már a korábbi meccseken is rendre elkényeztetett minket azzal, hogy helyzet nélkül is képes hozzátenni egy-két gólt az eredményhez, mostani két hálószaggató bombája pedig azt jelentette, hogy nem sokkal később már nálunk volt az előny. Méghozzá jogosan, mert védelmünk többnyire szilárdan állt, és nem sok lövést engedélyezett az ellenfél csatárainak (amikor mégis, akkor Ujhelyi hárított). Mi viszont az összeszokottságot odafigyeléssel pótolva négy jól passzoló, kreatív megoldásokra képes labdarúgóval könnyen kerültünk helyzetbe felépített támadások végén, de Márialigeti és Zsolczer a felívelt labdákat is jó arányban tudták megtartani és megjátszani. Nem csoda ha, Amberboy egy szöglet után, Zsolczer pedig egy balszélen való elfutás befejezéseként szintén megzörgették a hálót.

Egyébiránt, főleg némelyik korábbihoz képest sportszerűen viselkedő ellenfelünk a kapu torkában elkövetett egy látványos szabálytalanságot, a megítélt büntetőt pedig Görög magabiztosan gólra váltotta, ezzel már 5-1 volt az állás, vagyis a bajnokságban eddig ebben a félidőben tettünk szert legnagyobb előnyre.

Bár ellenfelünknek három cseréje is volt, nekünk pedig egy sem, mégis megtaláltuk a módját, hogy ne érintsen ez bennünket hátrányként. Beosztottuk erőnket, pont annyit mozogtunk, amennyit kellett, se többet, se kevesebbet (ezúttal); míg ellenfelünk eszméletlen (eszetlen?) futkorászásával minket akartak, de magukat sikerült kifárasztaniuk. Aki átmenetileg pihenni kívánt, az diszkréten hátul maradhatott „biztosítani”, hiszen leggyakrabban Márialigeti lövéseivel záruló támadásaink három emberre épülve is állandó gólveszélyt jelentettek, az illető pedig addig nyugodtan fújhatott. Előre megbeszélt taktikánk tehát nem nagyon volt, de nélküle is igen okosan játszottunk.

"Végy egy jó kapust!"

Ellenfeleink támadásait létszámhátrányos helyzetben is jó aránnyal állította meg védelmünk, saját teljesítményünk mellett azért, mert három éve együtt játszó ellenfeleink közel sem voltak tisztában egymás játékával és szándékaival, következésképp feltűnően sokszor passzolták el magukat, íveléseiket pedig könnyedén hatástalanítgattuk. Ujhelyi ezúttal is ragyogóan védett; nem készült statisztika arról, hogy pontos indításai mellett hány veszélyes beadást és lövést fogott meg, de minden rovatba sok strigulát kellett volna húzni. A második félidőben is kétszer ki kellett vennie a labdát a hálóból, de túl azon, hogy ez nem rajta múlt, mégcsak nem is nagyon számított.

Elöl ugyanis a góloknak újabb hulláma szerzett örömöt szurkolónknak, Amberboy egyszer, Zsolczer további kétszer tette le a névjegyét. Különösen a csapat nyolcadik gólja lett volna méltó arra, hogy videón örökítsék meg: Egy előreívelés után Zsolczer két védőt játszott át esernyőcselekkel, majd a hatoson éppen kívülről kapufás gólt ragasztott a hosszú felső sarokba.

Ezzel a Taigetosz megszakította öt meccs óta tartó nyeretlenségi sorozatát, de a mutatott játék még ennél is káprázatosabb és mélyebb reményeket keltő volt. Következhetne ezután egy győzelmi széria?

From Taigetosz Club - Veszélyesek FC 8-3

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Márialigeti, Zsolczer

  csere: -

  gól: Zsolczer 3, Márialigeti 2, Amberboy 2, Görög

  legjobb: Zsolczer András

Hagytunk pontot az ellenfélnek is

A középkezdésnél még bizakodtunk

A kéthetes szünetben volt időnk kiheverni a fájó sebeket, és lélekben is rendbe tenni magunkat, illetve kiszámolni, hogy ha az A Team kikap, és mi legalább harminchat gólnyi különbséggel nyerünk, akkor bejutottunk a felsőházba. Ez teljesen megvalósítható és reális célkitűzés, ha mindenki elhozza magát. Márpedig az elhozással ezúttal nem volt gond, sőt a részvételt tekintve rekordot döntöttünk. Csupán a korábbi meccseken már szereplő játékosokból kijött volna egy ütőképes csapat, ám ezúttal eljött közénk Ujhelyi, illetve Amberboy számos testvérének egyike is. A két csere már önmagában rekord létszámra is, ha pedig azt nézzük, hogy a volt iskolaválogatott kapussal, és három labdazsonglőrrel mire lehetünk képesek, bizony fülét-farkát behúzhatta volna az ellenfél.

Velünk tartott továbbá kabalafiguránk (másodedzőnk?) Kisteleki Marci is, és ahogy megszoktuk, már odafeleúton is sokat emelt a hangulaton; a meccs alatt pedig pár pillanatot örökéletűvé tett.

Ujhelyi mögött nem sokszor rezeg a háló

Sajnos az ellenfelet elfelejtettük tájékoztatni arról, hogy fülét-farkát be kellene húznia, ők is bátran, és feltehetően legerősebb összeállításukban játszottak, és alig néhány meghiúsított akció után látszott, hogy alaposan össze kell kapnunk magunkat, ha csakugyan harminchat gólt akarunk szerezni.

Az első félidő a gólváltások jegyében telt, összesen négyszer szereztünk vezetést, de három alkalommal ellenfelünk gyorsan válaszolni tudott. Elsőre Amberboy Domonkos ment el a bal szélen, közepes erősségű lövésébe a kapus éppen annyira ütött bele, hogy gól legyen, másodszorra egy gurigázás lezárásaként Tarnai lőtt kapufás gólt, harmadjára és negyedjére a szokásos Márialigeti-bombák közül akadt be kettő. A parádés gólok és a vezetés ellenére azonban ekkor is látszott, hogy a védelmünk rendre kevés emberből áll, így többször előfordult, hogy kipasszolták vagy lefutották védőinket, és többször szükség volt Ujhelyi védéseire.

Márialigeti (jobbra) megdolgoztatta az ellenfelet

A második félidő elején Márialigeti újabb gólt szerzett, a kétgólos előny pedig kezdett megnyugtató lenni, nem úgy a játék képe… Ellenfelünk egy pillanatra sem tört meg, hiába vezettünk, és hiába védett Ujhelyi többször ziccereket, vagy védhetetlennek tűnő átlövéseket is, ők csak jöttek és jöttek minden át, mintha csak hernyótalpakon jártak volna, egyáltalán nem úgy, mint előzetesen vártuk volna. Néha az volt az érzése a nézőnek, hogy mintha többen lettek volna a pályán. És ha a pályán nem is, többször előfordult, hogy a mi térfelünkön a pirosmezesek voltak többségben, csatáraink ugyanis rendszeresen elöl felejtették magukat, ha pedig két ember elöl marad, nem nagy művészet lövésig vinni az akciót.

Helyzetben a pirosmezesek

Sajnos néha úgy tűnt, mintha az oldalvonal mellett is többen lettek volna ellenfeleink, és ez nem arra vonatkozik, hogy egyel több cseréjük volt. Legnagyobb szájú játékosuk már akkor szabadrúgást reklamált, ha valaki felé nézett, és amennyiben a bö betűs hívószót szerepeltette szövegében, meg is kapta azt; a mi javunkra bezzeg nem mindig hangzott fel sípszó, történjen bár kapustámadás, mezhúzás vagy lábra csúszás.

Ilyen erős csapattal persze a hátráltató körülmények ellenére is nyerhettünk volna, csak a csapatként való játék nem működött. Mezőnyjátékosaink közül többnyire két ember támadott, és kettő védekezett, ami megengedhetetlen luxus. Csapatrészenként további hibák is járultak a szomorú végkifejlethez, a védelem mezőnybeli része általában csak a rombolással foglalkozott, és vaktában előrerugdosott labdákkal próbálta helyzetbe hozni a társakat, ha ugyan nem az oldalvonalon túlra bikázás volt a módszer; míg a csatárok számlájára a helyzetkihasználás gyenge mutatója róható fel. Különösen a két Amberboy jeleskedett abban, hogy lövés helyett változatos eredményű cselezésbe bonyolódjanak.

Mindezek összességében azt eredményezték, hogy öt perccel a vége előtt ellenfeleink kiegyenlítettek, és bár az idősebb Amberboy második góljával sokadszorra is előnybe kerültünk, egy pontos lövés ismét egyenlővé tette a két csapat számszerű produktumát. Az utolsó percben mindkét csapat a győztes gólért hajtott, de egyik sem járt sikerrel, vagyis pontosztozkodásra került sor.

Ezzel a Taigetosz az alapszakasz hét mérkőzésén két győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zárt. A cikk írásakor az ötödik hely a valószínű (másik meccs kedvezőtlen alakulása esetén hatodik), amivel az alsóházba sikerült kvalifikálnunk magunkat.

From Taigetosz Club - KM 6-6

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy D., Görög, Márialigeti, Tarnai

  csere: Amberboy L., Sáróy

  gól: Márialigeti 3, Amberboy D. 2, Tarnai

  legjobb: Ujhelyi

Újabb rekordot döntöttünk

Az alapszakasz vége közeledtével a tagok igen oldott hangulatban matekozgattak, hogy mekkora esélyünk van a felsőházi tagságra, és arra jutottunk, hogy igencsak kellett volna a múltheti három pont, de ha ezúttal a listavezető ellen akárcsak egyet is szerzünk, még bízhatunk a szebb jövőben.

Mivel az előttünk levő meccs elmaradt, bőséggel volt alkalmunk melegíteni, ami átcsúszott önmagunkon való röhögésbe, de legalább jól éreztük magunkat, annyira, hogy majdnem beálltunk az ellenfél csapatképébe is. Annyira hasonlítottak ránk.

Ami a meccset illeti, Márialigeti hiányát elsősorban szoros védekezéssel igyekeztük pótolni (nem győzöm hangsúlyozni, hogy az előzetes taktika szerint volt így), a négy mezőnyjátékos közül három döntően védekező feladatot kapott, míg Sáróy feladata volt, hogy elöl sok futással próbáljon meg zavart kelteni.

Az első tíz-tizenöt percben úgy tűnt, egyenrangú, vagy közel egyenrangú társak vagyunk a mezőnyben. Ellenfelünk támadásainak nagy része elhalt a védelmünk falán, amikor mégsem, akkor is vagy pontatlanság vagy kapusunk miatt képtelenek voltak gólt szerezni, és ha nem is ziccerekig, de egy-két alkalommal mi is eljutottunk lövésig. Rendkívül bosszantó módon ellenfelünk támadói már a saját hatosunknál letámadtak bennünket, és bár többnyire ki tudtuk hozni a labdát a veszélyzónából, már ez is rengeteg energiát emésztett fel. És hát volt amikor egy passz túl rövidre sikerült, a gyorsan eszmélő csatár pedig lecsapott, és a hálónkba helyezett.

A félidő hátralevő részére, és sajnos a második félidőre pedig az volt jellemző, hogy ellenfelünk minden akciója lövéssel zárul, és minden lövés gólt eredményez. Akik követték meccseink eredményeit, megszokhatták már, hogy vízilabda-szerű eredményeket produkálunk, hátul lassan ideje lenne változtatni, sajnos ezúttal elöl sikerült: a védelem hozta a sok gólt, a támadószekció inkább a 0-0-t igyekezett tartani. A sok gól okozói között előkelő helyen szerepel a gyenge kapusteljesítmény, a szellős védekezés és a csere nélküliség miatt fellépő elfáradás.

Az utolsó percekre egyrészt a húzódással bajlódó Zsidi állt be a kapuba, másrészt a pontszerzést mint célt a reálisabb gólszerzésre cseréltük, és a védekezést minden mindegy alapon egyre jobban feladva a támadásra kohncentráltunk (copyright M. G.), amihez mindenki erejéhez mérten hozzájárult valamivel, ez Amberboy esetében a játékszervezést és két ziccert jelent, Pásztor és Zsidi esetében közeli lövéseket, Sáróy esetében úttörő módon elvégzett bedobásokat, de a szerencse minden esetben elpártolt tőlünk. Amikor a kapus már verve volt, a kapufát találtuk el, így végül szégyenszemre lőtt gól nélkül kellett elhagynunk a játékteret.

A Taigetoszért ezen a napon is ki a combját, ki a tüdejét áldozta fel, szerencsére legalább ZH-t nem ír senki holnap. A számolgatást pedig folytathattuk: „Ha az X megveri az Y-t, miközben Z legfeljebb 1 pontot szerez, és közben mi is legalább huszonhét góllal nyerünk az utolsó fordulóban…”

From Taigetosz Club - Iron FC 0-15

  kezdő: Görög - Pásztor, Zsidi - Amberboy, Sáróy

  csere: -

  gól: -

  legjobb: Zsidi

Hány gól lenne elég?

Úgy tűnt, egy hét alatt kiheverte a csapat a legutóbbi vereséget, és a nyomában fellépő erkölcsi válságot, és igen erős összeállítással várhattuk a verhetőnek tűnő ellenfél elleni meccset. Az idényben először fordult elő, hogy hatan voltunk ott kezdéskor. A meccsre jövésért megint a hős jelző illeti meg a csapat nem egy tagját, akik ZH előtti estéjüket áldozták a Taigetoszért, valamint külön öröm és érdekesség, hogy Zsidi két és fél után először lépett ismét pályára a Taigetoszban.

Ahogy már megszokhattuk, alig néhány perc elteltével már hátrányban voltunk, de éppen a megszokás miatt ez nem változtatott játékunkon, ennek köszönhető, hogy Márialigeti azt csinált az ellenfél védelmével, amit akart, egymaga megfordította az eredményt, úgy, hogy akciói előtt ő maga szerelte az ellenfél védőit. Később elfogadott egy-egy gólpasszt csapattársaitól, illetve lövetett egy gól Amberboyjal, így a félidő közepén már 5-2-es előny büszke birtokosainak mondhattuk magunkat.

Ekkor kezdett el látszódni, hogy a védelem mint teljes csapatrész nem áll a helyzet magaslatán, azért is, mert a hátul biztosító Tarnai kivételével mezőnyjátékosaink gyakran elöl felejtették magukat, de amikor létszámra elegen voltunk, akkor is adódtak gondok a helyezkedéssel. Talán Sáróy kullancs-típusú védekezése hiányzott? Kihagyásaink azt eredményezték, hogy ellenfelünk hamarosan kiegyenlített, szerencsére Márialigeti ismét megvillant, ezzel félidőben nálunk volt az előny.

A tudósítás elején említett erős összeállítás azt jelentette, hogy minden játékosunk labdabiztos volt, mindenkinek abban a tudatban lehetett leosztani a zsugát, hogy nem fogja vaktában elszórni.

Bár volt cserénk, Zsidi még nem érezte formában magát, ezért legtöbbet ő koptatta a cserepadot. Talán mégis szükség lett volna gyorsaságára a pályán, hiszen ellenfelünk villámgyors játékosai rendre kihasználták játékosaink védekezési hajlandóságának csekély voltát, lekontrázgattak bennünket vágottszemű karmesterük vezényletével, több alkalommal a kapufa segített ki minket, sőt néha az sem, így ellenfeleink rendre válaszolni tudtak Márialigeti ismétlődő góljaira, és tartották az egygólos differenciát.

Ha valakit ki kell emelni a csapatból, arra egyértelműen Márialigeti szolgált rá leginkább, hiszen ipari mennyiségben termelte a gólokat, nem egyszer olyan helyzetből, ahonnan senki nem feltételezett volna egy cseppnyi gólveszélyt sem, és nemegyszer olyan lövéssel, amire még az elfogulatlan nézők is csettinthettek volna. Önmaga hatodik, csapatának hetedik gólja szó szerint kiszakította a hálót, meg is kellett mutatni a lyukat a játékvezetőnek, a rá következő bikabomba, melyet a bal oldalvonal mellől eresztett meg, a kapus kezeit is a ficakba sodorta.

Mintegy tíz perccel a lefújás előtt még 10-8-ra vezettünk, de ellenfelünk folyamatosan rohamozott, előbb szépített, egy megpattanó lövéssel egalizált, egy példásan kipasszolt akció végén pedig már az előnyt is megszerezték. Nekünk is támadnunk kellett, ezáltal még jobban kinyíltunk hátul, Görög néhány ziccert megfogott, vagy kispárgázott a gólvonalról, de az utolsó percben benézett egy átlövést, ezzel pedig végleg megpecsételődött a három pont sorsa.

ZH-ink és hasonló elfoglaltságaink mellett mély csalódottságunk is közrejátszott abban, hogy a meccset ezúttal nem követte más közös program. A lehetséges tanulságot – törődni kell a védekezéssel is - levontuk, bár félő, hogy nagyon fontos három ponttal fizettünk érte.

From Taigetosz Club - FC Cabonero 10-12

  kezdő: Görög - Tarnai, Zsidi - Márialigeti, Amberboy

  csere: Tinkó

  gól: Márialigeti 8, Amberboy 2

  legjobb: Márialigeti

Egy igazi taigetoszos eredmény

A meccs napjának délutánján még úgy tűnt, hatan leszünk, ám Zsidi mégsem jött, Márialigeti és Amberboy pedig késtek, így pár perccel kezdés előtt hárman álltunk a pálya műfüvén. Szerencsére Amberboy még a kezdés előtt megérkezett, és Márialigeti is már a közelben járt, így célszerűnek tűnt megkérni a játékvezetőt, hogy két perc csúszással kezdjünk, amire csatakiáltás és térfélválasztás címén még egy keveset rátettünk.

A pár perc csúszás gyorsan eltelt, és szégyenszemre emberhátrányban kellett kezdenünk, de bíztunk abban, hogy pár perc múlva, remélhetőleg még egálnál kiegészülünk, és kiváló támadószekciónk ezúttal is produkál valamit. Sajnos reményeinkből semmi nem valósult meg, hiszen három perc játék után már kétgólos hátrányban voltunk, az öltöző felől pedig csak ellenfelünknek érkeztek újabb és újabb cseréi, nem nekünk. D-ligás szinten erősnek számító ellenfelünk hatékonyan használta ki emberelőnyös helyzetét, és bár a Taigetosz tagjai oroszlánként küzdöttek, félidőre hétgólos hátrányba kerültünk. Támadásaink jobbára Amberboy egyéni megmozdulásaira épültek, aki néhányszor el is jutott lövésig, de nem járt szerencsével.

Félidőben telefonon sikerült utolérni Márialigetit, aki közölte, hogy nagyapjának feltehetően tulajdonosával egykorú autójával jött, ami útközben feladta a harcot.

Egyre kevesebb reménnyel kecsegtető helyzetünkben módosítottuk a célt, és a pontszerzés helyett legalább egy gól szerzése lett a cél. Ezzel is magyarázható, hogy félidőben róna vette át a kapusposztot, szükség is volt rá, mert ha az emberhátrányos csapat támad, az a védelem alkalmankénti kinyílásával is jár. Cserekapusunk, bár darabra sok gólt kapott, számos alkalommal mentett bravúrral vagy éppen bátor kivetődéssel. Egyik heroikus vetődésénél a kapuskesztyű alatt is felszakadt a bőr a tenyerén, így szó szerint a vérét adta a Taigetoszért.

Márialigeti néhány perccel a lefújás előtt érkezett meg. Játékunk érthető okból erősen feljavult, többször eljutottunk lövésig, a balszerencse és ellenfelünk kapusa azonban sikertelenné tett bennünket.

A bekapott gólokat mi már nem is számoltuk, tizennégy lett a vége. Ennek történelmi előzményei vannak, hiszen a gimis Taigetosz kétszer is szenvedett 14-0-s vereséget (mindkétszer a Pansertől). De aggodalomra semmi ok! A két eddigi 0-14 alkalmával a bajnokság végén harmadik, illetve második helynek örülhettünk.

From Taigetosz Club - A Team 0-14

  kezdő: Görög - Amberboy, Sáróy, Róna

  csere: Márialigeti

  gól: -

  legjobb: Róna