Gólfieszta a szezonzárón

A táblázaton elfoglalt helyezések és a feltételezhető erőviszonyok alapján ezúttal eltekintettünk attól, hogy előre elkönyveljük a győzelmet, ehelyett a gólfieszta lett célul kitűzve, mely magyar fordításban a rúgott gól elérését jelenti. Távlati maximális terveink között pedig a duplázás szerepelt, hiszen a múlt fordulóban elmaradt a gólszerzés, amit lehetőség szerint pótolni kellett.
Az első percekben mégis inkább a védekezésen volt a hangsúly, azért is, mert ugyan hogyan támadhattunk volna, ha nincs nálunk a labda. Védelmünk változó létszámmal és változó hatékonysággal állta a sarat, de legnagyobb érdemei mégis Ujhelyinek vannak abban, hogy jó ideig sikerült távoltartanunk a gólt a kapunktól, kapusunk ugyanis távoli lövéseket vetődve, közelieket a földön fetrengve, beadásokat jól felugorva hatástalanított számolatlanul. Még a játékvezető is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az első félidőben beszedett gólokat most felejtsük el, de azért egy igen jól kapust találtunk.
Támadásaikról csak röviden illik írni, mert ritkán léptük át a felezővonalat, azon kevés alkalmakkor, amikor sikerült gólhelyzetbe kerülnünk, akkor Tinkó egyéni elfutásai és távoli lövési jelentették a veszélyt, illetve Görög találta meg két szép íveléssel a védelem mögé bemozgó Schandát; de egyik csatárunknak sem sikerült a mezőnyjátékosból lett kapus eszén túljárnunk.
Félidőben a sok-sok rúgni szándékozott gólról beszéltünk, egyesekben még a pontszerzés is felmerült, amit gyorsan el kellett felejtenünk, mert a középkezdés után rögvest elszórtuk a labdát, lyukat hagytunk a védelemben, és már rúghattuk is a következő középkezdést.
Sajnos a védelmünkben egyre gyakrabban keletkeztek hasonló lyukak, a törvényszerű ugyan az lett volna, hogy az ellenfeleink fáradnak el, de ez inkább fordítva történt. Tóth egy az egybe bárkit bármikor leszerelt, és Ujhelyi sok veszélyes kísérletet hárított, de ez csapatszinten kevésnek bizonyult, egyre-másra kaptuk a gólokat.
Egy kevés örömünk így is volt, két gól formájában. Előbb Tinkó futott el nagyszerűen a bal oldalon, középre gurítását pedig Görög lőtte közelről a hálóba, majd Schanda ívelt saját hatosunkról a megiramodó Tinkó elé, aki egy pattanás után a hosszú alsóba bombázott; ezekkel tehát lerendeztük a gólfieszta ránk vonatkozó részét. Ekkor gyakrabban jutottunk el az ellenfél kapujáig, volt is még néhány alkalmunk a gólszerzésre, de az utolsó passzokba általában hiba csúszott, illetve Schanda közeli lövésébe, a második félidő második felében adódó legnagyobb helyzetébe a kapus még éppen bele tudott vetődni.
A sorozatosan beszedett gólok hatására aztán hátsó alakzatunkon a demoralizálódás kezdeti jegyei kezdtek megjlenni, aminek az is  a következménye lett, hogy ellenfelünknek elég volt két oldalpassz után kapura lőniük, úgyis gól lett. A végén a sporttárs szerint tízig jutott a hátsó alakzat, amit akár sajnálhattunk is volna, ha a nagy vereségekhez hozzá nem szoktunk volna.
Ezzel lezárult a 2011 őszi szezon, melyben egy alkalommal arattunk fantasztikus győzelmet, míg máskor hiba került a gépezetbe, de így is számos rész-sikert könyvelhetünk el, ilyen például Tóth csapatba építése; Görög kipróbálása a védelemben, Zsidié a támadók között; Sáróy folyamatosan javuló teljesítménye hátvédként, a Schanda lábára illesztett góllövő cipők, és természetesen mindennekelőtt a hatalmas küzdőszellem, ami a történelem kezdete óta csak és kizárólag a Taigetoszra lehetett jellemző.
Egyesek talán kudarcként foghatják fel, hogy végül lemaradtunk a bajnoki címről, de annak elérése csak a benevezéskor tervezett kerettel lett volna lehetséges, Márialigeti, Róna és Ujhelyi kiválásával, illetve a tartalékok csekély meccsrejárási hajlandóságával (a vezetőség egyaránt számított Amberboy, Pásztor és Perczel időnkénti aktiválhatóságára, mely a felsoroltak közül csak Amberboy esetében realizálódott) a csapat fennmaradása is kérdésessé vált, Tóth (és Tinkó) csapatba építésével annyit tudtunk elérni, hogy szereztünk győzelmet, és egy kivétellel minden meccsen szereztünk gólt, ennél sokkal többet ilyen körülmények között nem is lehetett elvárni.
Közérdeklődésre tarthat számot a házi góllövőlista élmezőnye, nos a házi gólkirályi címet a két meccsen szereplő Amberboy szerezte meg hat góllal, őt Zsidi és Tinkó követik egyaránt öt-öt találattal.
Tavasszal újra kezdjük!
From Taigetosz Club - Gasztro Italos 2-10
   kezdő: Ujhelyi - Görög, Tóth - Schanda, Tinkó
   csere: Sáróy
   gól: Görög, Tinkó

Tavalyi és idei tapasztalataink alapján úgy tartjuk,h ogy az Iron FC az egyik legsportszerűbb csapat a bajnokságban, akikkel már egy-két héttel a meccs előtt beszélgettünk arról, hogy mi lesz ha összefutunk, illetve felemlegették a tavalyi, számunkra nem annyira hízelgő találkozásunkat, de eltekintettek attól, hogy kiejtsék azt az igen magas számot, ahány gólt akkor szereztek. Szimpátia ide vagy oda, azért győzelemre készültünk, mert mégis mi másra készülnénk.
Csapatunk ezúttal még a szokottnál is ziláltabb volt, pozitívum, hogy Ujhelyi egyre inkább eljár meccsekre, de a mezőnybeli összeállításunk még hagy maga után émi kívánnivalót. Két focistánk késést jelentett, így arra kényszerültünk, hogy ott helyben igazoljunk, de azt legalább jó érzékkel tettük, mert Árendás nemcsak pótolni tudta az úton levő Sáróyt, hanem helyezkedésével, szereléseivel és támadásban nyújtott megmozdulásaival is rendre hozzá tudott tenni a csapathoz. Sajnos ez sem volt elég, mert támadásaink általában még az ellenfél hatosától távol elhaltak, ők pedig gyorsan szereztek két gólt, amit védelmünk háríthatott volna, és amik után a bekkelős alapfelállásunk tulajdonképpen céltalanná vált.
Ekkor Schanda helyére Sáróy, Görög helyére pedig a vésztartalékként mozgósított Erdei lépett pályára, így elmondhattuk, hogy van a pályán két olyan - egyébként kiváló - játékos, akik a többi pályán levő közül még senkivel nem játszottak együtt. Nyilvánvaló, hogy így komoly csapatmunkáról nem lehetett szó. Támadásaink ötletszerűek voltak, és igazából védekezésünk is. Annyiban még szerencsénk sem volt, hogy egy kapu mellé tartó labda egy védőnkön megpattanva került a kimozduló Ujhelyi mellett a kapuba, vagyis megint egy olyan gólt kaptunk, amit akár el is kerülhettünk volna.
Félidőben Árendás elköszönt tőlünk, onnantól magunkra maradva küzdöttünk több-kevesebb sikerrel. Támadásaink többnyire ívelésekre épültek, mert esélytelennek tűnt, hogy földön mindenkin át eljussunk kapuig, de sajnálatos módon ívelésekkel is csak ritkán sikerült a védők mögé kerülni, ellenfelünk kapusának pedig a legritkább alkalmakkor kellett a játékba avatkoznia.
A játék a meccs idejének kilencven százalékában a mi térfelünkön folyt, védelmünk hatalmas nyomás alatt áltt, és egyáltalán nem csoda, hogy idővel mentálisan és fizikálisan is az elfáradás sorsára jutott, és egyre könnyebben vált átjátszhatóvá, bizony sokszor csak pánikszerű mentéseinknek, vagy Ujhelyi bravúrjainak köszönhettük, hogy nem nőtt nagyobbra és nagyobbra a gólkülönbség.
Így, hogy nem csak a játékvezető, hanem lelkes szurkolótáborunk is mérte az időt, hirtelen hosszabbnak tűnt a mérkőzés némelyik korábbinál, de a játékidő előrehaladtával a pontszerzés helyett a gólszerzés lett a célunk, amit ilyen meccseken Zsiditől vagy Tinkótól várhattunk volna, de egyikőjük sem volt jelen, és nagy szomorúságunkra azt eredményezte, hogy első ízben szerzett gól nélkül kellett távoznunk.
From Taigetosz Club - Iron FC 0-4
   kezdő: Ujhelyi - Árendás, Görög, Schanda, Tóth
   csere: Erdei, Sáróy
   gól: -

Vissza a helyünnkre

A múltkori világraszóló győzelem után minden reményünk megvolt, hogy csapatunk szekerének útja felfelé fog ívelni, aminek az is növelte valószínűségét, hogy a táblázaton közvetlen előttünk álló csapatot fogadtuk. Ennek örömére szokásos keretünket kibővítettük a szinte már szokásossá váló Tinkóval és a ritka vendég Ujhelyivel, míg Szidi a szurkolói bázis bővítéséről gondoskodott.
A meccs jó öt perc késéssel kezdődött, de ami a kezdés után következett azért bármennyi késés megérte volna, hiszen mezőnyben is szép dolgokat mutattunk, Ujhelyi parádézott a kapuban, és esély nyílt az előnybe kerülésre. Egy kósza labdára Tinkó csapott le, lövésébe a vészkapus a hatoson kívül kézzel ütött bele, amiért veszélyes helyről járt a szabadrúgás. Tinkótól mindenki lövésre számított, ő azonban a középen jó ütemben megiramodó Zsidi elé tálalt, aki öt méterről a jobb felső sarokba emelt, 1-0!
Hiába volt az előny, mert egy bombaerős lövéssel kiegyenlítettek ellenfeleink, majd a feltűnően rövid félidő utolsó másodperceiben vissza nem zárásunkat kihasználva teljesen kipasszolták védelmünket, és a vezetést is megszerezték (1-2)
Szó-mi-szó több játékosunknak az volt a véleménye, hogy nem illett volna olyan játékvezetőt küldeni a meccsre, aki ellenfeleinkkel baráti viszonyban van, és vélhetően kocsmából esik be a meccsre, a bedobásokat pedig aszerint ítéli valamelyik irányba, hogy merre gurult a labda mielőtt áthaladt volna az oldalvonalon. No meg időérzékünk is azt súgta, hogy valahogy a sporttárs óráján gyorsabban telnek a (hátrányban levő csapat számára igen drága) percek, mintha mi mérnénk.
 Aki csapatunkból a pályán volt, azok mindent megpróbáltak amit lehetett, a gyengébbek vállalták, hogy többet töltenek a cserepadon, az aktuálisan pályán levők úgy futottak, mintha Duracell-ről mennének, de ez is kevés volt ahhoz, hogy kiegyenlítsünk. Ellenfelünknek nem volt kapusa, mezőnyjátékosaik váltogatták egymást a kapuban, ezért távoli lövésekkel is bátran kísérleteztünk, talán leggyakrabban Tinkó, de a sok ígéretes lövés nagy része kevéssel elkerülte a kaput, illetve Görög egy szép átlövése a kapufán csattant.
 Védekezésünket szokás szerint a kaotikus és a katasztrofális jelzőkkel lehet illetni, de egy jó ideig még elegendő tudásunk (=Tóth) és szerencsénk akadt, hogy a további bekapott gólokat, mígnem egy éles szögből leadott beadásszerű lövés két védőnket és kapusunkat megtréfálva a kapunkba vágódott, majd midőn mind a négy mezőnyjátékosunk kitámadt, ellenfelünk lekontrázott bennünket, és berúgták a negyedik gólt is (1-4).
Nem sokkal később csatáruk éles szögből lőhetett az üres kapunkra, de kísérlete keresztbe elgurult a gólvonal előtt, míg nálunk Tinkó bombája akadt el a túloldali kapus harmadik lábában; majd a játékvezető saccra mintegy 12-15 percnyi játék után lefújta a félidőt, és elkönyvelhettük győzelmi szériánk szomorú megszakadását.
From Taigetosz Club - GTK 1-4
   kezdő: Ujhelyi - Sáróy, Tinkó, Tóth, Zsidi
   csere: Görög, Schanda
   gól: Zsidi

Innentől csak fölfelé

A két hetes futballszünetet mentális felkészüléssel töltötték a fiúk, ennek megfelelően kellően harapós kedvünkben, mindenre elszántan érkeztünk a szezon legnagyobb kiesési rangadójára. További motivációt adott, hogy tudtuk, a moszkvai elvtársak is örülnének egy taigetoszos győzelemnek. Bár az osztály legjobb focistái kényszerű okoból távolmaradtak, így is erősebb csapattal tudtunk kiállni, mint sokszor máskor, hiszen Amberboy és Tinkó is csatlakozott a kerethez.

Ez a hangulat fogadott minket

Első alkalommal volt alkalmunk a pályát sátor alatt látnunk, ami azon túl, hogy szép is volt, még azzal a reménnyel is eltöltött minket, hogy a sátor meghozza a szerencsénket, és fedett tető alatt a győzelem sem lesz elérhetetlen.
Zsidi és Tinkó késése miatt nem volt meg a csapat, így csúszott kezdés, amiért előbbi játékos a kispadot, utóbbi a kapuskesztyűt kapta jutalmául.
A kezdeti percektől kezdve érezni lehetett a pályán is, hogy lehet keresnivalónk, egyénileg és csapatként is felülmúlhatjuk ellenfelünket, mely felülmúlás Schanda két helyzetében nyilvánult meg. Csatárunk először még a kapufára lőtt, de két perccel később Tóth huszonöt méteres ívelését úgy rúgta kapásból a hosszú felső sarokba, hogy az még egy Aranylabdára pályázó labdazsonglőrnek is becsületére vált volna, nemhogy egy pocakos matematikusnak.
Előnyünk sajnos nem tartott sokáig, hiszen ellenfelünket is fűtötte a lelkesedés, és rövid idő alatt szerzett két góllal megfordították az állást, mindkétszer olyan helyzetből, amikor a védelmünk már veszélytelennek látta a szituációt, és leállt, ám ellenfeleink még befutották a labdát, és továbbvitték az akciót. Sőt, majdnem bekaptuk a harmadik gólt is, ami akár össze is törhette volna érzékeny szívünket, de a hatosról járó szabadrúgás elakadt sorfalunkban.

Csüggedt fehér védők - bent van a második

Néhány hátrányban eltöltött perc után Amberboy összeszedett egy labdát a hatosunkon, végigfutott a pályán, lesprintelte az ellenfél összes védőjét, és a Taigetosz nagyobb dicsőségére megszerezte csapatunk második gólját. Innentől kezdve ismét élt a gyanú, hogy akár még nyerhetünk is, játékunk is ennek megfelelően bátrabbá vált. Különösen Amberboy élt technikai képzettsége adta lehetőségekkel, egyszerre volt irányító és előretolt csatár, és mindkét szerepében többször és eredményesen zavarta össze a fehérek védelmét. De jónéhány lövése közül sokáig egy sem zörgette meg a hálót, és nem kísérte több szerencse csapattársai próbálkozásait sem.
Ekkor gondolatainkba mélyedve arra jutottunk, hogy ha lövésből nem lesz gól, akkor próbáljuk meg passzból. Így aztán amikor Tóth saját térfelünk közepéről akarta megjátszani az ellenfél hatosán belül tartózkodó Amberboyt, csatárunk nemes egyszerűséggel átlépte a labdát, ami a meglepett kapust kikerülve a kapuba gurult, ezzel megszereztük az előnyt, majd nem sokkal a félidő lefújása előtt Amberboy hitegette csalárdul a labdát azzal, hogy passzolni fog, és amint a bogyó elhitte, játékosunk szépen begurította azt a rövidet záró kapus és az üresen érkező Tóth között a hosszú sarokba.
"Négy-kettő a félidőben" énekelték focistáink a finnugor-korból származó népdalt forduláskor, miközben Tinkót Schanda váltotta a kapuban, hogy minden játékosunknak legyen alkalma gólt szereznie.
Nos a gól nem is váratott magára sokáig, hiába érkezett meg ellenfelünk első számú kapusa, Tinkó néhány perc múlva a térfél közepéről egy hatalmas bombával rögvest fel is avatta. A továbbiakban a kapus védte csatáraink néhány veszélyes lövését, míg egy bomba becsapódott a mi kapunkba, és felmerült, hogy nekünk is stabil kapust kellene a gólvonalra állítanunk, de mivel erre a célra más áldozatos jelentkező nem vállalkozott, Schanda maradt a ketrec előtt, a győzelem biztosítására pedig a további gólok szerzését tűztük ki, mint módszert.

Zsidi és Amberboy is sokat dolgoztak

Még mielőtt eme cél megvalósítását részletezném, térjünk ki arra, hogy milyen jól játszottunk mezőnyben, mert bizony olyan jól, hogy alig ismertünk magunkra. Meglepő volt persze, hogy öt olyan mezőnyjátékosunk volt, akiktől elvárhattuk, hogy legalább megtartsa és továbbpasszolja a labdát. Tényleg motiváltak voltak a tisztelt játékosok, Szidi szerint aki épp lenn volt cserének, azon látta, hogy folyton azon mesterkedik, hogy juthatna vissza, és futómennyiségben is felülmúltuk az ellenfelet. Ezúttal kevés kivételtől eltekintve elég volt, ha a stabilan hátul levő Tóth mellé Görög vagy Zsidi visszaér, és már indulhatott is a mi akciónk, Amberboy vagy Tinkó pedig bármikor képesek voltak olyat húzni, amire az ellenfélnek már nem volt válasza.
Így aztán sorban dolgoztuk ki a lövőhelyzeteket, melynek során Zsidi a hatos széléről befelé húzva gurított a hosszú sarokba, Amberboy távolról bombázott a kapuba, Tinkó pedig egy jól kijátszott akció végén szerezhetett gólt; de természetesen a felsoroltakon kívül is számtalan helyzetet dolgoztak ki fiaink.
A saját kapunk előtt kevés izgalmas helyzet adódott, és ezeket is többnyire mi teremtettük egyszer a lehető legrosszabbul elvégzett kapuskirúgással, amiből gól is lett, egyszer pedig azzal, hogy másodpercekig nem tudtunk felszabadítani, de legalább annyit elértünk, hogy a kapunkat akkor sem és azután sem vették be.
Így aztán, bár mi még folytattuk volna a meccset is, a gólgyártást is, a játékvezető négygólos Taigetosz-vezetésnél vezett véget a találkozónak.
A tagok aztán éjfél utánig ünnepelték az oly rég óta várt eredményt, és a Bartók Béla úton játszották újra a meccs legfontosabb jeleneteit, majd elhatározták, hogy a további ünneplések megokolása céljából mostantól csak nyerni fognak.
From Taigetosz Club - Paranoid Androidok 8-4
   kezdő: Tinkó - Tóth, Görög - Amberboy, Schanda
   csere: Zsidi

Tóth, Görög, Amberboy, Schanda, Zsidi - Tinkó

   gól: Amberboy 3, Tinkó 2, Schanda, Tóth, Zsidi



Szidi képei elérhetők itt: https://picasaweb.google.com/115730466441023423717/TaigetosFoci?authuser=0&feat=directlink#
Ezek közül is külön kiemelendő az újkori Taigetoszról készült első és eddig egyetlen csapatkép:

Majdnem bravúr

A felelősséget minden ízében érezve, mégis vérben forgó szemekkel, győzelmekre éhesen készült csapatunk a listavezető elleni rangadóra. Megkönnyítette dolgunkat, hogy az esélyesség terhe nem nyomta vállunkat, ellenfeleink pedig a táblázatot figyelve arra a nyilvánvalóan téves következtetésre jutottak, hogy mi egy könnyen verhető csapat vagyunk. Pedig keretünk jelen esetben való viszonylagos erősségét jelzi, hogy Margitay is csatlakozott hozzánk, és a kívülről hozott Palágyival együtt két igen ügyes újoncot avathattunk a Taigetosz színeiben.

Panseres összjáték a Taigetoszban

Ellenfelünk talán egy kicsit könnyelmű volt, ugyanis hárman kezdték a mérkőzést, egy perccel később egészültek ki négy főre, az ötödik ember több perc késéssel érkezett, így az első félidő első perceit emberelőnyben játszhattuk. A kezdeti kettős emberelőnyt elsősorban a védekezés biztonságára hasznosítottuk, igen kínos lett volna ugyanis kettős emberelőnyben gólt kapni, bár támadás terén is elértünk, hogy Margitay egy sistergős bombával szétforgácsolta a keresztlécet.
Már egyszeres emberelőnyben aztán Palágyi lőhetett a hatosról, lövése a kapusról a közelben ólálkodó Tóth elé pattant, aki kényelmesen átvette a labdát, majd a hálóba emelt, ezzel előny nálunk. Sajnos ezt nem sikerült sokáig megtartanunk, hiszen zöldmezes ellenfeleink még az emberelőnyös időszakunkban egy ziccerből kiegyenlítettek.
Már az öt-öt elleni játékban tűnt ki, hogy bár előnyünket nem sikerült megtartani, nem vagyunk mi annyival gyengébbek, hogy ne lehessen reményünk újabb gólokat szerezni, és ponttal vagy pontokkal távozni a meccsről.

Ez az emelés elszállt kapusunk és a kapu fölött is

Előrejátékunk továbbra is óvatos volt, a csatárnak jelölt Palágyi is inkább középpályást játszott, az előretolt ék szerepét Schanda vette át, a támadásokhoz pedig Margitay csatlakozott nem egyszer, míg leggyakrabban Tóth biztosított hátul. Ez a felállás a Schanda-Sáróy csere esetén úgy módosult, hogy Tóth és Sáróy alkotják a védelmet, és Margitay ha nem is a csatársorig, de a középpályára fellép. Amennyiben pedig éppen margitay kérte ki a pihenőidejét az oldalvonal mellett, gyakorlatilag Görög kapus volt az egyetlen fix pont, a többiek kétségbeesetten próbálták megóvni a csapatot az összeomlástól.
Na de térjünk vissza arra az időre amikor Margitay is a pályán volt és jó helyezkedéssel, sok futással, okos passzokkal irányította a csapatot - többek között Palágyit is megtalálta egy jó labdával, vendégjátékosunk pedig ugyanonnan, ahonnan előbb "gólpasszt adott", most a kapus lábai között a hálóba gurított. Megőrizni sajnos ezt sem sikerült, egy erős lövés ugyanis a félidő utolsó másodperceiben Tóthon megcsúszva a kapunkba vágódott.

Íme sztárjaink

De ez sem volt elég indok ahhoz hogy feladjuk, a második félidő elején egy gyors kontra során Palágyi ívelt át jobbszélről a hatos bal csücskéhez, ahol Margitay szép mozdulattal átvette a zsugát, majd a hosszú sarokba lőtt.
Aztán ahogy lenni szokott, az idő előrehaladtával a fáradtság is hátráltatni kezdte focistáinkat, már nem mindig mindenki ért vissza védekezni, és Margitay pihenése idején játéktudásban is sokat vesztettünk. Optimistaként úgy is fel lehet fogni, hogy hátvédeink jól kiegészítették egymást - Tóthnak csak a futással akad gondja, Sáróynak csak azzal nem - de két teljes értékű játékossal talán jobban járhattunk volna.

Védelmünk hátulnézetből

Ellenfeleink gyakran vezethették az egyedül védekező Tóthra a labdát, és sokszor lőhettek a hatosunk közvetlen közeléből. Görög sok lövést és néhány ziccert is hárított, de a számtalan próbára tétel közül háromszor tehetetlen volt. A rövid idő alatt bekapott három gól még mindig nem jelentette reményeik feladását, hiszen Palágyi egy alkalommal mindenki kicselezett akit lehetett, és ismét gólt szerzett (4-5).
Az egyenlítés reményében fokozott erőbedobással támadtunk, Palágyi, Schanda és Margitay előtt is adódott egyenlítési lehetőség - utóbbi játékos éles szögből a hosszú oldali kapufát is eltalálta, de az ordító ziccerek is kimaradtak.
Kitámadásunk a védelem kinyílásával is szükségszerűen együtt járt. Kapusunk öt perccel a vége előtt kapufára tolt egy ziccerből leadott lövést, két perccel a vége előtt gyors vetődéssel bedobásra mentett amikor két csatár vezette rá a labdát, de egy perccel a vége előtt a teljes védelmünket lefutó csatár túljárt az eszén.
Így aztán kecsegtető helyzetünk, erős keretünk és az eredmény egy ideig kedvező alakulása ellenére a bravúros pontszerzés ismét elmaradt.
From Taigetosz Club - Egyetértés DSK 4-6
   kezdő: Görög - Tóth, Margitay - Schanda - Palágyi
   csere: Sáróy
   gól: Palágyi 2, Tóth, Margitay

A teljesítmény alakul, a keret még bővíthető

Szokás szerint nem indultunk jó előjelekkel, hiszen a meccsen és az azelőtti huszonnégy órában kellett értesülnünk arról, hogy olyan meghatározó játékosaink, mint Sáróy, Tóth és Márialigeti nem lesznek velünk a nagy meccsen, így a már megszokott Tinkóval és egy helyben kölcsönkért kapussal kiegészülve lettünk meg annyian, hogy egyáltalán a kezdőcsapatot ki tudjuk állítani. Csere nélkül így sem sok jóban bízhattunk, legfeljebb abban, hogy három viszonylag jó játékosunk jó arányban távol tudja tartani ellenfelünket a kapunktól.
Ami az első félidei játékot illeti, magunkhoz képest nem is volt rossz. Ehhez persze újdonsült kapusunk bravúrjai, és Tinkó határozott szerelései is kellettek, de játékosaink nagyjából betartották a taktikai utasításokat, és akár passzokkal, akár egyéni megmozdulásokkal képesek voltunk ügyes dolgokra. Külön öröm, hogy a három elvbeni hátvéd tényleg hátul tartózkodott legtöbbet, ezért védelmünk sem mindig egyből adta meg magát. Az első gólt mégis mi kaptuk, kapusunk talán túl messzire jött ki egy szöktetésre, ellenfelünk ívelésébe pedig csak beleérni tudott, kiütni nem.
De ekkor jött a bravúr: Görög két védő között szép labdával futtatta Tinkót, aki az oldalvonal mellől kapufás gólt varázsolt a hosszú sarokba, majd nem sokkal később csapatkapitányunk maga csapott le egy rövid passzra, és távolról ő is beakasztotta a maga bombagólját.
Hihetetlennek tűnt, hogy vezessünk, körülbelül öt forduló óta nem fordult elő ilyen, és valamennyi ideig még tartani is tudtuk a kedvező állást, aztán persze védelmünk kétszer kihagyott, vagy talán túlságosan kitámadott, és félidőre már hátránnyal vonulhattunk.
Némi időhúzással a félidőben is megpróbálkoztunk, hátha befut valaki késve, de a sporttárs végül ránkparancsolt, hogy kezdjünk már, így ez a taktika nem vált be.
Az idő előrehaladtával sajnos egyre inkább éreztette hatását, hogy nem volt cserénk, és mezőnyjátékosaink rohamosan fáradtak. A fáradtságnak többnyire a védekezés látta kárát, amennyiben a tisztelt tagoknek nem mindig mindegyik ért vissza, ha pedig három támadó nézett szembe egy védővel, annak többször is szomorú következménye lett ránk nézve, bár meg kell hagyni, kapusunk így is kifogott pár egyértelmű gólhelyzetetm és védőink - elsősorban Zsidi is mentettek mármár-reménytelennek tűnő helyzetekben, de így is árulkodó, hogy csírájában elfojtott támadások helyett pánikszerű mentéseket tudott bemutatni védelmünk, ha tudott egyáltalán.
A támadásépítéssel is voltak nehézségeink, eleve azért, mert legalább egy ember mindig lemaradt lihegni, de ellenfelünk letámadós taktikája ellen nem mindig tudtunk kreatív megoldásokat kieszközönli a saját térfelünkön, és több labdát is elszórtunk. Néhány helyzetünk mégis akadt, a legnagyobbat a végig harcosan játszó Schanda lőtte kapufára, a kipattanónál pedig Zsidivel egymást zavarták, és elmaradt a gól.
Az idő teltével, és a bekapott gólok számának növekedésével a pontszerzésről le kellett mondanunk, a különbség és a becsületünk volt már csupán a kérdés, sajnos Görög egy beadást a saját kapunkba lőtt, így a különbség a feltétlen szükségesnél nagyobbra nőtt.
De a becsület még megvan!

From Taigetosz Club - SS Ratio 2-7
   kezdő: Takács - Görög, Tinkó, Zsidi - Schanda
   csere: -
   gól: Tinkó, Görög

Mintha tavaly jobban ment volna

Egyébként sem acélos keretünket ezúttal egy szerencsétlen baleset tovább gyengítette, ugyanis Görög a bemelegítés során összeverekedett egy kukával, és bár kiütéses győzelmet aratott, a küzdelem nyomott hagyott jobb lábán. Kezdésre sikerült összedrótozni, hogy legalább a kaput vállalni tudja, és így a szurkolóból hirtelen játékossá előlépő Szongoth-tal együtt ki is tudtunk állítani öt embert.
Ellenfelünkkel tavaly egy küzdelmes 8-7-et játszottunk, de a jelenleginél erősebb összeállításban, őszintén ennek az eredménynek a lemásolása bravúr lett volna. Taktikánk így szoros és fegyelmezett védekezésre épült volna, ahonnan hosszú labdákkal indítottuk volna egy szem támadónkat, Schandát, hátha sikerül futásra kényszeríteni ellenfelünk védőit. Távlati cél az volt, hogy Zsidi érkezését még gól nélküli állással érjük meg, hátha onnantól előrejátékban is lesznek átütő megoldásaink.
A "szoros és fegyelmezett" védekezés helyett aztán ellenfelünk első akciójából eljutott egy szépen kidolgozott lövésig, amiből gól is lett. Sajnos képtelenek voltunk új taktikát kidolgozni, na és a pályán levő csapat nem is tűnt alkalmasnak arra, hogy huszáros hajrákkal gólok sokaságát termelje, így azt kellett hinnünk, hogy a három pont sorsa ezzel már el is dőlt. Kaptuk is sorba a gólokat, azért is, mert ismét új összeállítású védelmünk volt, akik egyénileg sem és csapatként sem mindig tökéletesen teljesítettek, azért is, mert kapusunk - ha gólt eredményező hibája nem is volt - teljesítménye is elmaradt a maximálistól, no meg azért is, mert labdabirtoklásunk úgyszólván nem volt.
Zsidi beállásával némileg javult a mezőnyjátékunk, de összességében még így is egyértelműen mi voltunk a gyengébbik fél, amit újabb gólok bekapásával demonstráltunk. Szerencsére még az első félidőben sikerült túlesni a kötelező gólszerzésen is. Tóth, mint a korábbi meccseken annyiszor, most is kicselezett két védőt, most azonban az ég helyett a hosszú alsó sarokba lőtt.
A kapott gólokról nem kívánok részletesen írni, mert egy sokfelvonásos dráma lenne az eredmény, de védelmünk talán még a korábban megszokottnál is jobban szétzilálódott, cselben és összjátékban is erős ellenfeleink aránylag könnyen jutottak el lövésekig, ezeket pedig jó arányban értékesítették is.
A második félidőben Zsidi jutott el legtöbbször lövésekig - Schanda nem sok babért szerzett sem a futóversenyekben, sem a felívelt labdák átvétele terén - ezek közül jónéhányat kihagyott, de egy neki is beakadt, magunkhoz képest tehát annyira nem is volt rossz az elöl nyújtott termés, ami még tovább javulhatott volna, de Szongoth is a kapusba lőtt.
A meccs utáni konzíliumon a vereség okát egyértelműen a keret gyengeségében látta. Milyen jó lenne, ha osztálytársaink közül többen, a labdakergetéshez értők közül is, kaphatóak lennének szerdánként egy kis focira!
From Taigetosz Club - Unreal Madrid 2 - 14
   kezdő: Görög - Sáróy, Schanda, Szongoth, Tóth
   csere: Zsidi
   gól: Tóth, Zsidi

Mikor ha most nem?

Mikor ha most nem? - kérdezhették egymástól focistáink, és nyilvánvaló volt, hogy a győzelemre vonatkozik a kérdés, ami három fordulón át elkerült minket, most viszont egy még nálunk is gyengébb eredményekkel rendelkező csapattal hozott minket össze a sorsolás szeszélye, ráadásul felcsillant a remény, hogy erős kerettel állhatunk ki. A keret végül inkább csak magunkhoz képest volt erős, annyiban, hogy a szokásos ötösfogathoz Amberboy is csatlakozott, így cserével állhattunk ki.
A kaput ezúttal - némi ráhatásra - Zsidi vállalta magára, vagyis úgy döntöttünk, nem muszáj mezőnyben a legerősebb csapattal állnunk ki. Ez a döntés nem bizonyult a legjobbnak, a hátsó alakzatunkat ugyanis elég könnyen szét tudták húzni ellenfeleink, és néhány perc után már kétgólos hátrányban voltunk két olyan lövés után, amit nemcsak a "bezzeg" Ujhelyi, hanem még Buffon sem szedhetett volna ki.
Ekkor valami halvány sugallat ért erl minket, hogymégsem jó így minden, és rákapcsoltunk, Amberboy hármasával cselezte ki a védőket, és belőtte első gólját, majd Görög távoli lövése utána  kipattanót is beemelte, ezzel máris elértük az egált, ami ugyen nem tűnt jónak, de máris kevésbé volt rossz, mint a 0-2.
Támadásaink leginkább arra épültek, hogy "majd az Amberboy megoldja", többnyire őt kerestük akár ívelésekkel is, amivel meg lehetett spórolni azt, hogy többeknek is fel kelljen futniuk a támadásokkal, csak sajnos ezáltal többnyire a gólt is megspóroltuk. Védekezésünk nem igazám alapult semmire, ha csak nem arra, hogy "majd a Toci megoldja", és egyből íveli is Amberboynak.
Félideig még egy gyors gólváltás volt hátra - a részünkről Amberboy volt eredményes, ezúttal átlövésből, és igencsak döntetlenre állt a meccs, ám egy elrontott bedobás-kombináció után újabb gólt kaptunk.
Ezúttal a cserlés sem ment olajozottan, Sáróy és Schanda váltogatták egymást,a  többiek végig a pályán voltak, úgy tűnik, nem mertük vállani azt, hogy Sáróy és Schanda egyszerre legyenek a pályán. A félidőben aztán Zsidi is cserélt Göröggel, hátha így jobb lesz a játékunk.
Második félidei játékunkra jellemző volt, hogy Amberboy és Zsidi szinte csak a támadással foglalkoznak, Tóth és Schanda (ritkábban Sáróy) pedig csak a védekezéssel. Annyira mindenképpen felpezsdült a játékunk, hogy sokáig legalább tartani sikerült az eredményt, miközben mindkét kapu előtt sorakoztak gólveszélyesebbnél gólveszélyesebb helyzetek. Támadóink közül Amberboy állandó őrzőt kapott, és mellette már átvenni sem volt olyan könnyű a labdát, talán ezért is lehetett, hogy Zsidi került legtöbbször lövőhelyzetbe, de ezeket nem igazán tudta értékesíteni.
Saját kapunk előtt a kisebb sérüléssel bajlódó Tóth szűrte az akciókat, illetve Görög tolt kapufára kézzel egy, szemmel két lövést, illetve pár ziccer is elakadt benne, egyszer azonban csúnyán aladta a labdát, amiből gól lett. Részünkről Zsidi sokadik lövése púpozta meg a hálót, amivel ismét közelebb kerültünk a pontszerzéshez, majd Tóth lőtt két csel után a keresztlécre. Többnyire azonban kevésnek bizonyultak két emberre épülő támadásaink, ha pedig egy harmadik ember is fellépett, félő volt, hogy nem érünk vissza időben, és ellenfeleink lekontráznak minekt. Ez néhányszor meg is történt, és eleinte még megtették azt a szívességet, hogy mellélőjék a ziccereket, egyszer azonban így is betaláltak, amire már nem volt válaszunk.
A címben idézett kérdésre tehát a válasz az, hogy majd egyszer, elhetőleg egy jó erős csapatot fogunk meglepni egyszer valamikor.
From Taigetosz Club - Bagatell 4-6
  kezdő: Zsidi - Amberboy, Görög, Schanda, Tóth
  csere: Sáróy
  gól: Amberboy 3, Zsidi

Háromból semmi

Meccs napján általában már csak kellemetlen meglepetések szoktak érkezni, most viszont kellemes meglepetés is érkezett, mégpedig az, hogy Ujhelyi az orvosi ellenjavallattal nem törődve kész életét és vérét adni a Taigetoszért, ami előrevetítte a bekapott gólok feleződését, és mivel keretünk addig öt emberből állt, még az a remény is felcsillant, hogy cserével állhassunk ki. És mivel tévedésből egyel korábbi meccs időpontja volt meghirdetve a levlistánkon, a tényleges kezdésre be is futott mind a hat játékos, aki ígérte magát.
A kezdés aztán nem sikerült olyan jól, mint ahogy elvártuk volna, hiszen az első akcióból már gólt is kaptunk, amit körülbelül két perc elteltével követett a második. Érkezett is a piszkálódás kapusunk felé, hogy "Sáróy a múltkor jobban bírta", de a következő percben már Ujhelyinek is volt alkalma bizonyítani, hogy nem véletlenül epedeztünk érte oly nagyon.
Az első félidőben még csapatjátékunk is volt, aminek következtében néha még helyzetekig is eljutottunk. Még mindig az első percekben Görög léphetett ki Zsidi labdájával, de kisodródva az oldalhálóba lőtt, a félidő második felében pedig Tinkó lőtt kétszer a keresztlécre, előbb szabadrúgásból, majd Zsidi jó ütemű passzát követően. A gólszerzés azonban senkinek nem sikerült, legalábbis a mi részünkről nem, mert közben ellenfelünk harmadszor is a hálóba talált.
Ugyan az egy cserénket igyekeztünk kihasználni, de a második félidőben így is érezhető volt, hogy a pályán levők is igyekeznek beosztani az erejüket, magyarul visszafelé inkább csak bánatos szemmel néznek, mintsem hogy fussanak. Általános képlet szerint az ellenfél két-három kugró csatárával szemben Tóth és Ujhelyi alkották a védővonalat, ami általában még elég is volt, kivéve ha Tóth maga vesztette el a labdát.
Előrejátékban talán Zsidi mutatott legtöbbet, sok jó passzal és egyéni elfutásokkal vétette észre magát, erre a meccsre esedékes gólunkat mégsem az ő közreműködésével szereztük, hanem Görög hosszú passza után Tinkó gurított a hosszú alsó sarokba.
A csapat teljesítményére a kaotikusság volt a jellemző, mindenki arra mozgott amerre a sors vitte, a meccs elején úgy-ahogy elosztott posztok gyorsan elfelejtődtek, felépített akció kevés volt. Tinkó és Zsidi időnként egyénileg képesek voltak villanni, de erre taktikát alapozni nem lehet, az ívelgetés pedig nem túl reménytkeltő, ha az 50 kilós Zsidi, vagy az igencsak statikus Schanda a célpont.
Ettől még mindenki hozzá tudott tenni valamit a csapatjátékhoz, Ujhelyi ziccereket védett, Tóth emberhátrányos helyzetekben szerelt tisztán, Görög és Zsidi szervezték a játékot, Schanda vérszomjas pitbullként támadta a labdát, Tinkó pedig gólt szerzett, de összességében mégsi elég gyenge játékot produkált a csapat, valószínűleg csak Ujhelyi védései miatt nem kétjegyű szám állt a kijelzőn.
De hogy pozitívumot is találjunk: Ismét szereztünk gólt, és bizony még mindig van, akinek rosszabb a gólkülönbsége, így sorozatos vereségeink ellenére még mindig nem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - EC FC 1-7
   kezdő: Ujhelyi - Görög, Tinkó, Tóth, Zsidi
   csere: Schanda
   gól: Tinkó

Totóeredmény

Játékoskeretünk némi átalakuláson ment át a két meccs közötti átigazolási szakaszban, ugyanis kiváló kapusunk, Ujhelyi Gergely kéthónapos eltiltást kapott orvosától, ám legalább annyi jó is történt, hogy még egy osztáloytársunk, Tóth Zoltán is lemászott a Taigetosz hegyéről, és mostantól ő is bevetésre készen várja a szerdai megmérettetéseket.
Hogy mekkora szükségünk volt Tocira, azt már előző nap is sejtettük, hiszen a fél hatos kezdés több meghatározó focistánknak sem jó, az pedig már csak a helyszínen derült ki, hogy az előzetes tervekkel ellentétben csak új igazolásunkkal leszünk meg öten, sőt még az ötös létszám megléte is kérdéses volt, de Sáróy szerencsére megérkezett kezdésig, amit a kapuskesztyűk kezébe adásával honoráltunk.
Magunkhoz képest nem is kezdtünk rosszul, a Tóth-Zsidi védőkettős megbízhatóan szedegette össze a labdákat, és néhány szép passz-kombinációra is futotta erőnkből, illetve Tóth mutatta meg néhányszor, hogy nem felejtett el cselezni. Ám sajnos már néhány perc játék után látszódott, hogy a mezőnyben küzdő játékosainknak nem az erőnlét a legjellemzőbb tulajdonságuk, és csere hiányában igen hosszú lesz az a negyven perc amit ki kell húznunk. Jobbára a mi térfelünkön folyt a játék, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy a labdát egyszerűen csak kirúgjuk az oldalvonalon túlra valami kreatív megoldás helyett. kiegészítő mebereink és kapusunk rutintalansága is rontotta a labdabirtoklási mutatónkat, így nem csoda, hogy az első félidő második felében már elkezdtek potyogni a bekapott gólok.
Részünkről Tóth távoli lövései mellett Görög és Zsidi kerültek egyszer-egyszer kecsegtető helyzetbe, ám csapatkapitányunk a kapusba lőtt, Zsidi pedig átgurította a labdát a kapus lábai között, de az a kapufa rossz oldalán hagyta el a játékteret.
Félidőben úgy a kapuscsere mellett döntöttünk, és a legjobban elfáradó Schanda vette át a bizalmi posztot. Az eredmény alakulása miatt ekkor a gólszerzést tűztük ki célul, amit azzal kívántunk elérni, hogy Tóth lett az egyszemélyes csatársor. Fájdalmunkra azonban 2-3 védő között nem tudott csodát tenni, a többieknek pedig nem volt erejük arra, hogy a támadásokhoz föl- majd megint visszafussanak. És amikor Görög passza után Tóth teljesen egyedül törhetett kapura, akkor sem sikerült megtörni a gólcsendet.
Közben, ahogy arra számítani lehetett, a bekapott gólok száma nőtt és nőtt, volt köztük kijátszott ziccer, távoli bomba, lekontrázás, szöglet utáni bomba-öngól, és minden ami ellenfelünk csatársora, vagy a védelmünk össze tudott hozni, hiszen ekkor már általánossá vált, hogy focistáink (talán Görög kivételével) a biztos sétálást választják a fülön át való lélegzés és a futás helyett, így egyszer-egyszer maradtak üres emberek a saját hatosunkon.
A lőtt gól legalább összejött, egy emberelőnyös támadásunk során Tóth ugratta ki Görögöt a balösszekötő helyén, ő keresztbe passzolt, Zsidi pedig a megüresedő kapuba lőtt, ezzel megszerezve első gólját az újkori Taigetoszban.
Ezután még volt néhány perc hátra, akkor kaptunk is még néhányat, de módosított célunkat elértük. Reméljük, legközelebb merészebb céljaink is lehtenek!

From Taigetosz Club - Vén Csontok 1-13
  kezdő: Sáróy - Tóth, Zsidi - Görög, Schanda
  csere: -
  gól: Zsidi
 

Idegenben az iksz is jó – lett volna

A féléves kihagyás után szeptember 14-én vágtunk neki ismét a nagy kalandba. A kispad rövid voltára jellemző, hogy az idénynyitóra is éppen össze tudtunk állni, és jónak látszott külsőst hívnunk Tinkó személyében. Őt azért is célszerűnek látszott elhívni, mert egyedüliként ő már járt azon a pályán, ahova a bajnokság költözött, és azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy nem kell még a világ végétől is kifelé utazni húsz percet, de a pálya ismeretlensége miatt így is hivatkozhattunk az idegen környezetre.
A taktika felvázolása, és a posztok elosztása után eldőlt, hogy Görög kezd a kapuban, Zsidi és Tinkó lesznek felelősek a védekezésért, Márialigeti a gólszerzésért, Sáróy liberóként fogja kamatoztatni tehetségét, a Taigetoszba öt év kihagyás és angliai idenlégióskodás után visszatérő Schanda pedig az oldalvonal mellett vár a bevetésre.

Mi és ők

Tulajdonképpen egész jól kezdtünk, fél perc alatt sikerült visszaadnunk az ellenfélnek a középkezdésként nekünk legurított labdát, a második percben a kapufa megvédett minket a góltól, a harmadik percben pedig Márialigeti lefordult védőjéről és a hosszú alsó sarokba lőtt.

A folytatás már nem volt ennyire kedvező, hiszen előbb egy átlövés, majd egy szerencsétlenül megpattanó szöglet jutott hálónkba. Ellenfelünk mezőnyben összeszokottabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és talán határozottabbnak tűnt, több helyzetet alakítottak ki, mint mi, és előnyüket még növelni is tudták. A mi támadásaink szinte kizárólag Márialigeti egyéni alakításaira korlátozódtak, aki könnyen okozott zűrt ellenfelünk védelmében többször is, de megfelelő társak (Amberboy? Ujhelyi?) nélkül egyedül ő sem volt képes visszaszerezni a vezetést.

A félidő előtt azért még beakasztott egy bombagólt, és miután Zsidi saját rontott ziccere utáni ívelését is a léc alá küldte, 4-3-as, nem éppen reménytelen állással fordulhattunk. Ekkor az előre megbeszélteknek megfelelően a kapuban Zsidi váltotta Görögöt.

Sáróy dolgozik

A második félidő elejét tanácstalanság és saját térfélen elszórt labdák jellemezték. Előbbin azt kell érteni, hogy ha ellenfeleink védősora nem követett el kapitális hibát – márpedig nem követett el, akkor nem könnyen jutottunk el a kapuig, az elszórt labdák jelentése pedig egyértelmű, és sajnos a következményük is egyértelmű volt. Hátul ekkoriban Schanda és Sáróy tartózkodott legtöbbet, és bár sokszor szereltek, rutinjuk és labdaérzékenységük hiányosságai többször megbosszulta magát, és ezen nem sokat segített Görög hátravezénylése sem.

Elöl Márialigetire ebben a szakaszban már két-három védő figyelt, így néha már ő is elakadt. nem várt módon Schanda került kétszer is tiszta ziccerbe, de egy alkalommal a kapusba, egy alkalommal a kapu mellé lőtt. Már a játékrész második félidejében jártunk, amikor Márialigeti egy szokásos bikabombával faragott valamit a hátrányon, majd Tinkó ment el parádésan a szélen, és középre adása után Schanda az üres kapuba helyezett.

Szaporán kérdezgettük a sporttársat a hátralevő időről, de amit válaszul kaptunk, az nem nyugtatott meg bennünket. Így első mérkőzésünk után vesztesen, de továbbra is bizakodóan hagytuk el a pályát.

From Taigetosz Club - Eastside 5-7

  kezdő: Görög - Márialigeti, Sáróy, Tinkó, Zsidi                       

  csere: Schanda

  gól: Márialigeti 4, Schanda

Újra itt van a nagycsapat

Hosszas vívódás, és egyeztetések után a vezetőség úgy döntött, hogy felébreszti szeretett Taigetoszunkat, és elindulunk az ELTE TTK bajnokságában. Meccseink szerda esténként lesznek a Bogdánfy úton, tizenegy alkalommal, blogunk pedig talán már a focistáknál is jobban várja, hogy beszámolhasson az eredményekről.
A játékoskeretben törzstagkként Görög Dániel, Márialigeti Kristóf, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Róna Bence, Ujhelyi Gergely és Zsidi Kristóf, míg tartalékként Amberboy Domonkos, Kisteleki Márton, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Tarnai Balázs és Závorszky Dániel került benevezésre.

Tavaszi álom

Az őszi szezon után úgy állt, hogy a Taigetosz indulni fog a tavaszi bajnokságban is, ám a tagok lelkesedése és szabadidejük mértéke nem teszi ezt lehetővé. Ettől még a Taigetosz a világ legjobb csapata, csak ezt egy darabig nem kívánjuk külön bizonygatni. A Taigetosz tehát tavaszi álmát alussza, ki tudja meddig.

Idényközi formábahozó torna

Január 30-án, ugyan nem Taigetosz néven, de a Taigetosz utolsó meccseihez kísértetiesen hasonlító összeállításban szereplő csapat állt össze egy alkalmi focitornára. A csoportkörből való továbbjutást ugyan nem érte el a csapat, de derekasan helytálltunk, egy meccset meg is nyertünk, illetve az összes csapattal, a toronymagas győztessel is szoros meccseket játszottunk. Külön figyelemre méltó, hogy a játéktudásban messze előttünk járó későbbi csoportgyőztes ellen 0-4-ről sikerült egalizálni, ám később kikaptunk. Az utolsó meccsünk után a játékvezető dicséretben és informális fair play díjban részesített minket.

A Taigetosz-tagok nagy küzdeni tudásról és a futball iránti magasfokú alázatról tettek tanúbizonyságot. Amiben még lehetne fejlődni, az védekezésből támadásra és főleg támadásról védekezésre való átállás.

Külön említést érdemel Ujhelyi, aki bravúrjai mellett a kapuból szerzett egy gólt is; illetve az a taktikai újdonság, hogy mivel csak támadó szellemű játékosaink voltak, Görög és Márialigeti sokat bizonyíthattak hátvédposzton is.

  A tornán résztvettek: Amberboy, Görög, Márialigeti, Soós, Ujhelyi, Zsolczer.

  Eredményeink: 3-2 (Amberboy 2, Zsolczer), 1-3 (Ujhelyi), 4-6 (Zsolczer 3, Amberboy), 6-9 (Márialigeti 3, Zsolczer, Amberboy, Görög)