Tavalyi és idei tapasztalataink alapján úgy tartjuk,h ogy az Iron FC az egyik legsportszerűbb csapat a bajnokságban, akikkel már egy-két héttel a meccs előtt beszélgettünk arról, hogy mi lesz ha összefutunk, illetve felemlegették a tavalyi, számunkra nem annyira hízelgő találkozásunkat, de eltekintettek attól, hogy kiejtsék azt az igen magas számot, ahány gólt akkor szereztek. Szimpátia ide vagy oda, azért győzelemre készültünk, mert mégis mi másra készülnénk.
Csapatunk ezúttal még a szokottnál is ziláltabb volt, pozitívum, hogy Ujhelyi egyre inkább eljár meccsekre, de a mezőnybeli összeállításunk még hagy maga után émi kívánnivalót. Két focistánk késést jelentett, így arra kényszerültünk, hogy ott helyben igazoljunk, de azt legalább jó érzékkel tettük, mert Árendás nemcsak pótolni tudta az úton levő Sáróyt, hanem helyezkedésével, szereléseivel és támadásban nyújtott megmozdulásaival is rendre hozzá tudott tenni a csapathoz. Sajnos ez sem volt elég, mert támadásaink általában még az ellenfél hatosától távol elhaltak, ők pedig gyorsan szereztek két gólt, amit védelmünk háríthatott volna, és amik után a bekkelős alapfelállásunk tulajdonképpen céltalanná vált.
Ekkor Schanda helyére Sáróy, Görög helyére pedig a vésztartalékként mozgósított Erdei lépett pályára, így elmondhattuk, hogy van a pályán két olyan - egyébként kiváló - játékos, akik a többi pályán levő közül még senkivel nem játszottak együtt. Nyilvánvaló, hogy így komoly csapatmunkáról nem lehetett szó. Támadásaink ötletszerűek voltak, és igazából védekezésünk is. Annyiban még szerencsénk sem volt, hogy egy kapu mellé tartó labda egy védőnkön megpattanva került a kimozduló Ujhelyi mellett a kapuba, vagyis megint egy olyan gólt kaptunk, amit akár el is kerülhettünk volna.
Félidőben Árendás elköszönt tőlünk, onnantól magunkra maradva küzdöttünk több-kevesebb sikerrel. Támadásaink többnyire ívelésekre épültek, mert esélytelennek tűnt, hogy földön mindenkin át eljussunk kapuig, de sajnálatos módon ívelésekkel is csak ritkán sikerült a védők mögé kerülni, ellenfelünk kapusának pedig a legritkább alkalmakkor kellett a játékba avatkoznia.
A játék a meccs idejének kilencven százalékában a mi térfelünkön folyt, védelmünk hatalmas nyomás alatt áltt, és egyáltalán nem csoda, hogy idővel mentálisan és fizikálisan is az elfáradás sorsára jutott, és egyre könnyebben vált átjátszhatóvá, bizony sokszor csak pánikszerű mentéseinknek, vagy Ujhelyi bravúrjainak köszönhettük, hogy nem nőtt nagyobbra és nagyobbra a gólkülönbség.
Így, hogy nem csak a játékvezető, hanem lelkes szurkolótáborunk is mérte az időt, hirtelen hosszabbnak tűnt a mérkőzés némelyik korábbinál, de a játékidő előrehaladtával a pontszerzés helyett a gólszerzés lett a célunk, amit ilyen meccseken Zsiditől vagy Tinkótól várhattunk volna, de egyikőjük sem volt jelen, és nagy szomorúságunkra azt eredményezte, hogy első ízben szerzett gól nélkül kellett távoznunk.
From Taigetosz Club - Iron FC 0-4
   kezdő: Ujhelyi - Árendás, Görög, Schanda, Tóth
   csere: Erdei, Sáróy
   gól: -