Szokás szerint nem indultunk jó előjelekkel, hiszen a meccsen és az azelőtti huszonnégy órában kellett értesülnünk arról, hogy olyan meghatározó játékosaink, mint Sáróy, Tóth és Márialigeti nem lesznek velünk a nagy meccsen, így a már megszokott Tinkóval és egy helyben kölcsönkért kapussal kiegészülve lettünk meg annyian, hogy egyáltalán a kezdőcsapatot ki tudjuk állítani. Csere nélkül így sem sok jóban bízhattunk, legfeljebb abban, hogy három viszonylag jó játékosunk jó arányban távol tudja tartani ellenfelünket a kapunktól.
Ami az első félidei játékot illeti, magunkhoz képest nem is volt rossz. Ehhez persze újdonsült kapusunk bravúrjai, és Tinkó határozott szerelései is kellettek, de játékosaink nagyjából betartották a taktikai utasításokat, és akár passzokkal, akár egyéni megmozdulásokkal képesek voltunk ügyes dolgokra. Külön öröm, hogy a három elvbeni hátvéd tényleg hátul tartózkodott legtöbbet, ezért védelmünk sem mindig egyből adta meg magát. Az első gólt mégis mi kaptuk, kapusunk talán túl messzire jött ki egy szöktetésre, ellenfelünk ívelésébe pedig csak beleérni tudott, kiütni nem.
De ekkor jött a bravúr: Görög két védő között szép labdával futtatta Tinkót, aki az oldalvonal mellől kapufás gólt varázsolt a hosszú sarokba, majd nem sokkal később csapatkapitányunk maga csapott le egy rövid passzra, és távolról ő is beakasztotta a maga bombagólját.
Hihetetlennek tűnt, hogy vezessünk, körülbelül öt forduló óta nem fordult elő ilyen, és valamennyi ideig még tartani is tudtuk a kedvező állást, aztán persze védelmünk kétszer kihagyott, vagy talán túlságosan kitámadott, és félidőre már hátránnyal vonulhattunk.
Némi időhúzással a félidőben is megpróbálkoztunk, hátha befut valaki késve, de a sporttárs végül ránkparancsolt, hogy kezdjünk már, így ez a taktika nem vált be.
Az idő előrehaladtával sajnos egyre inkább éreztette hatását, hogy nem volt cserénk, és mezőnyjátékosaink rohamosan fáradtak. A fáradtságnak többnyire a védekezés látta kárát, amennyiben a tisztelt tagoknek nem mindig mindegyik ért vissza, ha pedig három támadó nézett szembe egy védővel, annak többször is szomorú következménye lett ránk nézve, bár meg kell hagyni, kapusunk így is kifogott pár egyértelmű gólhelyzetetm és védőink - elsősorban Zsidi is mentettek mármár-reménytelennek tűnő helyzetekben, de így is árulkodó, hogy csírájában elfojtott támadások helyett pánikszerű mentéseket tudott bemutatni védelmünk, ha tudott egyáltalán.
A támadásépítéssel is voltak nehézségeink, eleve azért, mert legalább egy ember mindig lemaradt lihegni, de ellenfelünk letámadós taktikája ellen nem mindig tudtunk kreatív megoldásokat kieszközönli a saját térfelünkön, és több labdát is elszórtunk. Néhány helyzetünk mégis akadt, a legnagyobbat a végig harcosan játszó Schanda lőtte kapufára, a kipattanónál pedig Zsidivel egymást zavarták, és elmaradt a gól.
Az idő teltével, és a bekapott gólok számának növekedésével a pontszerzésről le kellett mondanunk, a különbség és a becsületünk volt már csupán a kérdés, sajnos Görög egy beadást a saját kapunkba lőtt, így a különbség a feltétlen szükségesnél nagyobbra nőtt.
De a becsület még megvan!
From Taigetosz Club - SS Ratio 2-7
kezdő: Takács - Görög, Tinkó, Zsidi - Schanda
csere: -
gól: Tinkó, Görög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése