Mikor ha most nem? - kérdezhették egymástól focistáink, és nyilvánvaló volt, hogy a győzelemre vonatkozik a kérdés, ami három fordulón át elkerült minket, most viszont egy még nálunk is gyengébb eredményekkel rendelkező csapattal hozott minket össze a sorsolás szeszélye, ráadásul felcsillant a remény, hogy erős kerettel állhatunk ki. A keret végül inkább csak magunkhoz képest volt erős, annyiban, hogy a szokásos ötösfogathoz Amberboy is csatlakozott, így cserével állhattunk ki.
A kaput ezúttal - némi ráhatásra - Zsidi vállalta magára, vagyis úgy döntöttünk, nem muszáj mezőnyben a legerősebb csapattal állnunk ki. Ez a döntés nem bizonyult a legjobbnak, a hátsó alakzatunkat ugyanis elég könnyen szét tudták húzni ellenfeleink, és néhány perc után már kétgólos hátrányban voltunk két olyan lövés után, amit nemcsak a "bezzeg" Ujhelyi, hanem még Buffon sem szedhetett volna ki.
Ekkor valami halvány sugallat ért erl minket, hogymégsem jó így minden, és rákapcsoltunk, Amberboy hármasával cselezte ki a védőket, és belőtte első gólját, majd Görög távoli lövése utána kipattanót is beemelte, ezzel máris elértük az egált, ami ugyen nem tűnt jónak, de máris kevésbé volt rossz, mint a 0-2.
Támadásaink leginkább arra épültek, hogy "majd az Amberboy megoldja", többnyire őt kerestük akár ívelésekkel is, amivel meg lehetett spórolni azt, hogy többeknek is fel kelljen futniuk a támadásokkal, csak sajnos ezáltal többnyire a gólt is megspóroltuk. Védekezésünk nem igazám alapult semmire, ha csak nem arra, hogy "majd a Toci megoldja", és egyből íveli is Amberboynak.
Félideig még egy gyors gólváltás volt hátra - a részünkről Amberboy volt eredményes, ezúttal átlövésből, és igencsak döntetlenre állt a meccs, ám egy elrontott bedobás-kombináció után újabb gólt kaptunk.
Ezúttal a cserlés sem ment olajozottan, Sáróy és Schanda váltogatták egymást,a többiek végig a pályán voltak, úgy tűnik, nem mertük vállani azt, hogy Sáróy és Schanda egyszerre legyenek a pályán. A félidőben aztán Zsidi is cserélt Göröggel, hátha így jobb lesz a játékunk.
Második félidei játékunkra jellemző volt, hogy Amberboy és Zsidi szinte csak a támadással foglalkoznak, Tóth és Schanda (ritkábban Sáróy) pedig csak a védekezéssel. Annyira mindenképpen felpezsdült a játékunk, hogy sokáig legalább tartani sikerült az eredményt, miközben mindkét kapu előtt sorakoztak gólveszélyesebbnél gólveszélyesebb helyzetek. Támadóink közül Amberboy állandó őrzőt kapott, és mellette már átvenni sem volt olyan könnyű a labdát, talán ezért is lehetett, hogy Zsidi került legtöbbször lövőhelyzetbe, de ezeket nem igazán tudta értékesíteni.
Saját kapunk előtt a kisebb sérüléssel bajlódó Tóth szűrte az akciókat, illetve Görög tolt kapufára kézzel egy, szemmel két lövést, illetve pár ziccer is elakadt benne, egyszer azonban csúnyán aladta a labdát, amiből gól lett. Részünkről Zsidi sokadik lövése púpozta meg a hálót, amivel ismét közelebb kerültünk a pontszerzéshez, majd Tóth lőtt két csel után a keresztlécre. Többnyire azonban kevésnek bizonyultak két emberre épülő támadásaink, ha pedig egy harmadik ember is fellépett, félő volt, hogy nem érünk vissza időben, és ellenfeleink lekontráznak minekt. Ez néhányszor meg is történt, és eleinte még megtették azt a szívességet, hogy mellélőjék a ziccereket, egyszer azonban így is betaláltak, amire már nem volt válaszunk.
A címben idézett kérdésre tehát a válasz az, hogy majd egyszer, elhetőleg egy jó erős csapatot fogunk meglepni egyszer valamikor.
From Taigetosz Club - Bagatell 4-6
kezdő: Zsidi - Amberboy, Görög, Schanda, Tóth
csere: Sáróy
gól: Amberboy 3, Zsidi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése