Innentől csak fölfelé

A két hetes futballszünetet mentális felkészüléssel töltötték a fiúk, ennek megfelelően kellően harapós kedvünkben, mindenre elszántan érkeztünk a szezon legnagyobb kiesési rangadójára. További motivációt adott, hogy tudtuk, a moszkvai elvtársak is örülnének egy taigetoszos győzelemnek. Bár az osztály legjobb focistái kényszerű okoból távolmaradtak, így is erősebb csapattal tudtunk kiállni, mint sokszor máskor, hiszen Amberboy és Tinkó is csatlakozott a kerethez.

Ez a hangulat fogadott minket

Első alkalommal volt alkalmunk a pályát sátor alatt látnunk, ami azon túl, hogy szép is volt, még azzal a reménnyel is eltöltött minket, hogy a sátor meghozza a szerencsénket, és fedett tető alatt a győzelem sem lesz elérhetetlen.
Zsidi és Tinkó késése miatt nem volt meg a csapat, így csúszott kezdés, amiért előbbi játékos a kispadot, utóbbi a kapuskesztyűt kapta jutalmául.
A kezdeti percektől kezdve érezni lehetett a pályán is, hogy lehet keresnivalónk, egyénileg és csapatként is felülmúlhatjuk ellenfelünket, mely felülmúlás Schanda két helyzetében nyilvánult meg. Csatárunk először még a kapufára lőtt, de két perccel később Tóth huszonöt méteres ívelését úgy rúgta kapásból a hosszú felső sarokba, hogy az még egy Aranylabdára pályázó labdazsonglőrnek is becsületére vált volna, nemhogy egy pocakos matematikusnak.
Előnyünk sajnos nem tartott sokáig, hiszen ellenfelünket is fűtötte a lelkesedés, és rövid idő alatt szerzett két góllal megfordították az állást, mindkétszer olyan helyzetből, amikor a védelmünk már veszélytelennek látta a szituációt, és leállt, ám ellenfeleink még befutották a labdát, és továbbvitték az akciót. Sőt, majdnem bekaptuk a harmadik gólt is, ami akár össze is törhette volna érzékeny szívünket, de a hatosról járó szabadrúgás elakadt sorfalunkban.

Csüggedt fehér védők - bent van a második

Néhány hátrányban eltöltött perc után Amberboy összeszedett egy labdát a hatosunkon, végigfutott a pályán, lesprintelte az ellenfél összes védőjét, és a Taigetosz nagyobb dicsőségére megszerezte csapatunk második gólját. Innentől kezdve ismét élt a gyanú, hogy akár még nyerhetünk is, játékunk is ennek megfelelően bátrabbá vált. Különösen Amberboy élt technikai képzettsége adta lehetőségekkel, egyszerre volt irányító és előretolt csatár, és mindkét szerepében többször és eredményesen zavarta össze a fehérek védelmét. De jónéhány lövése közül sokáig egy sem zörgette meg a hálót, és nem kísérte több szerencse csapattársai próbálkozásait sem.
Ekkor gondolatainkba mélyedve arra jutottunk, hogy ha lövésből nem lesz gól, akkor próbáljuk meg passzból. Így aztán amikor Tóth saját térfelünk közepéről akarta megjátszani az ellenfél hatosán belül tartózkodó Amberboyt, csatárunk nemes egyszerűséggel átlépte a labdát, ami a meglepett kapust kikerülve a kapuba gurult, ezzel megszereztük az előnyt, majd nem sokkal a félidő lefújása előtt Amberboy hitegette csalárdul a labdát azzal, hogy passzolni fog, és amint a bogyó elhitte, játékosunk szépen begurította azt a rövidet záró kapus és az üresen érkező Tóth között a hosszú sarokba.
"Négy-kettő a félidőben" énekelték focistáink a finnugor-korból származó népdalt forduláskor, miközben Tinkót Schanda váltotta a kapuban, hogy minden játékosunknak legyen alkalma gólt szereznie.
Nos a gól nem is váratott magára sokáig, hiába érkezett meg ellenfelünk első számú kapusa, Tinkó néhány perc múlva a térfél közepéről egy hatalmas bombával rögvest fel is avatta. A továbbiakban a kapus védte csatáraink néhány veszélyes lövését, míg egy bomba becsapódott a mi kapunkba, és felmerült, hogy nekünk is stabil kapust kellene a gólvonalra állítanunk, de mivel erre a célra más áldozatos jelentkező nem vállalkozott, Schanda maradt a ketrec előtt, a győzelem biztosítására pedig a további gólok szerzését tűztük ki, mint módszert.

Zsidi és Amberboy is sokat dolgoztak

Még mielőtt eme cél megvalósítását részletezném, térjünk ki arra, hogy milyen jól játszottunk mezőnyben, mert bizony olyan jól, hogy alig ismertünk magunkra. Meglepő volt persze, hogy öt olyan mezőnyjátékosunk volt, akiktől elvárhattuk, hogy legalább megtartsa és továbbpasszolja a labdát. Tényleg motiváltak voltak a tisztelt játékosok, Szidi szerint aki épp lenn volt cserének, azon látta, hogy folyton azon mesterkedik, hogy juthatna vissza, és futómennyiségben is felülmúltuk az ellenfelet. Ezúttal kevés kivételtől eltekintve elég volt, ha a stabilan hátul levő Tóth mellé Görög vagy Zsidi visszaér, és már indulhatott is a mi akciónk, Amberboy vagy Tinkó pedig bármikor képesek voltak olyat húzni, amire az ellenfélnek már nem volt válasza.
Így aztán sorban dolgoztuk ki a lövőhelyzeteket, melynek során Zsidi a hatos széléről befelé húzva gurított a hosszú sarokba, Amberboy távolról bombázott a kapuba, Tinkó pedig egy jól kijátszott akció végén szerezhetett gólt; de természetesen a felsoroltakon kívül is számtalan helyzetet dolgoztak ki fiaink.
A saját kapunk előtt kevés izgalmas helyzet adódott, és ezeket is többnyire mi teremtettük egyszer a lehető legrosszabbul elvégzett kapuskirúgással, amiből gól is lett, egyszer pedig azzal, hogy másodpercekig nem tudtunk felszabadítani, de legalább annyit elértünk, hogy a kapunkat akkor sem és azután sem vették be.
Így aztán, bár mi még folytattuk volna a meccset is, a gólgyártást is, a játékvezető négygólos Taigetosz-vezetésnél vezett véget a találkozónak.
A tagok aztán éjfél utánig ünnepelték az oly rég óta várt eredményt, és a Bartók Béla úton játszották újra a meccs legfontosabb jeleneteit, majd elhatározták, hogy a további ünneplések megokolása céljából mostantól csak nyerni fognak.
From Taigetosz Club - Paranoid Androidok 8-4
   kezdő: Tinkó - Tóth, Görög - Amberboy, Schanda
   csere: Zsidi

Tóth, Görög, Amberboy, Schanda, Zsidi - Tinkó

   gól: Amberboy 3, Tinkó 2, Schanda, Tóth, Zsidi



Szidi képei elérhetők itt: https://picasaweb.google.com/115730466441023423717/TaigetosFoci?authuser=0&feat=directlink#
Ezek közül is külön kiemelendő az újkori Taigetoszról készült első és eddig egyetlen csapatkép: