Krónika ez világnak dolgairól

 Bizony hosszú idő telt el  legutóbbi aktivizálódásunk óta. Sok rabszolgagyerek legurult azóta a Taigetosz sziklalejtőin. De legalább jelezni szeretnénk a nagyvilágnak, hogy még élünk, és létezünk, a labda pedig még mindig gömbölyű.
Egy négycsapatos körmérkőzéses kupára voltunk hivatalosak, és hosszas alkudozás után úgy tűnt, ki is tudunk állni, ha nem is sokan, de minőségre annál jobban.
A szervezést most ne minősítsük, végül mindenki megtalálta a helyszínt, és semmi nem gátolt meg minket abban, hogy vérmes reményekkel vágjunk bele az első, Hajcsatok elleni meccsbe. A kezdeti tapogatózás igazolni látszott reményeinket, hiszen az ellenfél egyébként nagy hírű és nagy tudású játékosai némileg alkoholos befolyásoltság alatt álltak, ami időnként megmagyarázhatatlan kihagyásokat eredményezett náluk. Nálunk viszont a meccshiány és összeszokatlanság okozott gondokat, ennek tulajdonítjuk, hogy sorra kaptuk a gólokat, közelről és távolról, kijátszott helyzetek és egyéni akciók után egyaránt. A második félidő elején négy-nullás vesztésre álltunk. Ekkor azonban valami megmozdult, az okokat keressük, legracionálisabbnak még az tűnik, hogy Márialigeti akkorra melegedett be, és gyorsan elkezdte termelni a gólokat. Lőtt hármat, egy negyedik alkalommal pedig a lövése után kipattanó labdát Seltsam rakta be a hálóba. A gólokhoz csapatmunka igazából nem is kellett, mert csatárunk vagy ártalmatlan helyzetből indult a félpálya magasságából, vagy a labdát is magának szerezte meg.
Rögtön szünet nélkül következett a második meccs, ahol a fáradtság mellet még azzal is szembesülnünk kellett, hogy nincs cserénk, ugyanis Görög áruló módon átállt az ellenfélhez. Az árulás annyira megtört minket, hogy mást nem is emelnénk ki a meccsből. Kikaptunk, és még szerencsénk se volt, mert bár tűrhető számban eljutottunk gólszerzési kísérletekig, semmi sem ment be. Hármat szedtünkbe, de ha nem Szécsey áll a kapuban, akár több is lehetett volna.
Pihenő után következett a harmadik meccs a Fekete Sereg ellen. Ekkorra kiegészültünk, és reményekkel teljesen elteltünk. Az eredmény és a vezetés gyakran változott, az első félidőben 2-2-re végeztünk, Seltsam duplázott a részünkről, az előkészítésben Márialigeti és Zsidi erényei domborodtak ki. Félidőben jól összeveszett a két csapat, hogy 2-2 vagy 2-3 az állás. Döntő érv azóta sem hangzott el, de mi legjobb emlékeink és lelkiismereteink szerint a 2-2-es állásra hivatkozunk itt is, és a későbbiekben is. Merthogy aztán további események is történtek, az egyik ellenfél és Görög szerzett gólt, tehát az utolsó percig nyílt volt a meccs. Az utolsó percben a ritka pihenői egyikét kivevő Márialigetit visszakértük a pályára, és jól tettük, mert a hátralevő pár másodpercben egy újabb egyéni alakítás után bevert negyedik gólunkat is, amivel a győzelmet is megszereztük.
Az eredménysorra végső soron nem lehet panasz. Három meccsen négy pontot szereztünk, nyolc szerzett, és tíz beszedett gól a mérlegünk, ezzel pedig a négycsapatos verseny második helyét szereztük meg. A tanulság annyi, egyrészt, hogy mindig és mindig lehetnek újabb tartalékok a keretben, másrészt az, hogy komoly megmérettetés előtt célszerű a csapatjáték és az összeszokottság feltuningolása céljából edzeni egy kicsit.

 A kupán részt vettek: Görög, Márialigeti, Seltsam, Szécsey, Pásztor, Zsidi

gólok: Márialigeti 4, Seltsam 3, Görög

Mindig magasabbra

A tagok a szereplést értékelik

Nem kis várakozás és ígérgetés előzte meg a bronzmeccset, ami ezúttal garantáltan a szezonbeli utolsó meccsünkként volt beharangozva. A keret összeállítása persze szokás szerint körülményes volt, és komoly erőfeszítéseket igényelt, de végül sikerült. Magunk részéről létszámban elég szépen voltunk, Szécsey ebben a szezonban először tette tiszteletét, és végül elég jó arányban eljöttek azok akik ebben a szezonban általában a Taigetosz keretét alkották.
A bonyodalmak egy órával a meccs előírt kezdete előtt kezdődtek, amikor a z ellenfél csapatkapitánya megeresztett egy telefont a mi külsős kapcsolattartónknak arról, hogy ők még a Balatonnál vannak, és nem biztos, hogy odaérnek a meccsre, de majd nyáron azért még játsszunk. Ami azt illeti, a lehető legsötétebb forgatókönyv vált valóra, mely szerint mi nagyjából az előzetesen ígérteknek megfelelően összegyűltünk. Az ellenfélnek pedig tíz perc késéssel érkezett meg egyetlen játékosa. Nyilván ennyire jól sikerült a csapatépítő tréning.
Így aztán a bő létszámú csapatot osztottuk két részre, és magunk között játszottunk egy meccset. A gólok száma nem publikus, de annyit elárulhatunk, hogy ezúttal is nyert a Taigetosz.

Schanda a legjobbnak kijáró éremmel

A bronzmeccset pedig adminisztratív úton 5-0-ra nyertük meg, ez a góllövőlistán nyilván nem számít, tehát senki ne kérdezze meg, hogy ő mennyit kap az öt gólból, mert senki sehányat. A csapat pedig az összes előzetes várakozást felülmúlva az alsóházi harmadik (összességében tizenhétből tizenegyedik) helyen végzett. Ez második legjobb eredményünk, mióta kikerültünk a gimnáziumból. Ez tényleg olyan szezon volt, amiben jó és rossz is bőven jutott, hiszen volt, hogy tizenkettőt rúgtunk, és volt, hogy tizenhármat kaptunk. De nem rossz csapatok ellen játszottunk, és így dicséretes a szereplés.
A házi gólkirályi címet Márialigeti szerezte meg öt góllal, őt követi Zsidi négy találattal, már ha nem számítanak a feketén pályára lépő játékosok Rónának beírt találatai. Márialigeti érdemeit növeli, hogy mindössze három tétmeccsen lépett pályára, és azok közül is kettőn szedte össze az említett magas számú termést. A szezon legjobbjának a tagok Schanda Gergelyt választották, elsősorban páratlan lelkesedése, és a negyeddöntőben szerzett duplája miatt.

Margitay itt elkülönül, de a csapatnak szerves tagja

A szezon legfőbb nyereségének az számít, hogy végleg eltűnni látszik minden határvonal, ami a gimis idők csapatai között fennállt. Most már az ex-Panseresek sem érzik leereszkedésnek, ha a Taigetosz színeiben lépnek pályára, és a Taigetosz hagyományos tagjai sem úgy néznek rájuk, mint külsősökre, hanem mint szeretett osztálytársakra. Mivel az előző évekhez képesti színvonaljavulás nem annak köszönhető, hogy a hagyományos tagok megtanultak volna focizni, hanem annak, hogy ezúttal a focizni tudó osztálytársakat jobb arányban sikerült elcsábítani a meccsekre, az egybeolvadás örvendetes.
A jövőről nem esett szó, de a sikeres tavasz valószínűsíti, hogy fogunk még együtt játszani.
From Taigetosz Club - Fekete Sereg 5-0
   megjelentek: Amberboy, Görög, Márialigeti, Margitay, Róna, Sáróy, Schanda, Szécsey

Taigetosz pozitív

Hosszas, teljes egy hétig tartó szünet után jött el a következő nagy meccs, az alsóházi elődöntő, melyet olyannyira, és oly nagy reményekkel vártunk. A bajnokság levezénylésének szeszélyéből adódóan a két eddigi legfontosabb meccsünket egy napon kellett megvívnunk, a rendkívül erős és majdnem ugyanannyira kiszámíthatatlan 1. FC Sör ellenében. Nem mondhatjuk azt sem, hogy a keretösszeállítás olyan fényesen sikerült, darabra ugyan Porkoláb kapussal kiegészülve megvoltunk, de az első sorunkból mindössze Margitay volt itt.
Éppenséggel nem is kezdtünk jól, hiába minden igyekezet, elkezdtük kapni a gólokat, mondjuk úgy, hogy az első öt percben hármat rögtön bekaptunk, amivel a továbbjutás gyakorlatilag el is dőlt. Sok hibával játszottunk, akár védekezésben is, az pedig teljesen általános volt, hogy a megszerzett labdákkal nem tudunk mit csinálni, sem egyéni megindulásokkal, sem egynél több passzt általában nem tudtunk sikeresen.
Az idő múlásával aztán valahogy mégis magunkhoz tértünk egy kicsit, ezt Zsidi a maga részéről egy finom kis góllal jelezte, de a társak is eljutottak egy-egy lövésig, és ha így is hibára kényszeríthetők voltunk, legalább voltak olyan játékhelyzetek, amikből győztesen tudtunk kikerülni.
A második félidőt Zsidi két ziccere nyitotta, egyszer Margitay, másszor Görög passzával találta meg jó érzékkel a rést, sajnos a kapus mindkétszer védeni tudott, de azért ismét jeleztük, hogy a földön szép játékkal is eljutunk mi gólhelyzetig, ha kell. Akkor előzetesen eláruljuk a titkot, hogy több gólt ezen a meccsen már nem lőttünk, kapni viszont még kaptunk párat, egyetlen vigaszunk, hogy legalább szépet, egyet ollózásból is.
A vége tehát 1-7 lett.
Ennek ellenére nem törtünk nagyon össze, főleg mivel a játékunkban néha biztató jelek is voltak. Arra a kérdésre, hogy mi legyen a célunk a visszavágón, nagy önbizalommal azt feleltük, hogy győzzünk, holott máskor erre a lőtt gól, vagy a beszedett gólok 10 alatt tartása szokott lenni az elvárás.
A második meccsre aztán egy nem várt segítséget is kaptunk, hiszen pár perccel kezdés előtt feltűnt Róna is, aki szőkeségében, szakállal, John Lennon stílusában megalkotott napszemüvegben, egyébiránt százhúsz forintos kínai tornacipőben eleve elég sajátos stílust hozott magával, de még ennél is jobban örültünk a pályán csillogtatandó erényeinek.
Két perc játék után máris hátrányba kerültünk a második meccsen is. De ekkor jött Róna, és még egy olyan oldalát is megcsillantotta, amit eddig nem láttunk tőle: Az ellenfél térfelén labdát szerzett, és bár még két védő volt előtte, bátran nekiindult, majd egy csel után tíz méterről bombaerejű lövést küldött a hosszú alsó sarokba.
Ezzel egy-egy volt az állás, de sajnos nem sokáig, mert a következőkben átlag kétpercenként bekaptunk egy-egy gólt. Ez erős kritika védelmünkre nézve, mert az kábé nem is létezett, néha csak úgy álltak ott mezőnyjátékosaink, mintha csak bóják lennének, illetve rendszeresek voltak a saját térfélen elszórt labdák. Persze el is fáradtunk rendesen. Nekünk ekkor már két cserén volt, amivel egész jól le lehetne húzni egy meccset, de a tűző nap sokat kivett belőlünk, az ellenfélnek meg kábé sorcseréje volt, ami futómennyiségüket behozhatatlanná tette. Illetve azt is érdemes feljegyezni, hogy Görög és Margitay a másik csapataik meccse után már elve fáradtan érkeztek ide.
A második meccs második félidejében tehát a fáradtság egyértelmű jelei voltak láthatóak a csapaton. Az ellenfél gyakorlatilag akkor került helyzetbe, amikor akart, kapusunk elég szép számban hárított lövéseket, de ahány ziccer volt, abból sok be is akadt.
A beszedett gólok sokaságát most inkább ne is részletezzük, soroljuk fel inkább kevés örömünket. Zsidi passzából Róna megszerezte önmaga és a csapat második gólját, majd zárásként Margitay lőtt borzasztó nagy gólt a térfél közepéről.
És ennyi, a három gól mellé összesen tizenhármat kaptunk, az pedig két meccsen elég vaskos 4-20-as gólkülönbséget jelent. Erre magában nem leszünk büszkék. De így is lesz még egy meccsünk az alsóházi harmadik helyért, reményeink szerint ott sikerül szépen lezárni a szezont.

From Taigetosz Club - 1. FC Sör 1-7
  kapu: Porkoláb
  mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Schanda, Zsidi
  gól: Zsidi

From Taigetosz Club - 1. FC Sör 3-13
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Róna, Schanda, Zsidi
   gól: Róna 2, Margitay

Tizedik születésnapi tízes

A tét - negyeddöntő visszavágó, továbbjutás vagy kiesés - még csak hagyján, ahhoz képest a metafizikai nyomás ami körülvette ezt a meccset, az volt az igazán igazi jelentősége a meccsnek. Történészeink kiderítették ugyanis, hogy a legendába vesző történelmünk kezdetén pontosan tíz éve történt, hogy Kohán lemászott a Taigetoszról, és maga köré gyűjtötte azokat az akkor még gyámoltalan fiatalokat, akik később a sok dicső tett végrehajtóivá lettek. A tizedik születésnap ünneplésére készültünk tehát, az alapítás pontos dátumára senki nem emlékszik de a nyolcadik osztály utolsó tanítási napjainak egyikéről van szó. És ha már így, akkor győzelemmel szerettük volna megünnepelni az évfordulót. már ha választani lehet.
Erre minden esélyünk megvolt, mert végül mindenki befutott aki ígérte magát, és ez így kábé iskolaválogatottnak is beillett volna pár évvel ezelőtt. "Az osztály harmadik csapata" szintén megtisztelő címhez képest bizony sok fejlődésen ment át a csapat mire idáig eljutott...
A meccsről mit is mondhatnék? Ez egy merő felsorolás lesz, hogy melyik gól hogyan született, mert annyit előzetesen elárulhatunk, hogy sokgólos meccsről lesz szó. Eleinte még kiegyenlítettebb meccs volt, szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékos rendesen visszazárjon védekezni, néha még kapusunknak is vetődnie kellett. Hanem aztán pár perc játék után Márialigeti egy rá jellemző hatalmas bikabombával bevette az ellenfél kapuját. Rövid fejszámolás, hogy összetettben már hárommal vezettünk, nagy dolognak kellett volna történnie, hogy ne jussunk tovább, főleg úgy, hogy a Margitay-Márialigeti tengely fantasztikus dolgokat művelt, nem úgy játszottunk, mint akit hárommal meg lehet verni.
Még a félidő vége előtt Márialigeti egy egészpályás ívelést csúsztatott a kapuba, majd szépen kijátszott akció végén Margitay is betalált.
Amúgy kegyetlen meleg volt a pálya a kora reggeli időpont ellenére is, amint a nap odatűzött, a szinte fekete pálya rögvest felmelegedett és mintegy húsz fokkal melegebb volt a pályán mint mellette.
A második félidő pedig egyre inkább arról szólt, hogy ellenfelünk már nem hisz a továbbjutásban, és nem küzd, míg mi gyorsaságunknak és viszonylag jó kondíciónknak köszönhetően sorban rúgjuk a gólokat.
A negyedik Margitayé volt, bal oldalról, Görög magánszáma után. Az ötödik megint Márialigetié. A hatodikat Amberboy lőtte Márialigeti sarkazása után. Akkor már a hetediket is ő vállalta el, miután a jobbszélen megverte a védőjét, és kegyetlenül beverte a hosszú sarokba.
Ekkor Schanda jelezte, hogy vérszagot érez, és szeretné meglőni a maga gólját, nem kellett külön rájátszani, de úgy jött ki hogy három perc alatt kétszer sikerült beadni neki a labdát a kapu torkába, és ő mindkét helyzetet értékesítette, amúgy mindkettőt Margitay beadásából.
Persze nem hagyhattuk, hogy Görög gól nélkül maradjon, ezért Márialigeti neki is adott egy forintos labdát, és gól is lett a vége.
A meccs vége pedig a vicces jelenetekben volt gazdag, először azért, mert egyszer már hárman álltunk a hatoson belül és kettőt-hármat passzoltunk, mielőtt Márialigeti beverte volna. Másodszor azért ahogy Amberboy balról becselezte magát a kapu előterébe, és ha finoman akarunk fogalmazni akkor megpattant a lövése mielőtt a hálóba került volna. Harmadszor azért, mert Seltsam állítólag kilépett a labdával a hatosról és nagyon veszélyes szabadrúgást fújtak ellenünk, a szétugró sorfal tagjai között a kapuba is jutott a labda, mégis érvénytelenítette azt a játékvezető, mert közvetett szabadrúgásról lett volna szó.
Amúgy a második félidőben kaptunk is hármat, de őszintén akkor az már a kutyát nem érdekelte.
A lényeg hogy, győztünk, és bejutottunk az elődöntőbe, és elintéztük, hogy a döntővel (vagy bronzmeccsel) együtt további három meccs várjon ránk. Illetve említést érdemel a nagy gólkülönbség, mióta kispályán hasonló körülmények között játszunk - tehát nem a Mikszáth téri iskola kistermében - azóta soha ennyi gólt nem lőttünk, soha ekkora különbségű győzelmet nem arattunk. Annál dicsőbb ez a győzelem, hogy most valóban csak egykori osztálytársakkal felállva értük el.

From Taigetosz Club - ADK 12-3
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy, Görög, Magitay, Márialigeti, Schanda
   gól: Márialigeti 4, Amberboy 3, Margitay 2, Schanda 2, Görög

A főnix learatja a babérokat

Az elmúlt hetekben egyértelműen érezni lehetett a meccsről meccsre javuló formát, és ha hiszünk a javuló forma állandósodásában, már szinte elvárhattuk magunktól a győzelmet.
Erkölcsi értelemben azonban még a meccs kezdete előtt vereséget szenvedtünk, mert a jövetelüket korábban olyan lelkesen ígérő tagok ezt a meccset sorban lemondták, és a kezdőrúgás előtt kilencven perccel arra ébredtünk, hogy nem tudunk kiállni. Margitay talpraesettségére volt szükség, aki ott helyben gyorsan leigazolta két ismerősét, "Pászor" Gergőt és "Róna" Józsit. Így a szabályosan nevezett Zsidivel és Sáróyval, a félig benevezett Margitayval és a csak adminisztratívan be nem nevezett Göröggel meg is volt az igen alkalmasnak tűnő egy cserés felállás.
A pályán látottakról így akkor kevesebbet szólnánk, hiszen egy olyan csapat volt a pályán, amit csak erős fenntartásokkal nevezhetünk Taigetosznak. Technikailag persze erősen feljavultunk, a kezdőnégyes ha nem is mindig volt labdabirtoklás fölényben, nagyon szép játékot tudott produkálni, legyen szó bár rövidpasszos játékról, egyéni megmozdulásokról, vagy pontos ívelésekről. A vezetést talán öt perc után "Pásztor" meg is szerezte, ezt ugyan hamarosan kiegyenlítette az ellenfél, de a frissen igazolt páros Margitayval kiegészülve olyan lendületes és technikailag amgas színvonalú játékot produkált, hogy azzal az ellenfél nem tudott lépést tartani, szép villanások végén a félidő végéig további három gólt rámoltunk be.
A második félidőben előnyünk tudatában néha cifráztuk egy kicsit, illetve az ellenfél nyomott minket annyira, hogy egyes periódusokban beszorultunk a kapunk elé. Sajnos kapusunk rutintalansága miatt be is szedtünk néhány elkerülhető gólt, egyetlen mentségünk az lehet, hogy közben rúgtunk is.
"Pásztor" és "Róna" káprázatos teljesítmény nyújtottak, mindketten három gólig és megközelítő számú gólpasszig jutottak. Azért Zsidi is betalált, csak hogy a Taigetoszosok is képviselve legyenek a gólszerzők között.
A vége 7-5 lett, amivel összejött az első szezonbeli győzelem, vele kétgólos előny és kedvező helyzet a visszavágóra. Hogy elég lesz-e azt meglátjuk.



From Taigetosz Club - ADK 7-5
   kapu: Görög
   mezőny: Margitay, Sáróy, Zsidi, "Pásztor", "Róna"
   gól: "Pásztor" 3, "Róna" 3, Zsidi

Győzelemmel felérő

Kettős nehézség elé állította a sors fiainkat ezen a hétvégén. Egyrészt saját magunkkal kellett megküzdenünk azért, hogy összeállíthassunk egy rendes csapatot. A tagok sorozatosan jelezték hogy most pont nem érnek rá, és nagyon kellett harcolni azért, hogy végül összejöjjön egy darabszámra megfelelő, egyéni kiválóság szempontjából viszont igen kimagasló csapat. Másrészt a bajnokság egyik legjobb helyre rangsorolt csapata ellen kellett helytállnunk úgy, hogy a meccs kezdetén már tudtuk, ötgólos vereséggel azonnal kisenénk a bajnokság további küzdelmeiből.

Róna példamutató védekezése

Harci szellemünk ennek megfelelően az egekig szökött, és készen álltunk arra, hogy felszántsuk a pályát. Amúgy kb 32 fok lehetett árnyékban, a szinte fekete pályára odatűző nap révén a játéktéren legalább negyven, és ezen kellett futnunk, végig csere nélkül.
Játékunk olyan közepes volt, nyilván a meleg és a relatív összeszokatlanság - a kapuban Németh András első Taigetosz-meccsén szerepelt - is beletett, de azért voltak olyan játékosaink akik egy-két szép passzra vagy cselre jók voltak. Az első tapogatózó percek után Zsidi szerzett labdát a félpályánál, elfutott és a hosszú sarokba lőtt, ez ugye szezonbeli első gólunk, azonkívül a vezetést is megszereztük, és innen már hat gólt kellett volna kapnunk a kieséshez...
Ha hatot nem is, kettőt gyorsan bekaptunk, amit Márialigeti egy iszonyatos erejű bombával torolt meg, így félidőre az egészen reményteljes kettő-kettes állással vonultunk.

Amberboy keverget

Külön dicséretet érdemelnek tagjaink azért, mert példamutatóan fegyelmezetten, többnyire zárt alakzatban értek vissza védekezni, amivel sikerült az ellenfél gólhelyzeteinek számát alacsonyan tartani. Említésre méltó az is, hogy az eszméletlen hőség ellenére, és fáradtságunk ellenére m

Amberboy, Márialigeti, és a kapuban Németh

ég a végén is képesek voltunk futni, akár föl egyik kaputól a másikig.
Fáradozásaink nem maradtak hiábavalóak, és újabb gólt szereztünk, ezt is Zsidi révén, aki a hatoson belülről vert be egy hosszú indítást. Másodjára voltunk előnyben a meccsen, de sajnos ezt sem sikerült megtartanunk, megint három perc alatt kaptunk két gólt, és az eredményen már nem tudtunk változtatni.
Az eredmény szerint tehát kikaptunk, de a teljesítményünk már elve dicséretes, a szoros eredménnnyel pedig elkerültük a kiesést, kvalifikáltuk magunkat az alsóházba, és várjuk a további meccseket.
From Taigetosz Club - Kozelito Tél 3-4
   kapu: Németh
   mezőny: Amberboy, Márialigeti, Róna, Zsidi
   gól: Zsidi 2, Márialigeti

A főnix

 A Taigetoszhoz közelállók már megszokhatták a mitologikus pátoszt, ami az ógörög időkből ránk maradt csapatot körülveszi, főleg bizonyos tudósításokban, és úgy néz ki, a mitologikus pátosz továbbra is megmarad. A Taigetosz hatalmas túlélő- vagy éppen feltámadó-képességét jelzi hogy annyi félresikerült meccs vagy akár szezon és annyi kihagyás után újra feltámadt poraiból és újra készen áll a zöld gyep meghódítására.

Újra pályán a Taigetosz

Idén is az ELTE Bölcsész Bajnokságba neveztünk be, és idén is csak a rájátszásra, csupán azért, hogy az alapszakasz körmérkőzéseivel ne kelljen fárasztanunk magunkat. Mivel utólag csatlakoztunk, a kuparendszerű rájátszásban a legalsó helyről kezdtük és a rájátszásban résztvevő csapatok közül a papíron legerősebbet kaptuk. És ha ez még nem lett volna elég baj, egyik játékosunk pont abban a csapatban szerepelt, akit ezért nélkülözni kényszerültünk. A helyszínen megjelenő csapat egyébként meglehetősen erősre sikeredett, erős ex-panseres kontingenssel szinte osztályválogatottnak is beillett volna.
Személyi állományunkat tekintve tehát szinte az elképzelhető legerősebb csapattal álltunk ki, egyetlen aggodalomra okot adó dolog a viszonylagos összeszokatlanság volt, nagyon régen fociztunk együtt, illetve pár játékosunk régen focizott egyáltalán. Átmozgató edzésnek is beillett volna tehát a mai meccs, csak hát ugye véresen tétre ment.

Íme egy Seltsam mentései közül

Az első félidőről összességében elég sok jót el lehet mondani. Hiába volt olyan nagy hírneve az ellenfélnek, nekünk is voltak olyan gyors és labdabiztos játékosaink, akik tartani tudták a lépést, megmutattuk, hogy nem szabad leírni minket, vezettünk pár szép gyors akciót, és így tovább. A meccs képe patthelyzetet mutatott, ami persze ránk nézve kedvező, mert minden igyekezetünk és technikás csatáraink trükkjei ellenére azért ritkán tudtunk áthatolni az ellenfél védelmén, míg hátul többször szükség volt a helyszínen leigazolt Seltsam védéseire.
A második félidőben aztán a amikor a legjobb formában levő játákosunk, Márialigeti lement cserének, rövid idő alatt három gólt kaptunk, és ezzel kábé el is dőlt a meccs. Innentől inkább arra koncentráltunk, hogy mi is lőjünk gólt, még azt is megléptük, hogy kapusunk a félpálya környékén szaladgálva szervezte a játékot. Sajnos ez visszaütött, mert egy rossz passz az ellenfél lábán megpattanva félpályáról az üres kapunkba csorgott.
A gólszerzéssel meg el voltunk átkozva, persze szilárd védelme volt az ellenfélnek, de mégis inkább azokat a lövéseket emlegetnénk fel, amelyek sorozatosan egy-két centivel a kapufa külső éle mellett húztak el. Szóval bármilyen hihetetlen, ilyen erős csapattal még a gólszerzésig sem jutottunk el. A legvégén aztán alapító elnökünk gólt szerzett, így kis csúsztatással mondhatjuk, hogy volt Taigetosz-gól a meccsen, egyetlen szépséghiba, hogy mondott játékos most nem a mi mezünket viselte.
Azt hisszük, a végeredmény nem tükrözi híven a pályán nyújtott teljesítményt, ennél azért több közünk volt a meccshez, és reméljük hogy legközelebb megmutathatjuk. A nagy különbségű vereség azért is veszélyes, mert még egy ilyen könnyen azt eredményezheti, hogy két meccs után véget érjen a szezon. Azaz jövő hétre egy új feltámadás kell, és legalább egy szoros eredmény.
From Taigetosz Club - Kozelito Tél 0-5
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy, Margitay, Márialigeti, Pásztor, Schanda
   gól: -