2014. december 7., vasárnap

Krónika ez világnak dolgairól


 Bizony hosszú idő telt el  legutóbbi aktivizálódásunk óta. Sok rabszolgagyerek legurult azóta a Taigetosz sziklalejtőin. De legalább jelezni szeretnénk a nagyvilágnak, hogy még élünk, és létezünk, a labda pedig még mindig gömbölyű.
Egy négycsapatos körmérkőzéses kupára voltunk hivatalosak, és hosszas alkudozás után úgy tűnt, ki is tudunk állni, ha nem is sokan, de minőségre annál jobban.
A szervezést most ne minősítsük, végül mindenki megtalálta a helyszínt, és semmi nem gátolt meg minket abban, hogy vérmes reményekkel vágjunk bele az első, Hajcsatok elleni meccsbe. A kezdeti tapogatózás igazolni látszott reményeinket, hiszen az ellenfél egyébként nagy hírű és nagy tudású játékosai némileg alkoholos befolyásoltság alatt álltak, ami időnként megmagyarázhatatlan kihagyásokat eredményezett náluk. Nálunk viszont a meccshiány és összeszokatlanság okozott gondokat, ennek tulajdonítjuk, hogy sorra kaptuk a gólokat, közelről és távolról, kijátszott helyzetek és egyéni akciók után egyaránt. A második félidő elején négy-nullás vesztésre álltunk. Ekkor azonban valami megmozdult, az okokat keressük, legracionálisabbnak még az tűnik, hogy Márialigeti akkorra melegedett be, és gyorsan elkezdte termelni a gólokat. Lőtt hármat, egy negyedik alkalommal pedig a lövése után kipattanó labdát Seltsam rakta be a hálóba. A gólokhoz csapatmunka igazából nem is kellett, mert csatárunk vagy ártalmatlan helyzetből indult a félpálya magasságából, vagy a labdát is magának szerezte meg.
Rögtön szünet nélkül következett a második meccs, ahol a fáradtság mellet még azzal is szembesülnünk kellett, hogy nincs cserénk, ugyanis Görög áruló módon átállt az ellenfélhez. Az árulás annyira megtört minket, hogy mást nem is emelnénk ki a meccsből. Kikaptunk, és még szerencsénk se volt, mert bár tűrhető számban eljutottunk gólszerzési kísérletekig, semmi sem ment be. Hármat szedtünkbe, de ha nem Szécsey áll a kapuban, akár több is lehetett volna.
Pihenő után következett a harmadik meccs a Fekete Sereg ellen. Ekkorra kiegészültünk, és reményekkel teljesen elteltünk. Az eredmény és a vezetés gyakran változott, az első félidőben 2-2-re végeztünk, Seltsam duplázott a részünkről, az előkészítésben Márialigeti és Zsidi erényei domborodtak ki. Félidőben jól összeveszett a két csapat, hogy 2-2 vagy 2-3 az állás. Döntő érv azóta sem hangzott el, de mi legjobb emlékeink és lelkiismereteink szerint a 2-2-es állásra hivatkozunk itt is, és a későbbiekben is. Merthogy aztán további események is történtek, az egyik ellenfél és Görög szerzett gólt, tehát az utolsó percig nyílt volt a meccs. Az utolsó percben a ritka pihenői egyikét kivevő Márialigetit visszakértük a pályára, és jól tettük, mert a hátralevő pár másodpercben egy újabb egyéni alakítás után bevert negyedik gólunkat is, amivel a győzelmet is megszereztük.
Az eredménysorra végső soron nem lehet panasz. Három meccsen négy pontot szereztünk, nyolc szerzett, és tíz beszedett gól a mérlegünk, ezzel pedig a négycsapatos verseny második helyét szereztük meg. A tanulság annyi, egyrészt, hogy mindig és mindig lehetnek újabb tartalékok a keretben, másrészt az, hogy komoly megmérettetés előtt célszerű a csapatjáték és az összeszokottság feltuningolása céljából edzeni egy kicsit.
 A kupán részt vettek: Görög, Márialigeti, Seltsam, Szécsey, Pásztor, Zsidi
gólok: Márialigeti 4, Seltsam 3, Görög

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése