Hosszas, teljes egy hétig tartó szünet után jött el a következő nagy meccs, az alsóházi elődöntő, melyet olyannyira, és oly nagy reményekkel vártunk. A bajnokság levezénylésének szeszélyéből adódóan a két eddigi legfontosabb meccsünket egy napon kellett megvívnunk, a rendkívül erős és majdnem ugyanannyira kiszámíthatatlan 1. FC Sör ellenében. Nem mondhatjuk azt sem, hogy a keretösszeállítás olyan fényesen sikerült, darabra ugyan Porkoláb kapussal kiegészülve megvoltunk, de az első sorunkból mindössze Margitay volt itt.
Éppenséggel nem is kezdtünk jól, hiába minden igyekezet, elkezdtük kapni a gólokat, mondjuk úgy, hogy az első öt percben hármat rögtön bekaptunk, amivel a továbbjutás gyakorlatilag el is dőlt. Sok hibával játszottunk, akár védekezésben is, az pedig teljesen általános volt, hogy a megszerzett labdákkal nem tudunk mit csinálni, sem egyéni megindulásokkal, sem egynél több passzt általában nem tudtunk sikeresen.
Az idő múlásával aztán valahogy mégis magunkhoz tértünk egy kicsit, ezt Zsidi a maga részéről egy finom kis góllal jelezte, de a társak is eljutottak egy-egy lövésig, és ha így is hibára kényszeríthetők voltunk, legalább voltak olyan játékhelyzetek, amikből győztesen tudtunk kikerülni.
A második félidőt Zsidi két ziccere nyitotta, egyszer Margitay, másszor Görög passzával találta meg jó érzékkel a rést, sajnos a kapus mindkétszer védeni tudott, de azért ismét jeleztük, hogy a földön szép játékkal is eljutunk mi gólhelyzetig, ha kell. Akkor előzetesen eláruljuk a titkot, hogy több gólt ezen a meccsen már nem lőttünk, kapni viszont még kaptunk párat, egyetlen vigaszunk, hogy legalább szépet, egyet ollózásból is.
A vége tehát 1-7 lett.
Ennek ellenére nem törtünk nagyon össze, főleg mivel a játékunkban néha biztató jelek is voltak. Arra a kérdésre, hogy mi legyen a célunk a visszavágón, nagy önbizalommal azt feleltük, hogy győzzünk, holott máskor erre a lőtt gól, vagy a beszedett gólok 10 alatt tartása szokott lenni az elvárás.
A második meccsre aztán egy nem várt segítséget is kaptunk, hiszen pár perccel kezdés előtt feltűnt Róna is, aki szőkeségében, szakállal, John Lennon stílusában megalkotott napszemüvegben, egyébiránt százhúsz forintos kínai tornacipőben eleve elég sajátos stílust hozott magával, de még ennél is jobban örültünk a pályán csillogtatandó erényeinek.
Két perc játék után máris hátrányba kerültünk a második meccsen is. De ekkor jött Róna, és még egy olyan oldalát is megcsillantotta, amit eddig nem láttunk tőle: Az ellenfél térfelén labdát szerzett, és bár még két védő volt előtte, bátran nekiindult, majd egy csel után tíz méterről bombaerejű lövést küldött a hosszú alsó sarokba.
Ezzel egy-egy volt az állás, de sajnos nem sokáig, mert a következőkben átlag kétpercenként bekaptunk egy-egy gólt. Ez erős kritika védelmünkre nézve, mert az kábé nem is létezett, néha csak úgy álltak ott mezőnyjátékosaink, mintha csak bóják lennének, illetve rendszeresek voltak a saját térfélen elszórt labdák. Persze el is fáradtunk rendesen. Nekünk ekkor már két cserén volt, amivel egész jól le lehetne húzni egy meccset, de a tűző nap sokat kivett belőlünk, az ellenfélnek meg kábé sorcseréje volt, ami futómennyiségüket behozhatatlanná tette. Illetve azt is érdemes feljegyezni, hogy Görög és Margitay a másik csapataik meccse után már elve fáradtan érkeztek ide.
A második meccs második félidejében tehát a fáradtság egyértelmű jelei voltak láthatóak a csapaton. Az ellenfél gyakorlatilag akkor került helyzetbe, amikor akart, kapusunk elég szép számban hárított lövéseket, de ahány ziccer volt, abból sok be is akadt.
A beszedett gólok sokaságát most inkább ne is részletezzük, soroljuk fel inkább kevés örömünket. Zsidi passzából Róna megszerezte önmaga és a csapat második gólját, majd zárásként Margitay lőtt borzasztó nagy gólt a térfél közepéről.
És ennyi, a három gól mellé összesen tizenhármat kaptunk, az pedig két meccsen elég vaskos 4-20-as gólkülönbséget jelent. Erre magában nem leszünk büszkék. De így is lesz még egy meccsünk az alsóházi harmadik helyért, reményeink szerint ott sikerül szépen lezárni a szezont.
From Taigetosz Club - 1. FC Sör 1-7
kapu: Porkoláb
mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Schanda, Zsidi
gól: Zsidi
From Taigetosz Club - 1. FC Sör 3-13
kapu: Porkoláb
mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Róna, Schanda, Zsidi
gól: Róna 2, Margitay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése