A főnix

 A Taigetoszhoz közelállók már megszokhatták a mitologikus pátoszt, ami az ógörög időkből ránk maradt csapatot körülveszi, főleg bizonyos tudósításokban, és úgy néz ki, a mitologikus pátosz továbbra is megmarad. A Taigetosz hatalmas túlélő- vagy éppen feltámadó-képességét jelzi hogy annyi félresikerült meccs vagy akár szezon és annyi kihagyás után újra feltámadt poraiból és újra készen áll a zöld gyep meghódítására.

Újra pályán a Taigetosz

Idén is az ELTE Bölcsész Bajnokságba neveztünk be, és idén is csak a rájátszásra, csupán azért, hogy az alapszakasz körmérkőzéseivel ne kelljen fárasztanunk magunkat. Mivel utólag csatlakoztunk, a kuparendszerű rájátszásban a legalsó helyről kezdtük és a rájátszásban résztvevő csapatok közül a papíron legerősebbet kaptuk. És ha ez még nem lett volna elég baj, egyik játékosunk pont abban a csapatban szerepelt, akit ezért nélkülözni kényszerültünk. A helyszínen megjelenő csapat egyébként meglehetősen erősre sikeredett, erős ex-panseres kontingenssel szinte osztályválogatottnak is beillett volna.
Személyi állományunkat tekintve tehát szinte az elképzelhető legerősebb csapattal álltunk ki, egyetlen aggodalomra okot adó dolog a viszonylagos összeszokatlanság volt, nagyon régen fociztunk együtt, illetve pár játékosunk régen focizott egyáltalán. Átmozgató edzésnek is beillett volna tehát a mai meccs, csak hát ugye véresen tétre ment.

Íme egy Seltsam mentései közül

Az első félidőről összességében elég sok jót el lehet mondani. Hiába volt olyan nagy hírneve az ellenfélnek, nekünk is voltak olyan gyors és labdabiztos játékosaink, akik tartani tudták a lépést, megmutattuk, hogy nem szabad leírni minket, vezettünk pár szép gyors akciót, és így tovább. A meccs képe patthelyzetet mutatott, ami persze ránk nézve kedvező, mert minden igyekezetünk és technikás csatáraink trükkjei ellenére azért ritkán tudtunk áthatolni az ellenfél védelmén, míg hátul többször szükség volt a helyszínen leigazolt Seltsam védéseire.
A második félidőben aztán a amikor a legjobb formában levő játákosunk, Márialigeti lement cserének, rövid idő alatt három gólt kaptunk, és ezzel kábé el is dőlt a meccs. Innentől inkább arra koncentráltunk, hogy mi is lőjünk gólt, még azt is megléptük, hogy kapusunk a félpálya környékén szaladgálva szervezte a játékot. Sajnos ez visszaütött, mert egy rossz passz az ellenfél lábán megpattanva félpályáról az üres kapunkba csorgott.
A gólszerzéssel meg el voltunk átkozva, persze szilárd védelme volt az ellenfélnek, de mégis inkább azokat a lövéseket emlegetnénk fel, amelyek sorozatosan egy-két centivel a kapufa külső éle mellett húztak el. Szóval bármilyen hihetetlen, ilyen erős csapattal még a gólszerzésig sem jutottunk el. A legvégén aztán alapító elnökünk gólt szerzett, így kis csúsztatással mondhatjuk, hogy volt Taigetosz-gól a meccsen, egyetlen szépséghiba, hogy mondott játékos most nem a mi mezünket viselte.
Azt hisszük, a végeredmény nem tükrözi híven a pályán nyújtott teljesítményt, ennél azért több közünk volt a meccshez, és reméljük hogy legközelebb megmutathatjuk. A nagy különbségű vereség azért is veszélyes, mert még egy ilyen könnyen azt eredményezheti, hogy két meccs után véget érjen a szezon. Azaz jövő hétre egy új feltámadás kell, és legalább egy szoros eredmény.
From Taigetosz Club - Kozelito Tél 0-5
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy, Margitay, Márialigeti, Pásztor, Schanda
   gól: -