Egy mérföldkő

A mögöttünk levő szezon, amit a tőlünk megszokott hősiességgel játszottunk végig, ismét sok problémát és mkonfliktust hozott magával, és mostanra eljutottunk odáig, hogy szeretett Taigetoszunk létezésének alapjait kell átgondolnunk.

A problémák a következőek:

1.) Ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy a Taigetoszba csak az osztálytársakat vesszük be, akkor a lehetséges keret véges, és egyre inkább szűkös.
2.) Még az osztálytársaink közül is csak kevesekre számíthatunk, hiszen páran tartósan sérültek, páran nem vállalják a kalandot. Egyéb elfoglaltságaink mint pl. munkahelyek, nők várhatóan az idő előrehaladtával egyre több időt vesznek majd el.
3.) Elég sokszor fordul elő, hogy valaki a meccs előtti órákban mondja le a részvételt, ami azért nem szép dolog.
4.) A bő keret tagjai között nagyon nagy tudásbeli különbségek vannak, és a jobbak számára kellemetlen lehet, hogy a csapattársak tudása miatt nem megy a játék.
5.) Az egy dolog, hogy nem az eredményért játszunk, de a sorozatos vereségek mégis rossz hatásúak és egyelőre nem találtuk meg azt a ligát ahol nem az utolsók között végeznénk.
+1.) Egy átlagos bajnokság riasztóan drága, ötvenezer forint körül mozog, az olcsóbb Elte Bölcsész bajnokságba pedig igazolni kell, hogy a csapat fele eltés.

A legkedvesebb megoldás persze az lenne, ha azok, akik az elmúlt években szerepeltek, azok köteleznék el magukat a Taigetosz mellett, és játszanának rendszeresen. Azonban egyelőre nincs jele annak, hogy nagyobb fokú elköteleződést várhatnánk.
Folytathatjuk a korábbi Panseresek csapatba építését, hiszen mióta 4+1-es bajnokságokban játszunk, mindig voltak velünk olyanok is, akik a gimis időkben még nem velünk játszottak. De a 2. és 4. pont rájuk is vonatkozik, illetve amilyen mély válságba került a Taigetosz, egyáltalán nem biztos, hogy a Panseresek szerepvállalása kihúz minket.
Megfontolandó, hogy a tavaszi idényben, bár nagy fogadkozásokkal indultunk, a hét meccsből mindössze kettő olyan volt, amikor tényleg csak osztálytársakkal ki tudtunk állni, a meccsek kétharmadán rászorultunk arra, hogy a helyszínen igazoljunk valakit, sőt volt, hogy négy külsős állt be hozzánk. Így pedig nincs értelme benevezni a csapatot.
El kell gondolkodnunk azon, hogy fenn lehet-e tartani a "Taigetoszban csak osztálytársak" elvet, ami egyszer, de talán már a most is azzal járna együtt, hogy a Taigetosz befejezi a rendszeres játékot. Vagy többet ér-e az, hogy játszunk, és nyissuk meg a kapukat azok előtt akik a pályán hozzá tudnak tenni a játékhoz, és bele lehet őket illeszteni ebbe a már kialakult társaságba.
Ha utóbbi variáns mellett döntünk, az egy halom további kérdést hoz magával. Kezdve ott, hogy kik lehetnének az új tagok. Azt hiszem hagyományainkból következik, hogy a társaságba illeszthetőség legalább annyira fontos, de inkább fontosabb, mint a futballtudás. Vagy érdemes lenne a pályán nyújtott teljesítményt tenni meg első számú kritériumnak? Egyáltalán, az eddigi tagok mellé, hány újoncra lenne szükségünk? Ha többre, az okoz-e akkora karakterváltást, hogy érdemes legyen elgondolkodni egy névváltáson?

Évzáró

Sajtósunk fejben már félig kigondolta azokat a dicshimnuszokat, amiket a mai győzelem után kellett volna elsütnie, de mivel a tényanyag nem jött be, most gond van, hogy akkor miről írjunk. Az mindenképpen tiszteletre méltó, hogy ismét végigjátszottunk egy idényt, és összesen már kilenc éve létezik a Taigetosz.
A mai meccset illetően elég rosszul alakultak a dolgok, hiszen ilyen vagy olyan okokból az amúgy is szűkös keretünk több tagja nem tudott eljönni, törzstagokból négyen jöttünk össze, amit külsősök bevetésével kellett pótolnunk. Más kérdés, hogy ez minőségileg még akár jót is tehetett.
Ha nem is simán, de összességében előnyösen indult a mérkőzés. Bár az első percekben védekezésre kényszerültünk, de Görög villanása utána az ellenfél kapusa csak hatoson kívüli kezezéssel tudta megakadályozni gólunkat. Ez egyrészt kétperces kiállítást jelentett, de még ennél is jobb, hogy Görög-Zsidi-Schanda kombináció után előretolt ékünk is megszerezte idei első gólját a Taigetoszban. Néhány perc múlva egy szöglet után pedig a hátvédnek berakott Palágyi lőtt irgalmatlanul nagy bombagólt, ezzel 2-0. A játékvezető pedig két visszakérdezés és némi krákogás után elfogadta, hogy a gólt Tinkó lőtte.
Hát sajnos ezután előjöttek összes betegségeink, meg nem értés, véges fizikális képességek, és hasonlók, amin csak enyhíteni tudott Hlavacska András és Petykó pályára küldése de áttörő változást nem hozott. A második félidő elején a három vendégjátékos és görög voltak a mezőnyben, el is hangzott, hogy ez a Kozelito Tél vendégkapussal.
Ha csak arról írnánk ami szép, azzal kellene kezdenünk, hogy a második félidőben a másik két ős-taigetoszos is betalált, Görög gyors helyzetfelismerése és egy jó lövés révén, Zsidi pedig Hlavacska felfutását követően.
Ami a rossz, hát az a bekapott gólok mennyisége, illetve a hozzá vezető okok. A taigetoszosok kissé súlytalannak, a kozelitósok fáradtnak és alulmotiváltnak tűntek. A gólokat elég gyors ütemben kaptuk, és nem mondhatjuk azt, hogy ellenfelünk nem dolgozott meg értük, de mégis a szerencsefaktort sem éreztük elhanyagolhatónak. Két alkalommal is a mi védőnkön megpattanva került a labda Szécsey hálójába, illetve egyszer kapusunk lába és a kapufa közti félcentis résen haladt át, amit nem hiszünk el.
A meccsről talán ennyit, a végén a bekapott gólokkal lelkesedésünk is folyamatosan csökkent. A vége 4-7 lett.
A szezonról annyit, hogy hét meccsen két győzelmet és öt vereséget szedtünk be, ez a körbeverések és a relatíve jó gólarányunk miatt a nyolcas csoportból az ötödik helyhez volt elegendő. Eredmények terén tehát nem olyan rossz amit produkáltunk. A mai és a Fekete Sereg elleni meccsek mondjuk nyerhetőek lettek volna. De ezen most már fölösleges lenne sírni.
Elgondolkodtató, hogy a szezonban két meccs volt (a Ratio és a Kofola elleni 5-15-ös illetve 1-6-os vereségek), amikor képesek voltunk csak magunk kiállítani a csapatot, az összes többi alkalommal rászorultunk legalább egy osztályonkívüli segítségére. Mivel az évek előrehaladtával lesznek kilépők, lemorzsolódók, tartósan sérültek, ez egyre inkább azt sugallja, hogy a jelenlegi formájában nem lesz fenntartható a Taigetosz. Kérdéses, hogy a bőven vett tagoktól várható-e a most tavaszinál nagyobb fokú elköteleződés. Ha nem, az idővel vagy a csapat visszavonulásához, vagy az osztályonbelüli jelleg eltűnéséhez vezet.
A házi gólkirály szokás szerint most is Amberboy lett, olyan sok meccsen ugyan nem volt, de akkor ontotta a gólokat, hatig jutott. A vendégművészként fellépő Csók ötig jutott, Márialigeti és Görög négyig, Zsidi háromig, Schanda és Pásztor egy-egy alkalommal köszöntek be, a különböző külsősök összesen hat gólt lőttek még színeinkben.
Most nem igazán lehet arról beszélni hogy ki miben fejlődött és kit hogyan építettünk be, hiszen a tagok közül döntően olyanok játszottak, akik már az elmúlt években is, és olyan hatalmas változást senki nem mutatott. talán esetleg az a folyamat erősödött, hogy az eredetileg csatársorban számon tartott Schanda egyre többször játszik hátvédet.
Ott tartunk tehát, hogy pár hónapra felszállunk a mennyekbe, addig nincs meccs, a múltunk fényes, a jövő homályos.

A szezon legnagyobb győzelme

Könnyű lenne pátoszt venni magunkra a ma történtek után, és ódákat zengeni arról, hogy amióta Taigetosz-leveleket tartalmaz az Írás, vagy akár Ádám és Éva ideje óta ekkora győzelem még nem volt, de attól tartok, ez túlzás lenne, maradjunk annyiban, hogy ebben a szezonban aratott számos győzelmeink közül ez a legnagyobb.

Fehérben is a Taigetosz a legjobb

Ahhoz persze, hogy a győzelem nagyságát igazán értékelni tudjuk, először számba kell venni a nehézségeket. Már a keret összeállítása sem volt egyszerű feladat, hiszen a vizsgaidőszak és a fesztiválidőszak határán sokan találtak más elfoglaltságot a Szent Hegy becsületének védelme helyett. Minden mozdítható tagot bevonva egy külsőssel végül darabra meglettünk, de túl sok meghatározó játékosunk hiányzott.
Az első percek elég eseménytelenül teltek, szórványos helyzetek, de gól sokáig nem. Ami helyzet volt a meccsen, az többnyire abból adódott, hogy mi a hatosunkról is alig tudtuk kihozni a labdát, és nem egyszer olyan helyen elvesztettük, ahol nem illett volna.
A félidő derekán kaptunk két gólt, ami igazából csak a drámai kellék volt, hogy elhitessük az ellenféllel és a gyanútlan szemlélőkkel, hogy nyerhetnek, de mi igazából tudtuk, hogy nem. Gyermekbetegségeink megmaradtak a második félidőre is, kaptunk is egy harmadik gólt abból, hogy eladtuk a labdát a hatosunkon. Halványan ugyan mocorgott hogy vannak gyors játékosaink, vannak jó passzaink, de hogy ennek eredménye legyen, annak közvetlen, gólban mérhető jele nem mutatkozott.

Schanda varázsol

Írhatnánk azt is, hogy a Taigetosz-szív diadala volt, de a válságos pillanatokban Csók volt az aki rugdosott minket előre, és aki végig azt mondta, hogy menjünk előre, meglehet még. Nem csoda, hogy az első gólt is ő lőtte, nem is akármilyet, két kényszerítő után távolról a jobb felső sarokba. Lehet hogy ez az irgalmatlan nagy gól hozta meg a kedvünket, mert a következőkben potyogni kezdtek a találatok, Csók másodszor is betalált, amivel a döntetlen már elérhető közelségbe került, az adminisztrációnk pedig tárgyalásba bocsátkozott a pálya mellett tébláboló Tinkó beállításáról.

Lendületes támadásaink egyike

Hanem a drámai szerkezet azt kívánta, hogy ne legyen ilyen egyszerű a forgatókönyv. Egy szöglet után újabb gólt kaptunk, mely gólban kicsiben az összes hibánk benne volt (véges képességű védők, és félpályánál sétáló csatárok). De ekkor már megéreztük a vér szagát, Csók harmadszor is betalált, majd Amberboy is beverte a maga szokásos gólját a rövid felső sarokba, amivel hopp, öt perccel a vége előtt egál lett.
Ennek hallatán gyorsan cseréltünk, Tinkó is bejött, és meg is lett az eredménye, labdabirtoklásunk megnőtt, taktikusabbak lettünk, és láss csodát, még mielőtt az iksz fikszálódott volna, Amberboy meglőtte a győztes gólunkat is. A hátralevő időt pedig már gyerekjáték volt kivédekezni, illetőleg elég hízelgő, hogy egyszer mi húzhatjuk az időt az utolsó percekben.
Pezsgő, konfetti, stb.
From Taigetosz Club - Dinamo Gőzgombóc 5-4
   kapu: Szécsey
   mezőny: Amberboy, Csók, Görög, Sáróy, Schanda, Tinkó
   gól: Csók 3, Amberboy 2

Újabb bravúros győzelem... ööö... majdnem

Fogadkozások ide vagy oda, egy kicsit szellősre sikerült a keret a mostani meccsre (is), mondhatjuk, hogy ilyenkor üt vissza, hogy rövid a kispad, és hogy abból kell főznünk, amink van, és hogy a hiányzó aranylábúink pótlása nem minden esetben könnyedén megoldható feladat. Felsorolni is hosszú lenne, hogy bő keretünkből ki mindenki maradt távol, de ez a névsor hosszabb lenne, mint a meccsen megjelenők névsora. Így aztán külsőst is kellett hozni, meg a helyszínen is igazolni kellett egy kapust, hogy legalább ki tudjunk állni egy igazi hatpontos rangadóra.
Ehhez képest a kezdés nem is volt rossz, tíz perc játék után kettővel mentünk. Ez ugye nem példa nélküli a bajnokság történetében, de ezután, ahogy szintén többször előfordult, elkezdtünk fáradni, és a játék irányítását egyre inkább átvette az ellenfél, kaptunk is szépen négyet.
De mégsem vesztettük el az irányítást, hiszen támadószekciónk igen gyakran helyzetbe tudott kerülni, de a védekezésre nem jutott elég energia, illetve a sok újonc jelenléte azt is magával hozta, hogy a pályán levők közti összhang messze elmaradt az ideálistól. Olyan hibákból kaptunk gólokat, amiket leírni is szégyenlünk, a csapat a legegyszerűbb labdakihozatali feladatokat nem tudta megoldani, ami ezen a szinten már tarthatatlan.
Zsidi befutása újabb lendületet adott a csapatnak, lőtt is gyorsan két gólt, amivel feljöttünk egálra, de ahogy ilyenkor lenni szokott a végén mégis mi húztuk a rövidebbet.
És jól elkeseredtünk, hiába no, egy ekkora hatalmas csapat, mint mi, egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy győzelemtől eltérő eredményt érjen el.
From Taigetosz Club - Fekete Sereg 5-6
   kapu: Kukász, Szécsey
   mezőny: Amberboy, Csók, Sáróy, Schanda, Zsidi
   gól: Csók 2, Zsidi 2, Amberboy

Ugyanaz mit a múltkor... csak fordítva

Igazi erőpróba elé állt kis csapatunk, hiszen a szakmai stáb szerint a mostani pontszerzés az jelezte volna, hogy az adott bajnokságban az élbolyba tartozunk, míg a vereség kijelölte volna, hogy ismét a kiesés elkerüléséért kell küzdenünk.
Nos a kezdés nem sikerült túl jól, a játékvezető sípszavára épphogy meglettünk valahogy, még úgy is, hogy Róna idén először tudta elfoglalni helyét a védelem tengelyében. Mire Margitay megérkezett, már 0-2 volt, mire pedig Zsidi is beszállt, már 0-3. Sokat mondó adat, hogy az első félidőből hátralevő mintegy tíz percben, mikor a meccsre ígérkező teljes keret a helyszínen volt, már több gólt nem kaptunk, sőt helyzeteket tudtunk kialakítani, amiből egyesek azt a következtetést vélték levonni, hogy egyáltalán nem vagyunk gyengébbek, legfeljebb mentálisan, és hogy bizony meg kellett volna érkezni a meccsre időben.
A második félidőben mindkét félnek voltak helyzetei, sajnos azért az ellenfélnek több, és még a szerencse is az oldalukra állt, amikor kapusunk egészpályás ívelése a kapunkba hullott.
Azért írjunk valamit a pozitívumokról, Róna sokszor világsztárokat megszégyenítő érzékkel szerelt, vagy mentett, Margitay a rutin fegyvereivel harcolt hátul, illetve a labdakihozatalban, hát a támadójátékunk egy kicsit gyengébb volt, de Zsidinek és Görögnek egyszer-egyszer azért sikerült valami váratlant húzniuk. A gólt is ők hozták össze, szépen kijátszott akció végén Zsidi beívelését Görög levette, majd a bal alsó sarokba lőtte. Alig néhány perccel később Schanda előtt adódott hatalmas lehetőség, ám ő a keresztlécre lőtt, így góljaink száma megállt egynél.
A végén az egyenlítés reményében kitámadtunk, fellazult védelmünk beszedett még két gólt, de ezt mér tényleg csak azért, hogy ugyanazt az eredményt érjük el, mint legutóbb. Csak most fordítva.
From Taigetosz Club - Kofola 1-6
   kapu: Szécsey
   mezőny: Görög, Margitay, Róna, Sáróy, Schanda, Zsidi
   gól: Görög

Az első győzelem

Soha egyetlen másodpercig nem volt kétséges, hogy mi vagyunk a világegyetem legjobb csapata, így itt volt az ideje annak is, hogy elkezdjük a pontokat gyűjteni az idei bajnokságban. Erre idáig várni kellett, de egy ennyire jó csapatot nem lehet örökké megfosztani a neki kijáró győzelemtől.
Az aktuális keretünk eléggé átalakult az egy vagy két héttel korábbihoz képest, a két héttel ezelőtti csapatból most Szécsey és Görög voltak itt. Ám szerencsére a benevezettek kerete olyan bő, hogy az ex-panseres kontingenssel kiegészülve még így megvoltunk, sőt személyi tekintetben még erősebbnek is néztünk ki, mint máskor.
Fejben tehát sokgólos győzelemmel számoltunk, nem gondoltunk viszont az időjárásra. A kora délutáni csúcshőmérséklet már elve kedvezőtlen, de a fekete műföldről visszaverődő hőben néhány perc alatt megfőttek a játékosaink, volt ugyan egy cserénk, de az itt már kevésnek bizonyult (illetve azért nem, mert Márialigeti és Jani egy-egy másodpercnyi szusszanással végigbírták a találkozót), és focistáink teljesítményéből alaposan visszavettettek az irreális körülmények.
A kezdeti meddő mezőnyjáték után az első félidő közepén elkezdtek jönni a gólok is. Az ős-taigetoszosokra nézve némi kritika, hogy rendszerint akkor születtek gólok, ha Márialigeti és az eredetileg hátvédnek jelölt Jani együtt tudtak felmenni a támadásokhoz, míg a többiek biztosítottak hátul.
Góljaink jellemzően jól eltalált bombák voltak, amolyan Márialigeti specialitás-módjára, illetve az a helyzet érdemel külön említést, amikor a szélről érkező beadást Schanda átpörgette a védője feje fölött, ezzel a kapust is elfektette, sajnos aztán a kapu mellé fejelt, de ha bemegy, könnyen az évtized gólja lehetett volna. Közben egyszer hátul is kapituláltunk, egy szépen kijátszott akció végén ellenfelünk afrikai légiósa a labdát Szécseyvel együtt rúgta a hálóba, de így is biztató előnyünk volt a térfélcsere pillanatában (3-1).
A második félidő többnyire a sok elpuskázott helyzetről marad emlékezetes. Azért betaláltunk néhányszor, Márialigeti éles szögből a pipába, majd Görög egy szöglet után, végül ismét Márialigeti egy szabadrúgó-figura után Jani beadásából. A játék képére az volt jellemző, hogy egyre jobban csak a támadásokkal törődünk, hiszen Margitay vagy Szécsey általában elegendőnek bizonyultak a veszély elhárítására, illetve kissé széteső csapatjátékunk ellenére ellenfelünk sem állt a támadásépítés magas fokán (nyilván őket is sütötte a nap).
Külön említendő hogy egy Jani elleni szabálytalanság miatt két percig emberelőnyben voltunk, ám azt képtelenek voltunk gólra váltani.
A győzelem tehát meglett és örvendetes, némely tagoknak kicsit hiányérzete volt a lőtt gólok száma miatt, de ezt most hagyjuk, megmutattuk, hogy képesek vagyunk a győzelem útját járni, és most már csak rajta kell maradnunk ezen a pályán.
From Taigetosz Club - KuKás(z)ok 6-1
   kapu: Szécsey
   mezőny: Görög, Jani, Márialigeti, Margitay, Schanda
   gól: Márialigeti 4, Jani, Görög

A nehezés túl vagyunk

Jelentem alássan, a kémjelentés úgy szólt, hogy az első két fordulóban játszunk a két jó csapattal, a múlt héten tapasztaltuk ennek keserű következményeit, most pedig el voltunk készülve mindenre. Az előzetes hírek nem jól alakultak, hiszen a keret több meghatározó alakja lemondta a meccset, Pásztor elkésett, így elég szárnyaszegetten álltunk fel, illetve némi személyi szintű kiegészítésre szorultunk.
Kezdőcsapatunk elég riasztóan kevés futballtudást mutatott fel, de valahogy mégis megoldotta, hogy percekig ne kapjunk gólt. Nem baj tehát, hogy a hatosunkról alig tudtuk kihozni a labdát, amikor az ellenfél már gólt szerzett volna, akkor mindig érkezett egy láb - vagy Szécsey esetében kéz - ami megakadályozta, hogy hátrányba kerüljünk.
És amikor ez már megvolt, Hlavacska Tamás, az egyetlen, aki a kezdőcsapatból valóban tudott focizni, kétszer egymás után elfutott a bal szélen, és semmitől sem zavartatva kilőtte a hosszút. Vagyis, miután múlthéten megszorongattuk az egyik jó csapatot, most kettő-nullás vezetésre álltunk a másik ellen. Hát azt nem mondhatjuk, hogy sokáig tartott, mert félidőre már hátrányban vonultunk, de mi megtettük a magunkét.
Ahogy a kezdőcsapat elfáradt, egyre több szerepet kaptak a Kozelitóból átirányított focisták, illetve a második félidő közepén befutott Pásztor, majdnem arra hivatkoztam, hogy összességében bírtuk erővel de persze ennyi külsőssel könnyű.
Idővel, főleg a második félidőben aztán kijött a tudásbeli és edzettségbeli különbség, kaptunk néhány gólt, volt közte védhetetlen bomba, no meg olyan is, ami előtt mi adtuk el a zsugát a saját hatosunkon. A tudáskülönbség a pótembereinkkel együtt nem volt annyira súlyos, hogy mi ne juthassunk el az ellenfél kapujáig, azt azért elég tűrhető számban meg is tettük, még létszámfölényes helyzeteink, ziccereink is voltak, melyekből aztán kettőt be is akasztottunk... illetve hogy mi voltunk-e azok az kérdéses, mert megint vendégművészek találtak be.
Ami az ős-Taigetoszosokat illeti, ők sem vallottak szégyent, a kapuban Szécsey egész magabiztos és bravúrra képes teljesítményt nyújtott, meccs után azzal értékeltük, hogy "most végre úgy kapott nyolc gólt, hogy egyikről sem ő tehetett", Schanda küzdésből példát mutatott mindeneknek, a támadósorban nem sok babér termett neki, de a mi térfelünkön elég sokszor volt ő az, aki pont odaért, Görög pedig labdával és anélkül is irányította a csapatot, amit jelez második két félidei gólpassza. Pásztorról és Sáróyról most nem tudok ódát zengeni, de majd legközelebb meglesz az is. Pásztor esetében persze nem egyhamar, mert egy évre kölcsönadjuk a Denver Soccer Clubnak, de majd visszajön egyszer.
Mi meg addig még majd sok-sok pontot gyűjtünk.
From Taigetosz Club - Lafayette 4-8
   kapu: Szécsey
   mezőny: Görög, Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Pásztor, Sáróy, Schanda, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi

Leszálltunk a mennyekből

Kapuban a vérszomjas oroszlán, Szécsey Tibor

Pár hete még arról szóltak a hírek, hogy tavaszi álmot fog aludni szeretett Taigetoszunk. Azóta azonban nagyot fordult a világ, elnökségünk észlelte, hogy a bölcsész bajnokságban van egy fölös hely, amire akár le is csaphatnánk. És így is lett, röptében össze is gyűltünk páran magunkhoz képest nem is rosszul.
Egyeseknek eszébe juthatott a Taigetoszra írt első levél utolsó kijelentése, mely szerint a Taigetosz úgy fog ismét eljönni, ahogy az égbe felment, ez a mi esetünkben a sorozatos győzelmeket és a dicsőséget jelenti.
Ehhez mért tervekkel szálltunk le az egekből, vagy ki honnan, és a bölcsész B liga alsóházának listavezetője, az SS Ratio elleni rangadóra.

Ismét pályán a Taigetosz

A kezdés még magunkhoz képest is igen jól sikerült. Alig egy perc után a félpályánál Amberboy passzolt Görög elé, aki lefutotta védőjét, majd a rövid sarokba lőtt. A vezetés élményéhez olyan rég volt szerencsénk, hogy kissé meg is ijedtünk tőle, de úrrá lettünk a helyzeten, annyira, hogy a következő percekben, ugyan kaptunk is egy gólt, de Amberboy lőtt két bombagólt. 3-1-es vezetésnél felmerült, hogy a hátralevő mintegy 35 percet merő bekkeléssel töltsük, de erről letettünk. Ellenfelünk ebben a szakaszban öt mezőnyjátékossal játszott, de elsőre még ez is a mi malmunkra hajtotta a vizet, mert Amberboy két csel után megtalálta a rést és a középpályáról az üresen kapuba gurított, ezzel 4-1.
Hát a védekezésről most ne írjunk részletesebben, de nem a legjobb volt, még a félidő vége előtt hátrányba kerültünk, amit egy szép akció után, Amberboy passzából Pásztor hidegvérű lövéssel egyenlített.

Boy, megtalálta a rést, készül a negyedik gólunk

Az 5-5-ös állás elég kedvezőnek tűnt, a második félidőben inkább tartani igyekeztünk ezt. A csatársor tartotta is az elért gólok számát, ám sajnos a védelmünk nem állt olyan biztos lábakon, hogy a listavezető ellen nullára hozhattuk volna a teljes félidőt. Illetve nullára végződött amit kaptunk, csak még volt előtte egy egyes. Védekezésünkről sok jót nem lehet elmondani, egyéni hibák és csapatszintű rendezetlenség jellemzett minket, ami aztán a sokadik gólnál a mentális erőnk is megcsappant.
Támadásaink néha még voltak is, a sorozatban bekapott gólok között is képesek voltunk eljutni ziccerig, Zsidi, Pásztor és görög is lőhetett, de senki nem járt sikerrel.
Végül abban állapodtunk meg, hogy lesz ez még jobb is, amúgy cikkből is lesz még jobb.
 
From Taigetosz Club - SS Ratio 5-15
   kapu: Szécsey
   mezőny: Amberboy, Görög, Pásztor, Sáróy, Zsidi
   gól: Amberboy 3, Görög, Pásztor

Tavaszi álom

Mély fájdalommal, de férfiasan könnyek nélkül tudatjuk, hogy lelkesedés és idő hiányában idén tavasszal tavaszi álmát fogja aludni a Taigetosz.