Évzáró

Sajtósunk fejben már félig kigondolta azokat a dicshimnuszokat, amiket a mai győzelem után kellett volna elsütnie, de mivel a tényanyag nem jött be, most gond van, hogy akkor miről írjunk. Az mindenképpen tiszteletre méltó, hogy ismét végigjátszottunk egy idényt, és összesen már kilenc éve létezik a Taigetosz.
A mai meccset illetően elég rosszul alakultak a dolgok, hiszen ilyen vagy olyan okokból az amúgy is szűkös keretünk több tagja nem tudott eljönni, törzstagokból négyen jöttünk össze, amit külsősök bevetésével kellett pótolnunk. Más kérdés, hogy ez minőségileg még akár jót is tehetett.
Ha nem is simán, de összességében előnyösen indult a mérkőzés. Bár az első percekben védekezésre kényszerültünk, de Görög villanása utána az ellenfél kapusa csak hatoson kívüli kezezéssel tudta megakadályozni gólunkat. Ez egyrészt kétperces kiállítást jelentett, de még ennél is jobb, hogy Görög-Zsidi-Schanda kombináció után előretolt ékünk is megszerezte idei első gólját a Taigetoszban. Néhány perc múlva egy szöglet után pedig a hátvédnek berakott Palágyi lőtt irgalmatlanul nagy bombagólt, ezzel 2-0. A játékvezető pedig két visszakérdezés és némi krákogás után elfogadta, hogy a gólt Tinkó lőtte.
Hát sajnos ezután előjöttek összes betegségeink, meg nem értés, véges fizikális képességek, és hasonlók, amin csak enyhíteni tudott Hlavacska András és Petykó pályára küldése de áttörő változást nem hozott. A második félidő elején a három vendégjátékos és görög voltak a mezőnyben, el is hangzott, hogy ez a Kozelito Tél vendégkapussal.
Ha csak arról írnánk ami szép, azzal kellene kezdenünk, hogy a második félidőben a másik két ős-taigetoszos is betalált, Görög gyors helyzetfelismerése és egy jó lövés révén, Zsidi pedig Hlavacska felfutását követően.
Ami a rossz, hát az a bekapott gólok mennyisége, illetve a hozzá vezető okok. A taigetoszosok kissé súlytalannak, a kozelitósok fáradtnak és alulmotiváltnak tűntek. A gólokat elég gyors ütemben kaptuk, és nem mondhatjuk azt, hogy ellenfelünk nem dolgozott meg értük, de mégis a szerencsefaktort sem éreztük elhanyagolhatónak. Két alkalommal is a mi védőnkön megpattanva került a labda Szécsey hálójába, illetve egyszer kapusunk lába és a kapufa közti félcentis résen haladt át, amit nem hiszünk el.
A meccsről talán ennyit, a végén a bekapott gólokkal lelkesedésünk is folyamatosan csökkent. A vége 4-7 lett.
A szezonról annyit, hogy hét meccsen két győzelmet és öt vereséget szedtünk be, ez a körbeverések és a relatíve jó gólarányunk miatt a nyolcas csoportból az ötödik helyhez volt elegendő. Eredmények terén tehát nem olyan rossz amit produkáltunk. A mai és a Fekete Sereg elleni meccsek mondjuk nyerhetőek lettek volna. De ezen most már fölösleges lenne sírni.
Elgondolkodtató, hogy a szezonban két meccs volt (a Ratio és a Kofola elleni 5-15-ös illetve 1-6-os vereségek), amikor képesek voltunk csak magunk kiállítani a csapatot, az összes többi alkalommal rászorultunk legalább egy osztályonkívüli segítségére. Mivel az évek előrehaladtával lesznek kilépők, lemorzsolódók, tartósan sérültek, ez egyre inkább azt sugallja, hogy a jelenlegi formájában nem lesz fenntartható a Taigetosz. Kérdéses, hogy a bőven vett tagoktól várható-e a most tavaszinál nagyobb fokú elköteleződés. Ha nem, az idővel vagy a csapat visszavonulásához, vagy az osztályonbelüli jelleg eltűnéséhez vezet.
A házi gólkirály szokás szerint most is Amberboy lett, olyan sok meccsen ugyan nem volt, de akkor ontotta a gólokat, hatig jutott. A vendégművészként fellépő Csók ötig jutott, Márialigeti és Görög négyig, Zsidi háromig, Schanda és Pásztor egy-egy alkalommal köszöntek be, a különböző külsősök összesen hat gólt lőttek még színeinkben.
Most nem igazán lehet arról beszélni hogy ki miben fejlődött és kit hogyan építettünk be, hiszen a tagok közül döntően olyanok játszottak, akik már az elmúlt években is, és olyan hatalmas változást senki nem mutatott. talán esetleg az a folyamat erősödött, hogy az eredetileg csatársorban számon tartott Schanda egyre többször játszik hátvédet.
Ott tartunk tehát, hogy pár hónapra felszállunk a mennyekbe, addig nincs meccs, a múltunk fényes, a jövő homályos.