Kis csapatunk soron következő meccsét a szokásos fogadkozás előzte meg, egyes tagok gólokat, mások öngólokat, megint mások szigorú labdaszerzéseket vállaltak annak érdekében, hogy meglegyen a szezon első pontszerzése. Létszám tekintetében igen szerencsés két cserével ellátott keretet sikerült összehoznunk, mely alapján Marxot alapul véve arra számítottunk, hogy a mennyiség át fog csapni minőségbe. Külön öröm, hogy Perczel György négy év távollét után újra pályára lépett színeinkben.
Sajnos a pályán látottak nem igazolták a marxi tételt, és hamar kétgólos hátrányba kerültünk.Mindez még azelőtt megtörtént, hogy igazából kiderült volna, hogy újonnan megalkotott védelmünk hogy működik, hiszen ellenfelünknek komoly helyzetre nem is volt szüksége, távolból lőtték a bombagólokat.
Magunk részéről szórványosan eljutottunk helyzetecskékig, Amberboy és Tarnai lőttek kapura egyszer-kétszer, de nem volt szerencséjük. Helyzetet azonban ritkán tudtunk kialakítani, ugyanis passzos játékunk több okból kifolyólag még mindig döcögött, nem is mindig akartak passzolni játékosaink, a klasszikus "majd a Boy kicselez mindenkit" taktika pedig ezúttal nem hozott sikert.
A játékvezető többször került a figyelem középpontjába, és ennek nem mindig örültünk. Egy alkalommal Szécsey bravúros vetődéssel szögletre ütött egy ziccerből leadott lövést, azzal a szépséghibával, hogy a hatoson kívül tette ezt. Repült egy kettőperc, és jött a szabadrúgás veszélyes helyről. A szabadrúgást a vészkapus Görög kivédte, de a kettő percet nem sikerült kivédekeznünk, bekaptuk a harmadikat.
A meccs közepe táján legalább annyira feljavult játékunk, hogy tartani tudtuk az eredményt. Amberboy és Perczel bemutattak egy-egy olyan lövést, ami gólt érdemelt volna, de az ellenfél kapusa emberi képességekkel alig magyarázható módon menteni tudott. Már-már elkezdtünk hinni saját feltámadásunkban, amikor Amberboy teljesen fölöslegesen összeszedett a korábban beszedett sárga mellé még egy kétperces kiállítást is. Ez igen nagy terhet rótt a pályán maradókra, ám hihetetlen módon ezúttal sikerült legalább megtartani az eredményt. Legalábbis az emberhátrányos két percben. Mert egyébként kaptunk még két gólt, szintén izomból megbikázott lövésekből.
Két perccel a vége előtt Amberboy kicselezte az utolsó védőt, aki szándékosan felrúgta, ebből adódott is némi feszültség, a "játszani és játszani hagyni"-elv alapján számon kértük, hogy egy már eldőlt meccsen erre mi szükség volt. A szabadrúgást megkaptuk, de ezzel sem sikerült élni.
Az már alig számított, hogy az utolsó percben újabb gólt hozott össze védelmünk, hiszen hogy öt vagy hat-e a kapott gólok száma az részletkérdés. Ennél jóval fájóbb, hogy mi egy alkalommal sem tudtunk hálóba találni, ezzel már most, viszonylag a bajnokság elején megszakadt az a statisztika, amelyre oly büszkék szoktunk lenni.
A meccs után hosszas elemzése következett annak, hogy ki miért hülye, ki hibázott, és ki kit jogosult lebarmolni, mely diskurzusba ezen sorok írója is hamarosan bekapcsolódik.
From Taigetosz Club - Distinction 0-6
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Perczel, Tarnai
csere: Sáróy, Schanda
gól: -
2012. március 27., kedd
2012. március 20., kedd
Előre a taigetoszos úton
A Taigetosz igen régre visszanyúló és igen dicső nyolc éves történelmének első olyan mérkőzése közelgett el, amin nem vett részt Görög Dániel egykori csapatkapitány. Távolléte morális válságba taszította a csapatot, és az is kérdéses volt, hogy zokogástól fátyolos tekintetű labdarúgóink egyáltalán kiállnak-e, de végül leküzdöttük fájdalmunkat, és a szokásos erősséget megközelítő kerettel vállaltuk a harcot.
A morális válság aztán elhúzódott, és a meccsen is éreztette hatását. Felállásunk, bár magunkhoz képest nem volt kifejezetten gyenge, nem találta meg a kellő összhangot, és taktikát sem. Igazából se támadásokban, se védekezésben nem voltunk kellő létszámban, és a koncentráció sem tűnt maximálisnak, így a kedvező 0-0-s állást sem sokáig tudtuk tartani, tíz perc után pedig már 0-3-at mutatott az eredményjelző tábla, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Ez nem jelenti azt, hogy fel is adtuk, de reményeik folyamatosan csökkentek. Néha mindenki védekezett, de a csapat egésze szinte soha, és nem volt olyan játékos, aki végig csak a védekezéssel foglalkozott volna. Ez még nem lett volna baj, ha Iker Casillas áll a kapuban, de sajnos az ő leigazolására nem volt módunk, így sorban kaptuk a gólokat. Félidőben nyolcnál tartottak világoskék ellenfeleink, és még fogadkoznunk kellett, nehogy eljussanak a klubcsúcsot jelentő tizenhatig.
A második félidőben aztán a mindenki egyszerre csinál ugyanakkora semmit-ről a 3-1-es taktikai felállásra váltottunk, Tinkóval a csatársorban, és ez meg is hozta az eredményt. Nemhogy a bűvös tizenhatost sikerült elkerülnünk, de mezőnyben közel egyenrangú társak voltunk, és néha még helyzetekig is eljutottunk. A gólszerzés sokáig nem sikerült, de legalább a bekapott gólok számát sikerült ebben a periódusban elfogadhatóvá csökkentenünk. A hajrában aztán kulcsjátékosaink inkább a fülükön át való lélegzést választották, mintsem hogy lemenjenek, így futómennyiségünk a zéró felé tartott, és két újabb gólt kaptunk, de legalább a gólszerzés is összejött: Tinkó szerzett labdát a támadó térfélen, egyet tolt a labdán, majd jó érzékkel a másik oldalon érkező Tarnai elé tálalt, aki közelről értékesítette a helyzetet.
A lőtt gól, ahogy elvártuk, ezen a meccsen is sikerült, minimálisan ennyi, remélhetőleg máskor erkölcsileg és minőségileg is jobbak leszünk. Lehetőség van rá, mert kevésbé erős csapatok és a mainál elképzelhető erősebb összeállítások lehetségesek.
From Taigetosz Club - Black Ops 1-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Schanda, Tarnai, Tinkó
csere: Sáróy
gól: Tarnai
A morális válság aztán elhúzódott, és a meccsen is éreztette hatását. Felállásunk, bár magunkhoz képest nem volt kifejezetten gyenge, nem találta meg a kellő összhangot, és taktikát sem. Igazából se támadásokban, se védekezésben nem voltunk kellő létszámban, és a koncentráció sem tűnt maximálisnak, így a kedvező 0-0-s állást sem sokáig tudtuk tartani, tíz perc után pedig már 0-3-at mutatott az eredményjelző tábla, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Ez nem jelenti azt, hogy fel is adtuk, de reményeik folyamatosan csökkentek. Néha mindenki védekezett, de a csapat egésze szinte soha, és nem volt olyan játékos, aki végig csak a védekezéssel foglalkozott volna. Ez még nem lett volna baj, ha Iker Casillas áll a kapuban, de sajnos az ő leigazolására nem volt módunk, így sorban kaptuk a gólokat. Félidőben nyolcnál tartottak világoskék ellenfeleink, és még fogadkoznunk kellett, nehogy eljussanak a klubcsúcsot jelentő tizenhatig.
A második félidőben aztán a mindenki egyszerre csinál ugyanakkora semmit-ről a 3-1-es taktikai felállásra váltottunk, Tinkóval a csatársorban, és ez meg is hozta az eredményt. Nemhogy a bűvös tizenhatost sikerült elkerülnünk, de mezőnyben közel egyenrangú társak voltunk, és néha még helyzetekig is eljutottunk. A gólszerzés sokáig nem sikerült, de legalább a bekapott gólok számát sikerült ebben a periódusban elfogadhatóvá csökkentenünk. A hajrában aztán kulcsjátékosaink inkább a fülükön át való lélegzést választották, mintsem hogy lemenjenek, így futómennyiségünk a zéró felé tartott, és két újabb gólt kaptunk, de legalább a gólszerzés is összejött: Tinkó szerzett labdát a támadó térfélen, egyet tolt a labdán, majd jó érzékkel a másik oldalon érkező Tarnai elé tálalt, aki közelről értékesítette a helyzetet.
A lőtt gól, ahogy elvártuk, ezen a meccsen is sikerült, minimálisan ennyi, remélhetőleg máskor erkölcsileg és minőségileg is jobbak leszünk. Lehetőség van rá, mert kevésbé erős csapatok és a mainál elképzelhető erősebb összeállítások lehetségesek.
From Taigetosz Club - Black Ops 1-10
kezdő: Szécsey - Amberboy, Schanda, Tarnai, Tinkó
csere: Sáróy
gól: Tarnai
2012. március 14., szerda
Szufla ki
Egy héttel ezelőtt igen valószínűtlennek tűnt volna, hogy az a csapat fusson ki a második legendás meccsre, amely végül kifutott, hiszen alaptagok maradtak távol, és a csapatban másfél éve nem játszó Róna tűnt fel nem kis meglepetésre. Ennyiből akár még jók is lehettünk volna, de némely tagokról a meccs előtti órákban derült ki, hogy nem szándékoznak jönni. Így öt gladiátorra csökkent a Taigetosz harclétszáma, ami minden elszántság ellenére is súlyos sorscsapás egy olyan meccsen, amin győzelmi eséllyel számoltunk.
További sorscsapásként az öltözőt is zárva találtuk, a folyosón öltöztünk, és éppencsak odaértünk a kezdésre. De ha már ott voltunk, mély fogadkozással ígértük meg egymásnak, hogy vagy győztesen, vagy az ellenfél darabokra tört sípcsontjával fogunk hazamenni.
Az első percekben még tartott a nagy fogadkozás, tartott az erő. Védekezésben nagyon szép és hatékony négyszögben álltunk föl: Amberboy elöl zavar, Tarnai és Schanda lezárja a széleket, Róna pedig söpröget. Amíg ez a felállás ilyen formában működött, addig nem is volt baj, távol tudtuk tartani a labdát a kapunktól, és néha még a gólszerzési lehetőségig is eljutottunk, legalább annyiszor, hogy elhihessük, van remény a győzelemre.
A félidő hajrájában aztán ellenfeleink egy szép kényszerítővel becsapták védelmünket, és megszerezték a mérkőzés első gólját. Mielőtt azonban kardunkba dőlhettünk volna, Amberboy elfutott a balszélen, és kiegyenlített.
A második félidőt is ígéretesen kezdtük, Görög kapus hosszú kidobásával Amberboy lefordult védőjéről, majd a léc alá bombázta azt a gólt, amivel idén először vezetett szeretett csapatunk. Sajnos nem sokáig örülhettünk, hiszen egy gyorsan elvégzett szabadrúgás készületlenül érte védelmünket, és máris 2-2 volt az állás.
És sajnos részünkről eddig, 25 percig tartott a meccs, csere és erőnlét hiányában labdarúgóink ekkor már a fülükön keresztül vették a levegőt, és jó esetben lépni tudtak, de a futás egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnt. Idővel kissé ketté is szakadtunk, Amberboy és Tarnai alkották a támadószekciót, Róna és Schanda a védekezőt, ami még nem is lett volna baj, de a védők nem mindig értek fel a támadásokhoz, a támadók pedig csak lassan mentek vissza, így ellenfelünk rendszeresen emberelőnyben támadhatott. Ráadásul félidőben megjött az a játékosuk is, aki egy-az-egy ellen is többször megvert minket.
A hátralevő negyed órában gyakran fordult elő, hogy két vagy három fehérmezes passzolgatott a hatosunkon belül, kész helyzet elé állítva a kapust és azt az egy védőt, aki véletlenül arra járt. Becsületünkre váljék, hogy egy-két szép mentést be tudtunk mutatni, de a nagy számok törvénye alapján sok ilyen helyzetből néhányat be is kellett kapnunk. Közben csodával határos módon néha mi is eljutottunk helyzetig, de ekkor már többnyire az igazán veszélyes lövésig sem jutottunk el.
A múltkorinál jóval jobb, lelkesebb, futósabb, és talán ötletesebb játék ellenére ezúttal is nagyarányú vereséget szenvedtünk. Örvendetes, hogy Amberboy két meccsen már négy gólnál jár, ugyanakkor aggasztó, hogy rajta kívül más még nem szerzett gólt. Talán támadásépítési taktikánk revizionálása sem lenne haszontalan, a védekezés meg eleve nem lenne haszontalan. A kevés pozitívum egyike, hogy még így is van csapat, akit jobb gólkülönbségünk révén megelőzünk.
From Taigetosz Club - 51% 2-6
kezdő: Görög - Amberboy, Róna, Schanda, Tarnai
csere: -
gól: Amberboy 2
További sorscsapásként az öltözőt is zárva találtuk, a folyosón öltöztünk, és éppencsak odaértünk a kezdésre. De ha már ott voltunk, mély fogadkozással ígértük meg egymásnak, hogy vagy győztesen, vagy az ellenfél darabokra tört sípcsontjával fogunk hazamenni.
Az első percekben még tartott a nagy fogadkozás, tartott az erő. Védekezésben nagyon szép és hatékony négyszögben álltunk föl: Amberboy elöl zavar, Tarnai és Schanda lezárja a széleket, Róna pedig söpröget. Amíg ez a felállás ilyen formában működött, addig nem is volt baj, távol tudtuk tartani a labdát a kapunktól, és néha még a gólszerzési lehetőségig is eljutottunk, legalább annyiszor, hogy elhihessük, van remény a győzelemre.
A félidő hajrájában aztán ellenfeleink egy szép kényszerítővel becsapták védelmünket, és megszerezték a mérkőzés első gólját. Mielőtt azonban kardunkba dőlhettünk volna, Amberboy elfutott a balszélen, és kiegyenlített.
A második félidőt is ígéretesen kezdtük, Görög kapus hosszú kidobásával Amberboy lefordult védőjéről, majd a léc alá bombázta azt a gólt, amivel idén először vezetett szeretett csapatunk. Sajnos nem sokáig örülhettünk, hiszen egy gyorsan elvégzett szabadrúgás készületlenül érte védelmünket, és máris 2-2 volt az állás.
És sajnos részünkről eddig, 25 percig tartott a meccs, csere és erőnlét hiányában labdarúgóink ekkor már a fülükön keresztül vették a levegőt, és jó esetben lépni tudtak, de a futás egyre inkább megvalósíthatatlannak tűnt. Idővel kissé ketté is szakadtunk, Amberboy és Tarnai alkották a támadószekciót, Róna és Schanda a védekezőt, ami még nem is lett volna baj, de a védők nem mindig értek fel a támadásokhoz, a támadók pedig csak lassan mentek vissza, így ellenfelünk rendszeresen emberelőnyben támadhatott. Ráadásul félidőben megjött az a játékosuk is, aki egy-az-egy ellen is többször megvert minket.
A hátralevő negyed órában gyakran fordult elő, hogy két vagy három fehérmezes passzolgatott a hatosunkon belül, kész helyzet elé állítva a kapust és azt az egy védőt, aki véletlenül arra járt. Becsületünkre váljék, hogy egy-két szép mentést be tudtunk mutatni, de a nagy számok törvénye alapján sok ilyen helyzetből néhányat be is kellett kapnunk. Közben csodával határos módon néha mi is eljutottunk helyzetig, de ekkor már többnyire az igazán veszélyes lövésig sem jutottunk el.
A múltkorinál jóval jobb, lelkesebb, futósabb, és talán ötletesebb játék ellenére ezúttal is nagyarányú vereséget szenvedtünk. Örvendetes, hogy Amberboy két meccsen már négy gólnál jár, ugyanakkor aggasztó, hogy rajta kívül más még nem szerzett gólt. Talán támadásépítési taktikánk revizionálása sem lenne haszontalan, a védekezés meg eleve nem lenne haszontalan. A kevés pozitívum egyike, hogy még így is van csapat, akit jobb gólkülönbségünk révén megelőzünk.
From Taigetosz Club - 51% 2-6
kezdő: Görög - Amberboy, Róna, Schanda, Tarnai
csere: -
gól: Amberboy 2
2012. március 7., szerda
Hogy máshogy kezdődhetett volna?
Az egeket ostromolja a Taigetosz-tagok önbizalma és lelkesedése, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nem kevesebb mint hét játékos gyűlt össze a szezonnyitón. Mindezt úgy, hogy valóban csak osztálytársakból állt össze a mágikus hetes, minden külső erő bevonása nélkül, és el is értük az ideálisnak, illetve Taigetosz esetében luxusnak számító két cserét. Hogy ez mekkora eredmény, az abból világlik ki, hogy a Taigetosz újkori történetében még sose jött össze a hét osztálytárs. Újoncot is avattunk, hiszen Szécsey még soha nem lépett pályára Taigetoszos színekben, de Pásztor és Tarnai is több mint egy éve játszottak velünk utoljára.
Mivel rég fociztunk együtt, sőt a tagok nagy része rég focizott egyáltalán valahol, a taktikai tanács a minél defenzívebb felállást preferálta, főleg az első félidőben gyakran szóltak egymásnak a tagok, hogy labda nélkül a félpályán kívülre véletlen se menjen át senki. A visszahúzódással nem is volt gond, de a védekezés színvonala így is meglehetősen harmatos volt. Ellenfeleinket a támadó harmadban is csak távolról fogtuk, vagy nem fogtuk, és futómennyiségben sem alkottunk nagyot, a pirosak pedig kombinatív játékukkal aránylag könnyen kerültek helyzetbe. Egy rutinos kapus még valamit menthetett volna, de nem volt, és mintegy tíz perc után már 0-4 állt az eredményjelzőn.
Ekkor egyesekben felmerült annak eshetősége, hogy akár ki is kaphatunk, ami igazán méltatlan lett volna. Sajnos nem foghattuk a sors igazságtalanságára, hogy így alakult az eredmény, mert olyan sokat támadásban sem mutattunk. A félidő során kétszer sikerült veszélyes helyzetet kialakítanunk, Görög és Amberboy hozták helyzetbe egymást, de előbbi játékos a kapusba, később utóbbi a kapufa mellé lőtt.
A második félidő elején saccra 0-6-os állásnál ellenfelünk vészkapusa a hatoson kívül kézzel ütötte ki Amberboy ívelését, amiért járt a szabadrúgás és a kétperces kiállítás. A szabadrúgásból nem lett semmi, a kettő perccel legalább annyit elértünk, hogy addig nem kaptunk újabb gólt.
Már a kétperc letelte után történt, hogy Amberboy és Pásztor lódulhattak meg ketten a fellazult védelem ellenében, akciójuk végén Pásztor a jobbszélről gurított keresztbe, az újdonsült csapatkapitány pedig közelről értékesítette a helyzetet. Három perccel később ugyancsak Amberboy indult el a balszélről befelé, majd lőtt egy hatalmas bombagólt a léc alá.
A gólok is jelezték, hogy mezőnyjátékunk a második félidőben kicsit összeszedettebbé vált. Sajnos így is gyakori volt, hogy Amberboy egyedül küzd 2-3 védővel és közel s távol nincs senki akinek passzolni tudna. De néhány alkalommal tényleg megráztuk magunkat és szélvészgyorsan a túloldali kapu előtt teremtünk. Fájdalmunkra újabb gólt már nem szereztünk, de túlzó szerencse is lett volna ennyi helyzetből gólok tucatjait szerezni. A szerencsét inkább majd a későbbi, élesebb meccsekre tartogatjuk.
Hátul egyre jobban kinyíltunk, nem volt ritka, hogy Tóth egyedül védekezett két vagy három csatárral szemben. Sajnos fizikai állapota még őszhöz képest is romlott, és a társak általában félpályánál sétálgattak segítségnyújtás helyett, így sok jóra nem számíthattunk. Ám Szécsey ekkor már elkezdte mutogatni oroszlánkörmeit, és ellenfelünk csatárai is megtették az a szívességet, hogy ordító helyzetben mellélőjenek, így ekkor nem kaptunk annyi gólt,a mennyit ez a védelem megérdemelt volna.
Összességében így is sok az a nyolc bogyó, ami hálónkat érintette. De akik régóta csapattagok, azok tudják, hogy ennél már volt rosszabb is, és onnan is talpra álltunk. Mint eddig mindenhonnan.
From Taigetosz Club - Kristály Palack 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Tarnai, Tóth
csere: Pásztor, Sáróy
gól: Amberboy 2
Mivel rég fociztunk együtt, sőt a tagok nagy része rég focizott egyáltalán valahol, a taktikai tanács a minél defenzívebb felállást preferálta, főleg az első félidőben gyakran szóltak egymásnak a tagok, hogy labda nélkül a félpályán kívülre véletlen se menjen át senki. A visszahúzódással nem is volt gond, de a védekezés színvonala így is meglehetősen harmatos volt. Ellenfeleinket a támadó harmadban is csak távolról fogtuk, vagy nem fogtuk, és futómennyiségben sem alkottunk nagyot, a pirosak pedig kombinatív játékukkal aránylag könnyen kerültek helyzetbe. Egy rutinos kapus még valamit menthetett volna, de nem volt, és mintegy tíz perc után már 0-4 állt az eredményjelzőn.
Ekkor egyesekben felmerült annak eshetősége, hogy akár ki is kaphatunk, ami igazán méltatlan lett volna. Sajnos nem foghattuk a sors igazságtalanságára, hogy így alakult az eredmény, mert olyan sokat támadásban sem mutattunk. A félidő során kétszer sikerült veszélyes helyzetet kialakítanunk, Görög és Amberboy hozták helyzetbe egymást, de előbbi játékos a kapusba, később utóbbi a kapufa mellé lőtt.
A második félidő elején saccra 0-6-os állásnál ellenfelünk vészkapusa a hatoson kívül kézzel ütötte ki Amberboy ívelését, amiért járt a szabadrúgás és a kétperces kiállítás. A szabadrúgásból nem lett semmi, a kettő perccel legalább annyit elértünk, hogy addig nem kaptunk újabb gólt.
Már a kétperc letelte után történt, hogy Amberboy és Pásztor lódulhattak meg ketten a fellazult védelem ellenében, akciójuk végén Pásztor a jobbszélről gurított keresztbe, az újdonsült csapatkapitány pedig közelről értékesítette a helyzetet. Három perccel később ugyancsak Amberboy indult el a balszélről befelé, majd lőtt egy hatalmas bombagólt a léc alá.
A gólok is jelezték, hogy mezőnyjátékunk a második félidőben kicsit összeszedettebbé vált. Sajnos így is gyakori volt, hogy Amberboy egyedül küzd 2-3 védővel és közel s távol nincs senki akinek passzolni tudna. De néhány alkalommal tényleg megráztuk magunkat és szélvészgyorsan a túloldali kapu előtt teremtünk. Fájdalmunkra újabb gólt már nem szereztünk, de túlzó szerencse is lett volna ennyi helyzetből gólok tucatjait szerezni. A szerencsét inkább majd a későbbi, élesebb meccsekre tartogatjuk.
Hátul egyre jobban kinyíltunk, nem volt ritka, hogy Tóth egyedül védekezett két vagy három csatárral szemben. Sajnos fizikai állapota még őszhöz képest is romlott, és a társak általában félpályánál sétálgattak segítségnyújtás helyett, így sok jóra nem számíthattunk. Ám Szécsey ekkor már elkezdte mutogatni oroszlánkörmeit, és ellenfelünk csatárai is megtették az a szívességet, hogy ordító helyzetben mellélőjenek, így ekkor nem kaptunk annyi gólt,a mennyit ez a védelem megérdemelt volna.
Összességében így is sok az a nyolc bogyó, ami hálónkat érintette. De akik régóta csapattagok, azok tudják, hogy ennél már volt rosszabb is, és onnan is talpra álltunk. Mint eddig mindenhonnan.
From Taigetosz Club - Kristály Palack 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Tarnai, Tóth
csere: Pásztor, Sáróy
gól: Amberboy 2
2012. március 1., csütörtök
Tovább, tovább, tovább
Nem volt egyszerű, de hősies fiaink megoldották, hogy az eddigi gyakorlattal szemben ne aludjon tavaszi álmot szeretett csapatunk, a From Taigetosz Club. A két bajnokság közötti időben az összes lehetséges szervezési gonddal találkoztunk, és sokszor tényleg csak hajszálon múlt, hogy feladjuk a reményt a tavaszi szezonra. De most, hogy a bajnokság honlapján látjuk a sorsolást, visszafordíthatatlanul ráléptünk a győzelmek felé vezető útra.
A nehéz időbeosztás arra sarkallta a klub vezetőségét, hogy Görög Dániel hat év után leköszönjön a csapatkapitányi posztról, és azt Amberboy Domonkos vegye át. Mivel anyagilag is nehéz helyzetben vagyunk, a külön öröm, hogy egy menedzserszemléletű és vezetéstechnikailag is képzet ember áll klubunk élére. A blogírást azonban a leköszönő elnök megtartotta saját feladatának.
Büszkék vagyunk arra, hogy kizárólag osztályunk tagjai szerepelnek a nevezési lapon, és feltett célunk, hogy valóban csak azok lépjenek pályára akik abba a legendás osztályba jártak. A benevezettek névsora a következő: Amberboy Domonkos, Görög Dániel, Margitay Balázs, Márialigeti Kristóf, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Róna Bence, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Szécsey Tibor, Tarnai Balázs, Tóth Zoltán, Ujhelyi Gergely, Vígh Tamás.
Közülük Amberboy, Sáróy, Schanda, Tarnai és Tóth felé elvárás, hogy időponttól függetlenül minden meccsen részt vegyenek, a többiek a meccs időpontjától, ráérésüktől, és a szükségességtől függően fognak eljárni.
A csapat erejével kapcsolatban korai lenne találgatásokba bonyolódni, hiszen az nagyban múlik azon, hogy a nem mindenmeccsrejárók közül kik és hányszor jelennek meg majd a meccseken. Ugyanakkor él a remény, hogy az őszinél erősebb lesz a csapat, és az is elképzelhető, hogy ezúttal az őszinél könnyebb ligába kerültünk.
Mindenképpen előrelépés őszhöz képest Tarnai, és főleg Amberboy visszatérése, míg kapusposzton Szécsey leigazolása javíthatja az esélyeket. Tibi tétmeccsen még soha nem játszott a Taigetoszban, de erényeire emlékeznek a tagok. Jó esetben sikerül elintézni, hogy Ujhelyi és Szécsey közül egyikőjük minden meccsen ottlegyen, és megszűnjenek a kapusgondok.
A csapattagok és a szurkolók a bajnokság honlapján itt érhetik el sorsolásunkat: http://www.futsalbajnoksag.hu/sorsolasok/d5-liga
És itt a tabellát: http://www.futsalbajnoksag.hu/bajnoksagok/d5-liga
Hajrá Taigetosz!
A nehéz időbeosztás arra sarkallta a klub vezetőségét, hogy Görög Dániel hat év után leköszönjön a csapatkapitányi posztról, és azt Amberboy Domonkos vegye át. Mivel anyagilag is nehéz helyzetben vagyunk, a külön öröm, hogy egy menedzserszemléletű és vezetéstechnikailag is képzet ember áll klubunk élére. A blogírást azonban a leköszönő elnök megtartotta saját feladatának.
Büszkék vagyunk arra, hogy kizárólag osztályunk tagjai szerepelnek a nevezési lapon, és feltett célunk, hogy valóban csak azok lépjenek pályára akik abba a legendás osztályba jártak. A benevezettek névsora a következő: Amberboy Domonkos, Görög Dániel, Margitay Balázs, Márialigeti Kristóf, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Róna Bence, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Szécsey Tibor, Tarnai Balázs, Tóth Zoltán, Ujhelyi Gergely, Vígh Tamás.
Közülük Amberboy, Sáróy, Schanda, Tarnai és Tóth felé elvárás, hogy időponttól függetlenül minden meccsen részt vegyenek, a többiek a meccs időpontjától, ráérésüktől, és a szükségességtől függően fognak eljárni.
A csapat erejével kapcsolatban korai lenne találgatásokba bonyolódni, hiszen az nagyban múlik azon, hogy a nem mindenmeccsrejárók közül kik és hányszor jelennek meg majd a meccseken. Ugyanakkor él a remény, hogy az őszinél erősebb lesz a csapat, és az is elképzelhető, hogy ezúttal az őszinél könnyebb ligába kerültünk.
Mindenképpen előrelépés őszhöz képest Tarnai, és főleg Amberboy visszatérése, míg kapusposzton Szécsey leigazolása javíthatja az esélyeket. Tibi tétmeccsen még soha nem játszott a Taigetoszban, de erényeire emlékeznek a tagok. Jó esetben sikerül elintézni, hogy Ujhelyi és Szécsey közül egyikőjük minden meccsen ottlegyen, és megszűnjenek a kapusgondok.
A csapattagok és a szurkolók a bajnokság honlapján itt érhetik el sorsolásunkat: http://www.futsalbajnoksag.hu/sorsolasok/d5-liga
És itt a tabellát: http://www.futsalbajnoksag.hu/bajnoksagok/d5-liga
Hajrá Taigetosz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)