Az alapszakasz vége közeledtével a tagok igen oldott hangulatban matekozgattak, hogy mekkora esélyünk van a felsőházi tagságra, és arra jutottunk, hogy igencsak kellett volna a múltheti három pont, de ha ezúttal a listavezető ellen akárcsak egyet is szerzünk, még bízhatunk a szebb jövőben.
Mivel az előttünk levő meccs elmaradt, bőséggel volt alkalmunk melegíteni, ami átcsúszott önmagunkon való röhögésbe, de legalább jól éreztük magunkat, annyira, hogy majdnem beálltunk az ellenfél csapatképébe is. Annyira hasonlítottak ránk.
Ami a meccset illeti, Márialigeti hiányát elsősorban szoros védekezéssel igyekeztük pótolni (nem győzöm hangsúlyozni, hogy az előzetes taktika szerint volt így), a négy mezőnyjátékos közül három döntően védekező feladatot kapott, míg Sáróy feladata volt, hogy elöl sok futással próbáljon meg zavart kelteni.
Az első tíz-tizenöt percben úgy tűnt, egyenrangú, vagy közel egyenrangú társak vagyunk a mezőnyben. Ellenfelünk támadásainak nagy része elhalt a védelmünk falán, amikor mégsem, akkor is vagy pontatlanság vagy kapusunk miatt képtelenek voltak gólt szerezni, és ha nem is ziccerekig, de egy-két alkalommal mi is eljutottunk lövésig. Rendkívül bosszantó módon ellenfelünk támadói már a saját hatosunknál letámadtak bennünket, és bár többnyire ki tudtuk hozni a labdát a veszélyzónából, már ez is rengeteg energiát emésztett fel. És hát volt amikor egy passz túl rövidre sikerült, a gyorsan eszmélő csatár pedig lecsapott, és a hálónkba helyezett.
A félidő hátralevő részére, és sajnos a második félidőre pedig az volt jellemző, hogy ellenfelünk minden akciója lövéssel zárul, és minden lövés gólt eredményez. Akik követték meccseink eredményeit, megszokhatták már, hogy vízilabda-szerű eredményeket produkálunk, hátul lassan ideje lenne változtatni, sajnos ezúttal elöl sikerült: a védelem hozta a sok gólt, a támadószekció inkább a 0-0-t igyekezett tartani. A sok gól okozói között előkelő helyen szerepel a gyenge kapusteljesítmény, a szellős védekezés és a csere nélküliség miatt fellépő elfáradás.
Az utolsó percekre egyrészt a húzódással bajlódó Zsidi állt be a kapuba, másrészt a pontszerzést mint célt a reálisabb gólszerzésre cseréltük, és a védekezést minden mindegy alapon egyre jobban feladva a támadásra kohncentráltunk (copyright M. G.), amihez mindenki erejéhez mérten hozzájárult valamivel, ez Amberboy esetében a játékszervezést és két ziccert jelent, Pásztor és Zsidi esetében közeli lövéseket, Sáróy esetében úttörő módon elvégzett bedobásokat, de a szerencse minden esetben elpártolt tőlünk. Amikor a kapus már verve volt, a kapufát találtuk el, így végül szégyenszemre lőtt gól nélkül kellett elhagynunk a játékteret.
A Taigetoszért ezen a napon is ki a combját, ki a tüdejét áldozta fel, szerencsére legalább ZH-t nem ír senki holnap. A számolgatást pedig folytathattuk: „Ha az X megveri az Y-t, miközben Z legfeljebb 1 pontot szerez, és közben mi is legalább huszonhét góllal nyerünk az utolsó fordulóban…”
From Taigetosz Club - Iron FC 0-15
kezdő: Görög - Pásztor, Zsidi - Amberboy, Sáróy
csere: -
gól: -
legjobb: Zsidi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése