Úgy tűnt, egy hét alatt kiheverte a csapat a legutóbbi vereséget, és a nyomában fellépő erkölcsi válságot, és igen erős összeállítással várhattuk a verhetőnek tűnő ellenfél elleni meccset. Az idényben először fordult elő, hogy hatan voltunk ott kezdéskor. A meccsre jövésért megint a hős jelző illeti meg a csapat nem egy tagját, akik ZH előtti estéjüket áldozták a Taigetoszért, valamint külön öröm és érdekesség, hogy Zsidi két és fél után először lépett ismét pályára a Taigetoszban.
Ahogy már megszokhattuk, alig néhány perc elteltével már hátrányban voltunk, de éppen a megszokás miatt ez nem változtatott játékunkon, ennek köszönhető, hogy Márialigeti azt csinált az ellenfél védelmével, amit akart, egymaga megfordította az eredményt, úgy, hogy akciói előtt ő maga szerelte az ellenfél védőit. Később elfogadott egy-egy gólpasszt csapattársaitól, illetve lövetett egy gól Amberboyjal, így a félidő közepén már 5-2-es előny büszke birtokosainak mondhattuk magunkat.
Ekkor kezdett el látszódni, hogy a védelem mint teljes csapatrész nem áll a helyzet magaslatán, azért is, mert a hátul biztosító Tarnai kivételével mezőnyjátékosaink gyakran elöl felejtették magukat, de amikor létszámra elegen voltunk, akkor is adódtak gondok a helyezkedéssel. Talán Sáróy kullancs-típusú védekezése hiányzott? Kihagyásaink azt eredményezték, hogy ellenfelünk hamarosan kiegyenlített, szerencsére Márialigeti ismét megvillant, ezzel félidőben nálunk volt az előny.
A tudósítás elején említett erős összeállítás azt jelentette, hogy minden játékosunk labdabiztos volt, mindenkinek abban a tudatban lehetett leosztani a zsugát, hogy nem fogja vaktában elszórni.
Bár volt cserénk, Zsidi még nem érezte formában magát, ezért legtöbbet ő koptatta a cserepadot. Talán mégis szükség lett volna gyorsaságára a pályán, hiszen ellenfelünk villámgyors játékosai rendre kihasználták játékosaink védekezési hajlandóságának csekély voltát, lekontrázgattak bennünket vágottszemű karmesterük vezényletével, több alkalommal a kapufa segített ki minket, sőt néha az sem, így ellenfeleink rendre válaszolni tudtak Márialigeti ismétlődő góljaira, és tartották az egygólos differenciát.
Ha valakit ki kell emelni a csapatból, arra egyértelműen Márialigeti szolgált rá leginkább, hiszen ipari mennyiségben termelte a gólokat, nem egyszer olyan helyzetből, ahonnan senki nem feltételezett volna egy cseppnyi gólveszélyt sem, és nemegyszer olyan lövéssel, amire még az elfogulatlan nézők is csettinthettek volna. Önmaga hatodik, csapatának hetedik gólja szó szerint kiszakította a hálót, meg is kellett mutatni a lyukat a játékvezetőnek, a rá következő bikabomba, melyet a bal oldalvonal mellől eresztett meg, a kapus kezeit is a ficakba sodorta.
Mintegy tíz perccel a lefújás előtt még 10-8-ra vezettünk, de ellenfelünk folyamatosan rohamozott, előbb szépített, egy megpattanó lövéssel egalizált, egy példásan kipasszolt akció végén pedig már az előnyt is megszerezték. Nekünk is támadnunk kellett, ezáltal még jobban kinyíltunk hátul, Görög néhány ziccert megfogott, vagy kispárgázott a gólvonalról, de az utolsó percben benézett egy átlövést, ezzel pedig végleg megpecsételődött a három pont sorsa.
ZH-ink és hasonló elfoglaltságaink mellett mély csalódottságunk is közrejátszott abban, hogy a meccset ezúttal nem követte más közös program. A lehetséges tanulságot – törődni kell a védekezéssel is - levontuk, bár félő, hogy nagyon fontos három ponttal fizettünk érte.
From Taigetosz Club - FC Cabonero 10-12
kezdő: Görög - Tarnai, Zsidi - Márialigeti, Amberboy
csere: Tinkó
gól: Márialigeti 8, Amberboy 2
legjobb: Márialigeti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése