Hagytunk pontot az ellenfélnek is

A középkezdésnél még bizakodtunk

A kéthetes szünetben volt időnk kiheverni a fájó sebeket, és lélekben is rendbe tenni magunkat, illetve kiszámolni, hogy ha az A Team kikap, és mi legalább harminchat gólnyi különbséggel nyerünk, akkor bejutottunk a felsőházba. Ez teljesen megvalósítható és reális célkitűzés, ha mindenki elhozza magát. Márpedig az elhozással ezúttal nem volt gond, sőt a részvételt tekintve rekordot döntöttünk. Csupán a korábbi meccseken már szereplő játékosokból kijött volna egy ütőképes csapat, ám ezúttal eljött közénk Ujhelyi, illetve Amberboy számos testvérének egyike is. A két csere már önmagában rekord létszámra is, ha pedig azt nézzük, hogy a volt iskolaválogatott kapussal, és három labdazsonglőrrel mire lehetünk képesek, bizony fülét-farkát behúzhatta volna az ellenfél.

Velünk tartott továbbá kabalafiguránk (másodedzőnk?) Kisteleki Marci is, és ahogy megszoktuk, már odafeleúton is sokat emelt a hangulaton; a meccs alatt pedig pár pillanatot örökéletűvé tett.

Ujhelyi mögött nem sokszor rezeg a háló

Sajnos az ellenfelet elfelejtettük tájékoztatni arról, hogy fülét-farkát be kellene húznia, ők is bátran, és feltehetően legerősebb összeállításukban játszottak, és alig néhány meghiúsított akció után látszott, hogy alaposan össze kell kapnunk magunkat, ha csakugyan harminchat gólt akarunk szerezni.

Az első félidő a gólváltások jegyében telt, összesen négyszer szereztünk vezetést, de három alkalommal ellenfelünk gyorsan válaszolni tudott. Elsőre Amberboy Domonkos ment el a bal szélen, közepes erősségű lövésébe a kapus éppen annyira ütött bele, hogy gól legyen, másodszorra egy gurigázás lezárásaként Tarnai lőtt kapufás gólt, harmadjára és negyedjére a szokásos Márialigeti-bombák közül akadt be kettő. A parádés gólok és a vezetés ellenére azonban ekkor is látszott, hogy a védelmünk rendre kevés emberből áll, így többször előfordult, hogy kipasszolták vagy lefutották védőinket, és többször szükség volt Ujhelyi védéseire.

Márialigeti (jobbra) megdolgoztatta az ellenfelet

A második félidő elején Márialigeti újabb gólt szerzett, a kétgólos előny pedig kezdett megnyugtató lenni, nem úgy a játék képe… Ellenfelünk egy pillanatra sem tört meg, hiába vezettünk, és hiába védett Ujhelyi többször ziccereket, vagy védhetetlennek tűnő átlövéseket is, ők csak jöttek és jöttek minden át, mintha csak hernyótalpakon jártak volna, egyáltalán nem úgy, mint előzetesen vártuk volna. Néha az volt az érzése a nézőnek, hogy mintha többen lettek volna a pályán. És ha a pályán nem is, többször előfordult, hogy a mi térfelünkön a pirosmezesek voltak többségben, csatáraink ugyanis rendszeresen elöl felejtették magukat, ha pedig két ember elöl marad, nem nagy művészet lövésig vinni az akciót.

Helyzetben a pirosmezesek

Sajnos néha úgy tűnt, mintha az oldalvonal mellett is többen lettek volna ellenfeleink, és ez nem arra vonatkozik, hogy egyel több cseréjük volt. Legnagyobb szájú játékosuk már akkor szabadrúgást reklamált, ha valaki felé nézett, és amennyiben a bö betűs hívószót szerepeltette szövegében, meg is kapta azt; a mi javunkra bezzeg nem mindig hangzott fel sípszó, történjen bár kapustámadás, mezhúzás vagy lábra csúszás.

Ilyen erős csapattal persze a hátráltató körülmények ellenére is nyerhettünk volna, csak a csapatként való játék nem működött. Mezőnyjátékosaink közül többnyire két ember támadott, és kettő védekezett, ami megengedhetetlen luxus. Csapatrészenként további hibák is járultak a szomorú végkifejlethez, a védelem mezőnybeli része általában csak a rombolással foglalkozott, és vaktában előrerugdosott labdákkal próbálta helyzetbe hozni a társakat, ha ugyan nem az oldalvonalon túlra bikázás volt a módszer; míg a csatárok számlájára a helyzetkihasználás gyenge mutatója róható fel. Különösen a két Amberboy jeleskedett abban, hogy lövés helyett változatos eredményű cselezésbe bonyolódjanak.

Mindezek összességében azt eredményezték, hogy öt perccel a vége előtt ellenfeleink kiegyenlítettek, és bár az idősebb Amberboy második góljával sokadszorra is előnybe kerültünk, egy pontos lövés ismét egyenlővé tette a két csapat számszerű produktumát. Az utolsó percben mindkét csapat a győztes gólért hajtott, de egyik sem járt sikerrel, vagyis pontosztozkodásra került sor.

Ezzel a Taigetosz az alapszakasz hét mérkőzésén két győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zárt. A cikk írásakor az ötödik hely a valószínű (másik meccs kedvezőtlen alakulása esetén hatodik), amivel az alsóházba sikerült kvalifikálnunk magunkat.

From Taigetosz Club - KM 6-6

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy D., Görög, Márialigeti, Tarnai

  csere: Amberboy L., Sáróy

  gól: Márialigeti 3, Amberboy D. 2, Tarnai

  legjobb: Ujhelyi