Tovább folytatódik a győzelmi széria

Klubhűségből ismét jelesre vizsgázott a csapat, a hideg, a dermesztő szél, és a másnapi beadandók ellenére hatan gyűltünk össze a gyülekezési helyen, ami azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy cserénk is lesz, ráadásul két autó is volt velünk, így kényelmesebben és rövidebb idő alatt a helyszínre értünk, több idő jutott bemelegítésre. Azaz jutott volna, mert ami volt, azt célszerűbb lenne behidegítésnek nevezni, a nulla fok alatti hőmérséklet mellett keményre fagyott műfű és szórványos jégdarabok fogadtak bennünket.

A kezdő ugyanúgy állt fel, mint a múlt héten, annyi erősítéssel, hogy Sáróy az oldalvonal mellett készen várta, hogy ő is beszállhasson. És mire eljutott odáig, hogy beálljon, már jelentős előny birtokában voltunk, így neki már sem bedobásokkal, sem gólokkal nem kellett segítenie a csapaton.

Pontos passzokra, illetve jól cselező játékosaink szólóira a mezőnyben sem tudott válaszolni ellenfelünk, a kapusok közti különbség pedig végképp a mi javunkra billentette az erőviszonyokat, Ujhelyi ugyanis szokásos formáját hozta, ellenfelünk kapusa pedig szerényebb képességei és friss kartetoválása mellett gyakran szükségtelenül futkosott kifelé. Első gólunk pont azután született, hogy egy ilyen kifutás után Zsolczer túljárt az eszén. Ezt még ki tudták egyenlíteni, köszönhetően annak, hogy a védelmünk leragadt, és egy kipattanó labdát nem tudtunk eltakarítani; de alig valamivel később Ujhelyi gólpasszával Márialigeti végigszlalomozott a pályán, majd kilőtte a hosszú alsót. Ezután pedig nem volt megállás, Amberboy kétszer, Márialigeti további kétszer köszönt be még a szünet előtt, azaz egy félidei játék után parádés 6-1-es előnyre tettünk szert.

A félidei kupaktanács azt a végkövetkeztetést hozta, hogy még nem nyertük meg a meccset, azonban csupán papírforma szerint volt így. Ellenfelünk támadójátéka rövidéletű szólókon túl inkább hosszú indításokra szorítkozott, amit védelmünk – bárkik is alkották éppen – megnyugtató arányban hatástalanították, mindössze egyszer találtak be a teljes második félidő alatt. Legnagyobb probléma talán a taktika kidolgozatlansága és felborulása volt, de okos egymásra figyeléssel többnyire meg tudtuk oldani, hogy minden poszton és minden oldalon legyen legalább egyvalaki. Fizikális gondjaink egyáltalán nem voltak, a kocogós iramot talán csere nélkül is bírtuk volna végig, így pedig gazdálkodni sem kellett erőnkkel.

Ráadásul a csereként bevetett Sáróy is felnőtt a csapathoz, most is több alkalommal szerelte le ellenfelünk legjobbjait is, és általában a helyzetnek megfelelően játszotta meg a labdákat. Görög pontos passzokkal és sok futással, Zsolczer csatárjátékkal és labdatartással, Amberboy lelkes játékkal és szép gólokkal járult hozzá a parádéhoz, és Ujhelyin sem volt könnyű kifogni, vagy amikor ő már verve volt, a csatár az üres kapu mellé gurított olyan közelről, hogy kapusunk el sem hitte, hogy nem volt gól.

Üde színfolt volt a pályán

A mezőny legjobbja mégis Márialigeti volt, aki első félidei mesterhármasa mellé egy nem mindennapi negyediket lőtt. Jól vette észre, hogy a kapus kint sétál a hatoson kívül, és a lassú építkezés helyett egyből a kapuba ívelte a labdát, ami szép ívben szállva a hálóban kötött ki. Góljai mellett és kisebb sérülése ellenére elöl-hátul kiemelkedett a mezőnyből, jó helyezkedéssel, okos játékkal és ügyes megoldásokkal bizonyította tehetségét.

Márialigeti gólján kívül Amberboy is további kétszer juttatta a labdát a hálóba, ezek közül az utolsó szintén emlékezetes marad: jobbszélről befelé cselezett, a kapus szokása szerint elindult kifelé, de szabadon hagyta a rövid sarkot, játékosunk pedig kíméletlenül a léc alá lőtt.

Ellenfelünk némely (feltehetően sakkban sem jeleskedő) játékosa nehezen bírta elviselni a vereséget. Ha nem velünk történik, jót nevettünk volna azon az eseten, amikor egyik ellenfelünk üvöltözni kezd, hogy szerinte Ujhelyi, aki hassal a földön feküdt, szándékosan megrúgta őt. Érzésünk szerint nem voltunk sem durvák sem sportszerűtlenek, sőt a meccs egyetlen kirívó szabálytalansága az volt, amikor Márialigetit kaszálta el az ő kapusuk. Szerencsére azonban nem ezek a jelenetek voltak meghatározóak a meccs egészére nézve, hanem a jó játék, és a fényes győzelem.

Újkori történelmünk során most lőttük a legtöbb gólt, és most kaptuk a legkevesebbet. A gyakori meccsezésnek hála, úgy tűnik, mostanra összeállt a Taigetosz, és sikerült meghosszabbítanunk immár egy mérkőzés óta tartó győzelmi szériánkat. Csak így tovább!

From Taigetosz Club - Trógerz-Csepel 9-2

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Márialigeti, Zsolczer

  csere: Sáróy

  gól: Márialigeti 4, Amberboy 4, Zsolczer