Üdvözlünk mindenkit a blogon, kit tudja mikor jelentkezünk legközelebb, ez a meccs ugyanis a szezonzáró, ily módon pedig a mennybemenetelünk időpontjaként is funkcionál.
Ahogy az elmúlt hetekben is jellemző volt, most sem voltunk meg, igazi tirpák disznó csapat módjára a helyszínen kellett igazolnunk azért, hogy meglegyünk, ki tudjunk állni, illetve, hogy a sérülten játszó csapattársunk részére vész esetére cserét biztosíthassunk. Amúgy ha darabra nem is, erőre egész jók voltunk. Amberboy, ha sérülten is, de vállalta a játékot, Róna a szezonban először és utoljára jött el közénk, illetve az A-ligából igazolt Porkoláb és Tinkó is igen ügyes játékosoknak ígérkeztek.
Várakozásainkban tulajdonképpen nem kellett csalódnunk. Alig néhány perc után hazaadás miatt jutottunk szabadrúgáshoz, amit Tinkó értékesített. Ekkoriban még nem teljesen álltunk össze, néha úgy szaladgáltunk mint pókok a falon, kaptunk is egy gólt, hát igazából elég alaposan kijátszottak minket.
De nem keseregtünk el, látszott, hogy egyénileg jobbak vagyunk, főleg Tinkó gyorsasága hozott sokat a csapat konyhájára, konkretizáljuk, jó beadások sokaságát jelentette, melyek közül egyet Porkoláb gólra váltott.
Az első félidő végén kicsit elveszett a meccs sportszerű és baráti jellege, az ellenfél nagyszájú favágó játékosa és Amberboy rendszeresen megtalálták egymást, amit az ellenfél nem tudott elviselni, és egy elkésett, nyújtott lábú, nyilvánvalóan személyes szándákú becsúszással próbált kompenzálni. Vesztére csatárunk sérült lábát találta, amiért válogatott szitkokat kapott a fejéhez, a játékvezető pedig különösebb cizellálás nélkül mindkettőjüknek kiosztott egy-egy kétperces kiállítást. Alig néhány játékperccel később, de már a második félidőben még egy páros kiállítás volt, részünkről Róna volt az érintett, bűne körülbelül annyi volt, hogy az ő mezét huzgálták meg szögletnél a hatoson belül. Hát ezeknek az eseteknek következtében gyakorolhattuk kicsit a 3-3 elleni játékot is. Ebben döntetlenre végeztünk, nem esett gól egyik kapunál sem.
Ha nem utána annál inkább! Idővel elkezdett kijönni fölényünk futómennyiségben és kombinációs készségben, és egyre többször tudtunk létszámfölényes helyzetet kialakítani. Az első esetnél Porkoláb beadására érkezett a védő, történetesen az a védő, akivel sorozatos arcoskodása miatt már összeakasztottuk a bajszunkat, és kilenc méterről káprázatos gólt lőtt saját kapujába.
Fölényünk az utolsó tíz percre állandósult, folyamatosan lődözhettünk kapura. Kaptunk is két gólt, de ez a végefelé már nem osztott - nem szorzott. Negyedik gólunkat Róna lőtte jobbról jövő beadás után, az ötödik Tinkóé, ziccerből, a hatodik megint Róna. Ugyanő szabadrúgásból is majdnem betalált, kevés hiányzott a mesterhármashoz. És akkor jegyezzük fel azt is, hogy Rónáé volt a csapat utolsó gólja.
A szezon eredmények tekintetében egész vállalható, négy meccsen két győzelem és két vereség, és pozitív gólkülönbség. Sajnálatos módon mostanra állandósult az, ami pár éve még véletlennek tűnt és megmásíthatónak reméltük, hogy a szezon előtt csapatot követelő tizenöt emberből a nevezési határidőre nyolc, a meccs napjára négy marad, így rendszeresen nem vagyunk meg, és rendszeresen külsősöknek kell könyörögni a részvételért. Arra pedig a jövőben ssem lehet és nem is érdemes csapatot építeni, hogy majd mindig lesz valaki külsős, aki beugrik helyettünk meccsezni.
From Taigetosz Club - EBBFC 6-3
kapu: Szécsey
mezőny: Amberboy, Görög, Róna, Porkoláb, Tinkó
gól: Tinkó 2, Róna 2, Porkoláb, öngól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése