Mindig magasabbra

A tagok a szereplést értékelik

Nem kis várakozás és ígérgetés előzte meg a bronzmeccset, ami ezúttal garantáltan a szezonbeli utolsó meccsünkként volt beharangozva. A keret összeállítása persze szokás szerint körülményes volt, és komoly erőfeszítéseket igényelt, de végül sikerült. Magunk részéről létszámban elég szépen voltunk, Szécsey ebben a szezonban először tette tiszteletét, és végül elég jó arányban eljöttek azok akik ebben a szezonban általában a Taigetosz keretét alkották.
A bonyodalmak egy órával a meccs előírt kezdete előtt kezdődtek, amikor a z ellenfél csapatkapitánya megeresztett egy telefont a mi külsős kapcsolattartónknak arról, hogy ők még a Balatonnál vannak, és nem biztos, hogy odaérnek a meccsre, de majd nyáron azért még játsszunk. Ami azt illeti, a lehető legsötétebb forgatókönyv vált valóra, mely szerint mi nagyjából az előzetesen ígérteknek megfelelően összegyűltünk. Az ellenfélnek pedig tíz perc késéssel érkezett meg egyetlen játékosa. Nyilván ennyire jól sikerült a csapatépítő tréning.
Így aztán a bő létszámú csapatot osztottuk két részre, és magunk között játszottunk egy meccset. A gólok száma nem publikus, de annyit elárulhatunk, hogy ezúttal is nyert a Taigetosz.

Schanda a legjobbnak kijáró éremmel

A bronzmeccset pedig adminisztratív úton 5-0-ra nyertük meg, ez a góllövőlistán nyilván nem számít, tehát senki ne kérdezze meg, hogy ő mennyit kap az öt gólból, mert senki sehányat. A csapat pedig az összes előzetes várakozást felülmúlva az alsóházi harmadik (összességében tizenhétből tizenegyedik) helyen végzett. Ez második legjobb eredményünk, mióta kikerültünk a gimnáziumból. Ez tényleg olyan szezon volt, amiben jó és rossz is bőven jutott, hiszen volt, hogy tizenkettőt rúgtunk, és volt, hogy tizenhármat kaptunk. De nem rossz csapatok ellen játszottunk, és így dicséretes a szereplés.
A házi gólkirályi címet Márialigeti szerezte meg öt góllal, őt követi Zsidi négy találattal, már ha nem számítanak a feketén pályára lépő játékosok Rónának beírt találatai. Márialigeti érdemeit növeli, hogy mindössze három tétmeccsen lépett pályára, és azok közül is kettőn szedte össze az említett magas számú termést. A szezon legjobbjának a tagok Schanda Gergelyt választották, elsősorban páratlan lelkesedése, és a negyeddöntőben szerzett duplája miatt.

Margitay itt elkülönül, de a csapatnak szerves tagja

A szezon legfőbb nyereségének az számít, hogy végleg eltűnni látszik minden határvonal, ami a gimis idők csapatai között fennállt. Most már az ex-Panseresek sem érzik leereszkedésnek, ha a Taigetosz színeiben lépnek pályára, és a Taigetosz hagyományos tagjai sem úgy néznek rájuk, mint külsősökre, hanem mint szeretett osztálytársakra. Mivel az előző évekhez képesti színvonaljavulás nem annak köszönhető, hogy a hagyományos tagok megtanultak volna focizni, hanem annak, hogy ezúttal a focizni tudó osztálytársakat jobb arányban sikerült elcsábítani a meccsekre, az egybeolvadás örvendetes.
A jövőről nem esett szó, de a sikeres tavasz valószínűsíti, hogy fogunk még együtt játszani.
From Taigetosz Club - Fekete Sereg 5-0
   megjelentek: Amberboy, Görög, Márialigeti, Margitay, Róna, Sáróy, Schanda, Szécsey

Taigetosz pozitív

Hosszas, teljes egy hétig tartó szünet után jött el a következő nagy meccs, az alsóházi elődöntő, melyet olyannyira, és oly nagy reményekkel vártunk. A bajnokság levezénylésének szeszélyéből adódóan a két eddigi legfontosabb meccsünket egy napon kellett megvívnunk, a rendkívül erős és majdnem ugyanannyira kiszámíthatatlan 1. FC Sör ellenében. Nem mondhatjuk azt sem, hogy a keretösszeállítás olyan fényesen sikerült, darabra ugyan Porkoláb kapussal kiegészülve megvoltunk, de az első sorunkból mindössze Margitay volt itt.
Éppenséggel nem is kezdtünk jól, hiába minden igyekezet, elkezdtük kapni a gólokat, mondjuk úgy, hogy az első öt percben hármat rögtön bekaptunk, amivel a továbbjutás gyakorlatilag el is dőlt. Sok hibával játszottunk, akár védekezésben is, az pedig teljesen általános volt, hogy a megszerzett labdákkal nem tudunk mit csinálni, sem egyéni megindulásokkal, sem egynél több passzt általában nem tudtunk sikeresen.
Az idő múlásával aztán valahogy mégis magunkhoz tértünk egy kicsit, ezt Zsidi a maga részéről egy finom kis góllal jelezte, de a társak is eljutottak egy-egy lövésig, és ha így is hibára kényszeríthetők voltunk, legalább voltak olyan játékhelyzetek, amikből győztesen tudtunk kikerülni.
A második félidőt Zsidi két ziccere nyitotta, egyszer Margitay, másszor Görög passzával találta meg jó érzékkel a rést, sajnos a kapus mindkétszer védeni tudott, de azért ismét jeleztük, hogy a földön szép játékkal is eljutunk mi gólhelyzetig, ha kell. Akkor előzetesen eláruljuk a titkot, hogy több gólt ezen a meccsen már nem lőttünk, kapni viszont még kaptunk párat, egyetlen vigaszunk, hogy legalább szépet, egyet ollózásból is.
A vége tehát 1-7 lett.
Ennek ellenére nem törtünk nagyon össze, főleg mivel a játékunkban néha biztató jelek is voltak. Arra a kérdésre, hogy mi legyen a célunk a visszavágón, nagy önbizalommal azt feleltük, hogy győzzünk, holott máskor erre a lőtt gól, vagy a beszedett gólok 10 alatt tartása szokott lenni az elvárás.
A második meccsre aztán egy nem várt segítséget is kaptunk, hiszen pár perccel kezdés előtt feltűnt Róna is, aki szőkeségében, szakállal, John Lennon stílusában megalkotott napszemüvegben, egyébiránt százhúsz forintos kínai tornacipőben eleve elég sajátos stílust hozott magával, de még ennél is jobban örültünk a pályán csillogtatandó erényeinek.
Két perc játék után máris hátrányba kerültünk a második meccsen is. De ekkor jött Róna, és még egy olyan oldalát is megcsillantotta, amit eddig nem láttunk tőle: Az ellenfél térfelén labdát szerzett, és bár még két védő volt előtte, bátran nekiindult, majd egy csel után tíz méterről bombaerejű lövést küldött a hosszú alsó sarokba.
Ezzel egy-egy volt az állás, de sajnos nem sokáig, mert a következőkben átlag kétpercenként bekaptunk egy-egy gólt. Ez erős kritika védelmünkre nézve, mert az kábé nem is létezett, néha csak úgy álltak ott mezőnyjátékosaink, mintha csak bóják lennének, illetve rendszeresek voltak a saját térfélen elszórt labdák. Persze el is fáradtunk rendesen. Nekünk ekkor már két cserén volt, amivel egész jól le lehetne húzni egy meccset, de a tűző nap sokat kivett belőlünk, az ellenfélnek meg kábé sorcseréje volt, ami futómennyiségüket behozhatatlanná tette. Illetve azt is érdemes feljegyezni, hogy Görög és Margitay a másik csapataik meccse után már elve fáradtan érkeztek ide.
A második meccs második félidejében tehát a fáradtság egyértelmű jelei voltak láthatóak a csapaton. Az ellenfél gyakorlatilag akkor került helyzetbe, amikor akart, kapusunk elég szép számban hárított lövéseket, de ahány ziccer volt, abból sok be is akadt.
A beszedett gólok sokaságát most inkább ne is részletezzük, soroljuk fel inkább kevés örömünket. Zsidi passzából Róna megszerezte önmaga és a csapat második gólját, majd zárásként Margitay lőtt borzasztó nagy gólt a térfél közepéről.
És ennyi, a három gól mellé összesen tizenhármat kaptunk, az pedig két meccsen elég vaskos 4-20-as gólkülönbséget jelent. Erre magában nem leszünk büszkék. De így is lesz még egy meccsünk az alsóházi harmadik helyért, reményeink szerint ott sikerül szépen lezárni a szezont.

From Taigetosz Club - 1. FC Sör 1-7
  kapu: Porkoláb
  mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Schanda, Zsidi
  gól: Zsidi

From Taigetosz Club - 1. FC Sör 3-13
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Margitay, Perczel, Róna, Schanda, Zsidi
   gól: Róna 2, Margitay

Tizedik születésnapi tízes

A tét - negyeddöntő visszavágó, továbbjutás vagy kiesés - még csak hagyján, ahhoz képest a metafizikai nyomás ami körülvette ezt a meccset, az volt az igazán igazi jelentősége a meccsnek. Történészeink kiderítették ugyanis, hogy a legendába vesző történelmünk kezdetén pontosan tíz éve történt, hogy Kohán lemászott a Taigetoszról, és maga köré gyűjtötte azokat az akkor még gyámoltalan fiatalokat, akik később a sok dicső tett végrehajtóivá lettek. A tizedik születésnap ünneplésére készültünk tehát, az alapítás pontos dátumára senki nem emlékszik de a nyolcadik osztály utolsó tanítási napjainak egyikéről van szó. És ha már így, akkor győzelemmel szerettük volna megünnepelni az évfordulót. már ha választani lehet.
Erre minden esélyünk megvolt, mert végül mindenki befutott aki ígérte magát, és ez így kábé iskolaválogatottnak is beillett volna pár évvel ezelőtt. "Az osztály harmadik csapata" szintén megtisztelő címhez képest bizony sok fejlődésen ment át a csapat mire idáig eljutott...
A meccsről mit is mondhatnék? Ez egy merő felsorolás lesz, hogy melyik gól hogyan született, mert annyit előzetesen elárulhatunk, hogy sokgólos meccsről lesz szó. Eleinte még kiegyenlítettebb meccs volt, szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékos rendesen visszazárjon védekezni, néha még kapusunknak is vetődnie kellett. Hanem aztán pár perc játék után Márialigeti egy rá jellemző hatalmas bikabombával bevette az ellenfél kapuját. Rövid fejszámolás, hogy összetettben már hárommal vezettünk, nagy dolognak kellett volna történnie, hogy ne jussunk tovább, főleg úgy, hogy a Margitay-Márialigeti tengely fantasztikus dolgokat művelt, nem úgy játszottunk, mint akit hárommal meg lehet verni.
Még a félidő vége előtt Márialigeti egy egészpályás ívelést csúsztatott a kapuba, majd szépen kijátszott akció végén Margitay is betalált.
Amúgy kegyetlen meleg volt a pálya a kora reggeli időpont ellenére is, amint a nap odatűzött, a szinte fekete pálya rögvest felmelegedett és mintegy húsz fokkal melegebb volt a pályán mint mellette.
A második félidő pedig egyre inkább arról szólt, hogy ellenfelünk már nem hisz a továbbjutásban, és nem küzd, míg mi gyorsaságunknak és viszonylag jó kondíciónknak köszönhetően sorban rúgjuk a gólokat.
A negyedik Margitayé volt, bal oldalról, Görög magánszáma után. Az ötödik megint Márialigetié. A hatodikat Amberboy lőtte Márialigeti sarkazása után. Akkor már a hetediket is ő vállalta el, miután a jobbszélen megverte a védőjét, és kegyetlenül beverte a hosszú sarokba.
Ekkor Schanda jelezte, hogy vérszagot érez, és szeretné meglőni a maga gólját, nem kellett külön rájátszani, de úgy jött ki hogy három perc alatt kétszer sikerült beadni neki a labdát a kapu torkába, és ő mindkét helyzetet értékesítette, amúgy mindkettőt Margitay beadásából.
Persze nem hagyhattuk, hogy Görög gól nélkül maradjon, ezért Márialigeti neki is adott egy forintos labdát, és gól is lett a vége.
A meccs vége pedig a vicces jelenetekben volt gazdag, először azért, mert egyszer már hárman álltunk a hatoson belül és kettőt-hármat passzoltunk, mielőtt Márialigeti beverte volna. Másodszor azért ahogy Amberboy balról becselezte magát a kapu előterébe, és ha finoman akarunk fogalmazni akkor megpattant a lövése mielőtt a hálóba került volna. Harmadszor azért, mert Seltsam állítólag kilépett a labdával a hatosról és nagyon veszélyes szabadrúgást fújtak ellenünk, a szétugró sorfal tagjai között a kapuba is jutott a labda, mégis érvénytelenítette azt a játékvezető, mert közvetett szabadrúgásról lett volna szó.
Amúgy a második félidőben kaptunk is hármat, de őszintén akkor az már a kutyát nem érdekelte.
A lényeg hogy, győztünk, és bejutottunk az elődöntőbe, és elintéztük, hogy a döntővel (vagy bronzmeccsel) együtt további három meccs várjon ránk. Illetve említést érdemel a nagy gólkülönbség, mióta kispályán hasonló körülmények között játszunk - tehát nem a Mikszáth téri iskola kistermében - azóta soha ennyi gólt nem lőttünk, soha ekkora különbségű győzelmet nem arattunk. Annál dicsőbb ez a győzelem, hogy most valóban csak egykori osztálytársakkal felállva értük el.

From Taigetosz Club - ADK 12-3
   kapu: Seltsam
   mezőny: Amberboy, Görög, Magitay, Márialigeti, Schanda
   gól: Márialigeti 4, Amberboy 3, Margitay 2, Schanda 2, Görög

A főnix learatja a babérokat

Az elmúlt hetekben egyértelműen érezni lehetett a meccsről meccsre javuló formát, és ha hiszünk a javuló forma állandósodásában, már szinte elvárhattuk magunktól a győzelmet.
Erkölcsi értelemben azonban még a meccs kezdete előtt vereséget szenvedtünk, mert a jövetelüket korábban olyan lelkesen ígérő tagok ezt a meccset sorban lemondták, és a kezdőrúgás előtt kilencven perccel arra ébredtünk, hogy nem tudunk kiállni. Margitay talpraesettségére volt szükség, aki ott helyben gyorsan leigazolta két ismerősét, "Pászor" Gergőt és "Róna" Józsit. Így a szabályosan nevezett Zsidivel és Sáróyval, a félig benevezett Margitayval és a csak adminisztratívan be nem nevezett Göröggel meg is volt az igen alkalmasnak tűnő egy cserés felállás.
A pályán látottakról így akkor kevesebbet szólnánk, hiszen egy olyan csapat volt a pályán, amit csak erős fenntartásokkal nevezhetünk Taigetosznak. Technikailag persze erősen feljavultunk, a kezdőnégyes ha nem is mindig volt labdabirtoklás fölényben, nagyon szép játékot tudott produkálni, legyen szó bár rövidpasszos játékról, egyéni megmozdulásokról, vagy pontos ívelésekről. A vezetést talán öt perc után "Pásztor" meg is szerezte, ezt ugyan hamarosan kiegyenlítette az ellenfél, de a frissen igazolt páros Margitayval kiegészülve olyan lendületes és technikailag amgas színvonalú játékot produkált, hogy azzal az ellenfél nem tudott lépést tartani, szép villanások végén a félidő végéig további három gólt rámoltunk be.
A második félidőben előnyünk tudatában néha cifráztuk egy kicsit, illetve az ellenfél nyomott minket annyira, hogy egyes periódusokban beszorultunk a kapunk elé. Sajnos kapusunk rutintalansága miatt be is szedtünk néhány elkerülhető gólt, egyetlen mentségünk az lehet, hogy közben rúgtunk is.
"Pásztor" és "Róna" káprázatos teljesítmény nyújtottak, mindketten három gólig és megközelítő számú gólpasszig jutottak. Azért Zsidi is betalált, csak hogy a Taigetoszosok is képviselve legyenek a gólszerzők között.
A vége 7-5 lett, amivel összejött az első szezonbeli győzelem, vele kétgólos előny és kedvező helyzet a visszavágóra. Hogy elég lesz-e azt meglátjuk.



From Taigetosz Club - ADK 7-5
   kapu: Görög
   mezőny: Margitay, Sáróy, Zsidi, "Pásztor", "Róna"
   gól: "Pásztor" 3, "Róna" 3, Zsidi