Évzáró

Sajtósunk fejben már félig kigondolta azokat a dicshimnuszokat, amiket a mai győzelem után kellett volna elsütnie, de mivel a tényanyag nem jött be, most gond van, hogy akkor miről írjunk. Az mindenképpen tiszteletre méltó, hogy ismét végigjátszottunk egy idényt, és összesen már kilenc éve létezik a Taigetosz.
A mai meccset illetően elég rosszul alakultak a dolgok, hiszen ilyen vagy olyan okokból az amúgy is szűkös keretünk több tagja nem tudott eljönni, törzstagokból négyen jöttünk össze, amit külsősök bevetésével kellett pótolnunk. Más kérdés, hogy ez minőségileg még akár jót is tehetett.
Ha nem is simán, de összességében előnyösen indult a mérkőzés. Bár az első percekben védekezésre kényszerültünk, de Görög villanása utána az ellenfél kapusa csak hatoson kívüli kezezéssel tudta megakadályozni gólunkat. Ez egyrészt kétperces kiállítást jelentett, de még ennél is jobb, hogy Görög-Zsidi-Schanda kombináció után előretolt ékünk is megszerezte idei első gólját a Taigetoszban. Néhány perc múlva egy szöglet után pedig a hátvédnek berakott Palágyi lőtt irgalmatlanul nagy bombagólt, ezzel 2-0. A játékvezető pedig két visszakérdezés és némi krákogás után elfogadta, hogy a gólt Tinkó lőtte.
Hát sajnos ezután előjöttek összes betegségeink, meg nem értés, véges fizikális képességek, és hasonlók, amin csak enyhíteni tudott Hlavacska András és Petykó pályára küldése de áttörő változást nem hozott. A második félidő elején a három vendégjátékos és görög voltak a mezőnyben, el is hangzott, hogy ez a Kozelito Tél vendégkapussal.
Ha csak arról írnánk ami szép, azzal kellene kezdenünk, hogy a második félidőben a másik két ős-taigetoszos is betalált, Görög gyors helyzetfelismerése és egy jó lövés révén, Zsidi pedig Hlavacska felfutását követően.
Ami a rossz, hát az a bekapott gólok mennyisége, illetve a hozzá vezető okok. A taigetoszosok kissé súlytalannak, a kozelitósok fáradtnak és alulmotiváltnak tűntek. A gólokat elég gyors ütemben kaptuk, és nem mondhatjuk azt, hogy ellenfelünk nem dolgozott meg értük, de mégis a szerencsefaktort sem éreztük elhanyagolhatónak. Két alkalommal is a mi védőnkön megpattanva került a labda Szécsey hálójába, illetve egyszer kapusunk lába és a kapufa közti félcentis résen haladt át, amit nem hiszünk el.
A meccsről talán ennyit, a végén a bekapott gólokkal lelkesedésünk is folyamatosan csökkent. A vége 4-7 lett.
A szezonról annyit, hogy hét meccsen két győzelmet és öt vereséget szedtünk be, ez a körbeverések és a relatíve jó gólarányunk miatt a nyolcas csoportból az ötödik helyhez volt elegendő. Eredmények terén tehát nem olyan rossz amit produkáltunk. A mai és a Fekete Sereg elleni meccsek mondjuk nyerhetőek lettek volna. De ezen most már fölösleges lenne sírni.
Elgondolkodtató, hogy a szezonban két meccs volt (a Ratio és a Kofola elleni 5-15-ös illetve 1-6-os vereségek), amikor képesek voltunk csak magunk kiállítani a csapatot, az összes többi alkalommal rászorultunk legalább egy osztályonkívüli segítségére. Mivel az évek előrehaladtával lesznek kilépők, lemorzsolódók, tartósan sérültek, ez egyre inkább azt sugallja, hogy a jelenlegi formájában nem lesz fenntartható a Taigetosz. Kérdéses, hogy a bőven vett tagoktól várható-e a most tavaszinál nagyobb fokú elköteleződés. Ha nem, az idővel vagy a csapat visszavonulásához, vagy az osztályonbelüli jelleg eltűnéséhez vezet.
A házi gólkirály szokás szerint most is Amberboy lett, olyan sok meccsen ugyan nem volt, de akkor ontotta a gólokat, hatig jutott. A vendégművészként fellépő Csók ötig jutott, Márialigeti és Görög négyig, Zsidi háromig, Schanda és Pásztor egy-egy alkalommal köszöntek be, a különböző külsősök összesen hat gólt lőttek még színeinkben.
Most nem igazán lehet arról beszélni hogy ki miben fejlődött és kit hogyan építettünk be, hiszen a tagok közül döntően olyanok játszottak, akik már az elmúlt években is, és olyan hatalmas változást senki nem mutatott. talán esetleg az a folyamat erősödött, hogy az eredetileg csatársorban számon tartott Schanda egyre többször játszik hátvédet.
Ott tartunk tehát, hogy pár hónapra felszállunk a mennyekbe, addig nincs meccs, a múltunk fényes, a jövő homályos.

A szezon legnagyobb győzelme

Könnyű lenne pátoszt venni magunkra a ma történtek után, és ódákat zengeni arról, hogy amióta Taigetosz-leveleket tartalmaz az Írás, vagy akár Ádám és Éva ideje óta ekkora győzelem még nem volt, de attól tartok, ez túlzás lenne, maradjunk annyiban, hogy ebben a szezonban aratott számos győzelmeink közül ez a legnagyobb.

Fehérben is a Taigetosz a legjobb

Ahhoz persze, hogy a győzelem nagyságát igazán értékelni tudjuk, először számba kell venni a nehézségeket. Már a keret összeállítása sem volt egyszerű feladat, hiszen a vizsgaidőszak és a fesztiválidőszak határán sokan találtak más elfoglaltságot a Szent Hegy becsületének védelme helyett. Minden mozdítható tagot bevonva egy külsőssel végül darabra meglettünk, de túl sok meghatározó játékosunk hiányzott.
Az első percek elég eseménytelenül teltek, szórványos helyzetek, de gól sokáig nem. Ami helyzet volt a meccsen, az többnyire abból adódott, hogy mi a hatosunkról is alig tudtuk kihozni a labdát, és nem egyszer olyan helyen elvesztettük, ahol nem illett volna.
A félidő derekán kaptunk két gólt, ami igazából csak a drámai kellék volt, hogy elhitessük az ellenféllel és a gyanútlan szemlélőkkel, hogy nyerhetnek, de mi igazából tudtuk, hogy nem. Gyermekbetegségeink megmaradtak a második félidőre is, kaptunk is egy harmadik gólt abból, hogy eladtuk a labdát a hatosunkon. Halványan ugyan mocorgott hogy vannak gyors játékosaink, vannak jó passzaink, de hogy ennek eredménye legyen, annak közvetlen, gólban mérhető jele nem mutatkozott.

Schanda varázsol

Írhatnánk azt is, hogy a Taigetosz-szív diadala volt, de a válságos pillanatokban Csók volt az aki rugdosott minket előre, és aki végig azt mondta, hogy menjünk előre, meglehet még. Nem csoda, hogy az első gólt is ő lőtte, nem is akármilyet, két kényszerítő után távolról a jobb felső sarokba. Lehet hogy ez az irgalmatlan nagy gól hozta meg a kedvünket, mert a következőkben potyogni kezdtek a találatok, Csók másodszor is betalált, amivel a döntetlen már elérhető közelségbe került, az adminisztrációnk pedig tárgyalásba bocsátkozott a pálya mellett tébláboló Tinkó beállításáról.

Lendületes támadásaink egyike

Hanem a drámai szerkezet azt kívánta, hogy ne legyen ilyen egyszerű a forgatókönyv. Egy szöglet után újabb gólt kaptunk, mely gólban kicsiben az összes hibánk benne volt (véges képességű védők, és félpályánál sétáló csatárok). De ekkor már megéreztük a vér szagát, Csók harmadszor is betalált, majd Amberboy is beverte a maga szokásos gólját a rövid felső sarokba, amivel hopp, öt perccel a vége előtt egál lett.
Ennek hallatán gyorsan cseréltünk, Tinkó is bejött, és meg is lett az eredménye, labdabirtoklásunk megnőtt, taktikusabbak lettünk, és láss csodát, még mielőtt az iksz fikszálódott volna, Amberboy meglőtte a győztes gólunkat is. A hátralevő időt pedig már gyerekjáték volt kivédekezni, illetőleg elég hízelgő, hogy egyszer mi húzhatjuk az időt az utolsó percekben.
Pezsgő, konfetti, stb.
From Taigetosz Club - Dinamo Gőzgombóc 5-4
   kapu: Szécsey
   mezőny: Amberboy, Csók, Görög, Sáróy, Schanda, Tinkó
   gól: Csók 3, Amberboy 2

Újabb bravúros győzelem... ööö... majdnem

Fogadkozások ide vagy oda, egy kicsit szellősre sikerült a keret a mostani meccsre (is), mondhatjuk, hogy ilyenkor üt vissza, hogy rövid a kispad, és hogy abból kell főznünk, amink van, és hogy a hiányzó aranylábúink pótlása nem minden esetben könnyedén megoldható feladat. Felsorolni is hosszú lenne, hogy bő keretünkből ki mindenki maradt távol, de ez a névsor hosszabb lenne, mint a meccsen megjelenők névsora. Így aztán külsőst is kellett hozni, meg a helyszínen is igazolni kellett egy kapust, hogy legalább ki tudjunk állni egy igazi hatpontos rangadóra.
Ehhez képest a kezdés nem is volt rossz, tíz perc játék után kettővel mentünk. Ez ugye nem példa nélküli a bajnokság történetében, de ezután, ahogy szintén többször előfordult, elkezdtünk fáradni, és a játék irányítását egyre inkább átvette az ellenfél, kaptunk is szépen négyet.
De mégsem vesztettük el az irányítást, hiszen támadószekciónk igen gyakran helyzetbe tudott kerülni, de a védekezésre nem jutott elég energia, illetve a sok újonc jelenléte azt is magával hozta, hogy a pályán levők közti összhang messze elmaradt az ideálistól. Olyan hibákból kaptunk gólokat, amiket leírni is szégyenlünk, a csapat a legegyszerűbb labdakihozatali feladatokat nem tudta megoldani, ami ezen a szinten már tarthatatlan.
Zsidi befutása újabb lendületet adott a csapatnak, lőtt is gyorsan két gólt, amivel feljöttünk egálra, de ahogy ilyenkor lenni szokott a végén mégis mi húztuk a rövidebbet.
És jól elkeseredtünk, hiába no, egy ekkora hatalmas csapat, mint mi, egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy győzelemtől eltérő eredményt érjen el.
From Taigetosz Club - Fekete Sereg 5-6
   kapu: Kukász, Szécsey
   mezőny: Amberboy, Csók, Sáróy, Schanda, Zsidi
   gól: Csók 2, Zsidi 2, Amberboy

Ugyanaz mit a múltkor... csak fordítva

Igazi erőpróba elé állt kis csapatunk, hiszen a szakmai stáb szerint a mostani pontszerzés az jelezte volna, hogy az adott bajnokságban az élbolyba tartozunk, míg a vereség kijelölte volna, hogy ismét a kiesés elkerüléséért kell küzdenünk.
Nos a kezdés nem sikerült túl jól, a játékvezető sípszavára épphogy meglettünk valahogy, még úgy is, hogy Róna idén először tudta elfoglalni helyét a védelem tengelyében. Mire Margitay megérkezett, már 0-2 volt, mire pedig Zsidi is beszállt, már 0-3. Sokat mondó adat, hogy az első félidőből hátralevő mintegy tíz percben, mikor a meccsre ígérkező teljes keret a helyszínen volt, már több gólt nem kaptunk, sőt helyzeteket tudtunk kialakítani, amiből egyesek azt a következtetést vélték levonni, hogy egyáltalán nem vagyunk gyengébbek, legfeljebb mentálisan, és hogy bizony meg kellett volna érkezni a meccsre időben.
A második félidőben mindkét félnek voltak helyzetei, sajnos azért az ellenfélnek több, és még a szerencse is az oldalukra állt, amikor kapusunk egészpályás ívelése a kapunkba hullott.
Azért írjunk valamit a pozitívumokról, Róna sokszor világsztárokat megszégyenítő érzékkel szerelt, vagy mentett, Margitay a rutin fegyvereivel harcolt hátul, illetve a labdakihozatalban, hát a támadójátékunk egy kicsit gyengébb volt, de Zsidinek és Görögnek egyszer-egyszer azért sikerült valami váratlant húzniuk. A gólt is ők hozták össze, szépen kijátszott akció végén Zsidi beívelését Görög levette, majd a bal alsó sarokba lőtte. Alig néhány perccel később Schanda előtt adódott hatalmas lehetőség, ám ő a keresztlécre lőtt, így góljaink száma megállt egynél.
A végén az egyenlítés reményében kitámadtunk, fellazult védelmünk beszedett még két gólt, de ezt mér tényleg csak azért, hogy ugyanazt az eredményt érjük el, mint legutóbb. Csak most fordítva.
From Taigetosz Club - Kofola 1-6
   kapu: Szécsey
   mezőny: Görög, Margitay, Róna, Sáróy, Schanda, Zsidi
   gól: Görög