Az utolsó fordulóban valóságos parádéra számítottunk magunktól, és nem csak azért, mert az utolsó forduló, és győzelmi kényszerben vltunk, hanem azért is, mert az elmúlt hetek javuló játéka és a táblázat második felében tanyázó ellenfél konceptuális egymás mellé helyezése pontszerzési reményt sejtetett. Ezen alkalomból sikerült is magunkhoz képet tűrhető, a múlt fordulókban jól működőnél még egy Tarnaival erősebb keretet összehoznunk. Igaz ugyan, hogy páran késtek, de néhány perccel később már mindenki rendelkezésre állt. A sürgős kezdés miatt aztán a csatakiálltást és Szécsey kapus esküjét is el kellett halasztani.
Az az egy baj volt, hogy mire magunkhoz tértünk, gyakorlatilag már el is dőlt a meccs. Az első három percben kétszer kontrázták le villmgyorsan teljes védelmünket, majd nem sokkal később egy szögletből is közvetlenül gólt kaptunk. Közben lassan fény derült arra, hogy az ellenfélnek, hiába volt mindössze két hellyel előttünk, mégis volt egy jó játékosa, meg még egy, meg még egy, és azt vettük észre, hogy tulajdonképpen bármelyikőjük képes kicselezni egy embert közülünk, és kapusunknak is hiányzott az a motiváció amit az ünnepélyes eskü nyújthatott volna.
Természetesen 0-3-nál, 0-4-nél és aztán 0-5-nél is elmondtuk, hogy még semmi nincs veszve, simán feltámadunk, rugdossuk majd a gólokat, és nyerünk, de ez egyre kevésbé tűnt reálisnak. Félidőben is azt taglalta a kupaktanács, hogy hogyan fogjuk megnyerni a meccset, és el is jutottunk kötülbelül odáig, hogy sok gólt kell rúgni, és keveset kapni.
Aztán ha nem is lett tarolás, de valamivel jobb formát mutattunk a továbbiakban. Általában visszaértünk védekezni, ami legalábbis lelassította az ellenfél támadásait, és elvétve mi is eljutottunk lövésig, bár hozzá kell tenni, hogy a kapus eszén sokáig nem tudtunk jól járni.
Támadásainkban elért sikereink a következőek: Elsőként Tarnai nagylövése találta el a kapufát, a lepattanóra Pásztor érkezett, de éppen lemaradt a labdáról. Később Amberboy forgolódott a hatoson, és ahogy múltkot Pásztort, most ugyanúgy ugratta ki Görögöt, aki a hálóba is lőtt. Egy szöglet után majdnem megismétlődött a szereposztás, Amberboy gurítása után a rövid oldalon érkező Görög lövése csattant a kapufán. Végezetül kevéssel a vége előtt Amberboy magának csinált meg egy lövőhelyzetet, és ha már így volt, akkor be is verte a rövid felső sarokba.
Védelmünk némi javulást fel tudott mutatni az első félidőhöz képest, talán Róna és Tinkó voltak azok, akik képesek voltak stabilitást hozni, és egy-az-egyben szerelni, illetve Pásztor mentett egy hatalmasat a gólvonalról. Kifutások terén Szécsey is egyre nagyobb magabiztosságot szedett fel. Mindazonáltal a mi védelmünk minőségben így is alulmúlta az ellenfél csatársorát, és nem egyszer jutottak el akkora lövőhelyzetig, amikor már csak rajtuk múlt, hogy gól lesz-e. És sajnos néhányszor gól is lett.
A meccs lefújásakor aztán felzengett a "Taigetosz forevör", bár könnyen lehet, hogy az idegenek csak egy nagy artikuláltalan üvöltést hallottak.
Ez a mozzanat zárta le tehát a Taigetosz idei szereplését. Tizenegy meccsen játszottunk, és ebben a szezonban is győztünk, a többit most hanyagoljuk. Emlékezzünk a gólokra, cselekre, nagy védésekre.
A legtöbb meccsen játszó és legtöbb gólt szerző játékos egyaránt csapatkapitányunk, Amberboy Domonkos volt, aki az utolsó meccsen lőtt góljával elérte a tízgólos álomhatárt.
Legnagyobb pozitívum Róna és főleg Pásztor játéka, akiknek most volt alkalmuk érettségi és a 4+1-re váltás óta először több meccsen mutogatni képességeiket a Taigetoszban, és a várakozásokat messze felülmúlva nem csak szereplésszámukat, hanem teljesítményüket tekintve is meghatározó játékosok lettek. Róna esetében a védőmunka, hosszú passzok hárítása és cselezgető csatárok hatástalanítása tűnik a legfőbb érdemnek, míg Pásztor a középpályás szűrésben és előrejátékban mutatott fel múlhatatlan érdemeket, amiről három gólja is tanúskodik.
A sikerek között említendő még Szécsey csapatba építése, akit a szezon elején még meg kellett győzni a szereplés előnyeiről de hamarosan a Taigetosz egyik legelkötelezetteb és legszorgalmasabb labdarúgója lett, akinek teljesítménye nélkül nagy bajban lettünk volna.
Legnagyobb csalódást egyértelműen Tóth szereplése, azaz nem-szereplése jelenti, nevezett játékos nem mindig a szokványos módon értesített minket meccsezési hajlandóságáról, ami többször kellemetlenséget okozott.
From Taigetosz Club - FC Kudarc 2-8
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Tinkó
csere: Sáróy, Pásztor, Tarnai
gól: Görög, Amberboy
2012. május 22., kedd
2012. május 15., kedd
A sors igazságtalansága
Nagy fogadkozások után eljött az a meccs, amin bizonyíthattuk, hogy nem csak jól játszani tudunk jobb csapatok ellen, hanem akár pontot szerezni is. A bizonyítási helyzet adott volt, hiszen a keret gyakorlatilag azonos a volt a múlt héten csodát művelővel, annyi eltéréssel, hogy Sáróy helyén ezúttal Schandát tisztelhettük. A kezdőcsapat viszont pontosan azonos volt a múltkorival.
Közérdeklődésre tarthat számot kapusunk meccs előtti esküje, melyet társai unszolására ma másodszor fogadott meg, és eképpen hangzott: "Én, Szécsey Tibor, esküvel fogadom, hogy a mai napon az ellenfél összes lövését megfogom, és a Taigetosz kapujának szüzességét életem árán is megvédem. Isten engem úgy segéljen! Ámen."
A kezdés aztán nem sikerült túl pompásan, mert alig két perccel kezdés után lekontráztak minket, egyetlen hátvédünkre három támadó vitte a labdát, és képesek is voltak sakk-mattig kijátszani a helyzetet.
A meccs képe alapján aztán hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált két tény. Először az, hogy minekünk a szokásostól eltérően két cserénk volt, míg ellenfelünknek egy sem, másrészt az hogy mezőnyben nemhogy egyenrangúak vagyunk, hanem egyenesen jobbak is vagyunk. Védekezésünk lassan magára talált, támadósorunk pedig Amberboy cselezőkészségére épülve, de persze a többiekre is számítva többször képes volt gólveszélyig és lövésig eljutni. Ehhez kellett az is, hogy Tinkó megtalálja az összhangot játszótársaival, de az is, hogy a focipályán viszonylag ritkán feltűnő Pásztor immár sorozatban harmadik meccsen mozogjon úgy, mintha az elmúlt tíz évben csak a kispályás foci töltötte volna ki az életét.
Ki tudja miért, többször is előfordult, hogy ellenfeleink a pályán kívülre bikázták az egyetlen labdát, és hosszú félpercek teltek el, mire vissza tudtuk hozni, és nem lehetett révenni a játékvezetőt, hogy állítsa le az órát. Egygólos hátrányban nem mindig örültünk az ilyen kényszerű intermezzóknak.
Félidőben még egy kicsit finomítottuk és személyre szabtuk a taktikát. Véglegesítettük, hogy Róna lesz a leghátsó védő, akinek elsődleges feladata, hogy az ellenfél legveszélyesebb játékosa felé szálló labdákat hatástalanítsa. Mint kiderült, ez zseniális húzás volt, hiszen ellenfeleink többnyire tényleg hosszú passzokkal próbálkoztak, amelyeket Róna egész jó arányban kaparintott meg. A kevés helyzet alkalmával Szécsey mentett akár a hatoson kívülre is kifutva.
Támadóink és középpályásaink pedig uralmuk alá vonták a pálya legnagyobb részét. Már az első félidőben is sokat lőttünk kapura, a második félidőben pedig valóságos tűzijátékot rendeztünk. Amberboy egy az egyben bárkit megvert, és onnan akár önmaga lövéssel, akár egy továbbpasszal közvetlen gólveszélyt tudtunk gyakorolni, de pontrúgások után is rendszeresen sikerült megjátszanunk valakit, aki lőtávolon belül tartózkodott.
Egyetlen hiányzó dolog a befejezés volt. Ellenfelünk kapusa ugyanis sok olyan lövést védett, ami más kapusoknak bemehetett volna, illetve mi is kihagytunk olyan helyzeteket, amit csukott szemmel is be kellett volna lőni. Legnagyobb talán az volt, amikor Amberboy keresztpassza után Róna az üres kapu mellett állt, de így sem járt sikerrel. Más alkalommal Görög egyértelműen gólba tartó lövése akadt el a kapu előtt ólálkodó csapattársban, és még annyi szerencsénk sem volt, hogy róla bepattanjon a labda. Körülbelül öt perccel a vége előtt Amberboy forgolódott a hatoson, és két védő között hajszálpontosan tette be a labdát Pásztornak, aki begyömöszölte a kapuba egyenlítő gólunkat.
Kicsit elragadott minket a hév, és az hogy a győzelemért támadhatunk, mert akkor még egyszer lekontráztak minket, ráadásul az ellenfél távoli lövése meg is pattant a védőnkön, így jutott a hálónkba. Ez némileg demoralizálta játékosainkat, és nem is voltunk képesek újabb gól szerezni.
A vége tehát vereség lett, de ez olyan vereség amit a játék képe alapján egyáltalán nem érdemeltünk meg, hiszen az első perceket leszámítva végig mi támadtunk, sé valósággal szitává lőttük az ellenfél kapusát, mindössze annyi szerencse hiányzott, hogy néha valami be is menjen.
From Taigetosz Club - Penelprolik 1-2
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Pásztor
csere: Schanda, Tinkó
gól: Pásztor
Közérdeklődésre tarthat számot kapusunk meccs előtti esküje, melyet társai unszolására ma másodszor fogadott meg, és eképpen hangzott: "Én, Szécsey Tibor, esküvel fogadom, hogy a mai napon az ellenfél összes lövését megfogom, és a Taigetosz kapujának szüzességét életem árán is megvédem. Isten engem úgy segéljen! Ámen."
A kezdés aztán nem sikerült túl pompásan, mert alig két perccel kezdés után lekontráztak minket, egyetlen hátvédünkre három támadó vitte a labdát, és képesek is voltak sakk-mattig kijátszani a helyzetet.
A meccs képe alapján aztán hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált két tény. Először az, hogy minekünk a szokásostól eltérően két cserénk volt, míg ellenfelünknek egy sem, másrészt az hogy mezőnyben nemhogy egyenrangúak vagyunk, hanem egyenesen jobbak is vagyunk. Védekezésünk lassan magára talált, támadósorunk pedig Amberboy cselezőkészségére épülve, de persze a többiekre is számítva többször képes volt gólveszélyig és lövésig eljutni. Ehhez kellett az is, hogy Tinkó megtalálja az összhangot játszótársaival, de az is, hogy a focipályán viszonylag ritkán feltűnő Pásztor immár sorozatban harmadik meccsen mozogjon úgy, mintha az elmúlt tíz évben csak a kispályás foci töltötte volna ki az életét.
Ki tudja miért, többször is előfordult, hogy ellenfeleink a pályán kívülre bikázták az egyetlen labdát, és hosszú félpercek teltek el, mire vissza tudtuk hozni, és nem lehetett révenni a játékvezetőt, hogy állítsa le az órát. Egygólos hátrányban nem mindig örültünk az ilyen kényszerű intermezzóknak.
Félidőben még egy kicsit finomítottuk és személyre szabtuk a taktikát. Véglegesítettük, hogy Róna lesz a leghátsó védő, akinek elsődleges feladata, hogy az ellenfél legveszélyesebb játékosa felé szálló labdákat hatástalanítsa. Mint kiderült, ez zseniális húzás volt, hiszen ellenfeleink többnyire tényleg hosszú passzokkal próbálkoztak, amelyeket Róna egész jó arányban kaparintott meg. A kevés helyzet alkalmával Szécsey mentett akár a hatoson kívülre is kifutva.
Támadóink és középpályásaink pedig uralmuk alá vonták a pálya legnagyobb részét. Már az első félidőben is sokat lőttünk kapura, a második félidőben pedig valóságos tűzijátékot rendeztünk. Amberboy egy az egyben bárkit megvert, és onnan akár önmaga lövéssel, akár egy továbbpasszal közvetlen gólveszélyt tudtunk gyakorolni, de pontrúgások után is rendszeresen sikerült megjátszanunk valakit, aki lőtávolon belül tartózkodott.
Egyetlen hiányzó dolog a befejezés volt. Ellenfelünk kapusa ugyanis sok olyan lövést védett, ami más kapusoknak bemehetett volna, illetve mi is kihagytunk olyan helyzeteket, amit csukott szemmel is be kellett volna lőni. Legnagyobb talán az volt, amikor Amberboy keresztpassza után Róna az üres kapu mellett állt, de így sem járt sikerrel. Más alkalommal Görög egyértelműen gólba tartó lövése akadt el a kapu előtt ólálkodó csapattársban, és még annyi szerencsénk sem volt, hogy róla bepattanjon a labda. Körülbelül öt perccel a vége előtt Amberboy forgolódott a hatoson, és két védő között hajszálpontosan tette be a labdát Pásztornak, aki begyömöszölte a kapuba egyenlítő gólunkat.
Kicsit elragadott minket a hév, és az hogy a győzelemért támadhatunk, mert akkor még egyszer lekontráztak minket, ráadásul az ellenfél távoli lövése meg is pattant a védőnkön, így jutott a hálónkba. Ez némileg demoralizálta játékosainkat, és nem is voltunk képesek újabb gól szerezni.
A vége tehát vereség lett, de ez olyan vereség amit a játék képe alapján egyáltalán nem érdemeltünk meg, hiszen az első perceket leszámítva végig mi támadtunk, sé valósággal szitává lőttük az ellenfél kapusát, mindössze annyi szerencse hiányzott, hogy néha valami be is menjen.
From Taigetosz Club - Penelprolik 1-2
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Pásztor
csere: Schanda, Tinkó
gól: Pásztor
2012. május 9., szerda
A bejegyzés címe
Az elmúlt heti csodálatos győzelem után nagy remény töltötte el a szurkolókat, és még nagyobb erő a focistákat, annak tekintetében, hogy most újabb győzelemmel megindulunk fölfelé a tabellán a Taigetosz nagyobb dicsőségére. Támadóink gólok szerzésére, Szécsey kapus hálója szüzességének megőrzésére tett fogadalmat ünnepélyes keretek között, így a harci szellem a tetőfokra hágott.
Kezdetben rombusz-alakzatban álltunk fel, arra gondolva, hogy ebben a formációban, amíg tartottuk, erős csapatokat is távol tudtunk tartani a kapunktól. Ez eleinte most is sikerült. Ahogy lenni szokott, első akcióink most is Amberboyra, mint előre tolt ékre épültek, akit a két szélről Pásztor és Görög kísért fel a támadásokkal, jórészt hiába.
Néhány perc után átvariáltuk a hadrendet amiatt, mert hátul Róna a védekező feladatot ellátta ugyan, de a leghátsó embertől irányítást is elvárnak a tagok, Görög majd Tinkó kerültek ide. A szerepkörök átvariálásával a formáció átalakulása is megkezdődött, a második félidőt leginkább 2-2-ben játszottuk, de ez már más történet.
Bármit csináltunk, a tabellán elfoglalt helyezések megmutatkoztak a pályán is, és jóval többet pattogott a labda a mi térfelünkön, mint az ellenfélén. Minden igyekezetünk ellenére hátrányba is kerültünk amikor egy szélről bejátszott beadásra a két védőnk által kísért csatár tudott jól érkezni, majd egy éles szögből a rövid felső sarokba bombázott lövés megduplázta hátrányunkat. De ez nem jelentett kudarcot, hiszen védőink, különösen Róna és Pásztor többször gyönyörűen szereltek, illetve, főleg a második félidőben Szécseynek is akadtak briliáns védései.
A második félidőre sajnos kicsit kettészakadt a csapat támadókra és védőkre, de ezzel együtt is voltak olyan szépen kijátszott akcióink, amelyek korábban nem voltak ránk jellemzőek. Nyilván jót tett a csapatnak a kombinatív játékban is használható Pásztor és Tinkó szokatlan szereplése.
Legtöbbször Amberboy került lövőhelyzetbe, ám a most esedékes gólunknál mégsem gólszerzőként, hanem előkészítőként szerepelt. Kapu előtt keresztbegurított labdájára Pásztor érkezett, és lőtt közelről a hálóba. Hatalmas üdvrivalgás töltötte be a stadion, hiszen volt még néhány perc hátra, és mutatott játékunk alapján nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy szerezzünk még egy gólt. Azonban alig egy perccel később egy erős lövés olyan szerencsétlenül pattant meg védőnkön, hogy kapusunknak esélyt sem adva a hálóba jutott. Ha a meccs előtt a szüzesség megőrzésének metaforáját használtuk, hát akkor olyan volt ez, mintha alvás közben erőszakoltak volna meg bennünket.
A maradék percekben is voltak támadásaink, de egy kevés pontatlanság vagy az ellenfél kapusa rendre meg tudott akadályozni bennünket. A sípszó előtti pillanatban Görög lőtt nagy helyzetből fölé, tehát nem sikerült tovább faragnunk hátrányunkat.
Szomorkodásra azonban nem sok ok adatik. A kevés ok a vereség ténye. De ugyanilyen játékkal a következő két meccsen reális esélyünk lehet további pontok megszerzésére.
From Taigetosz Club - SOTE 1-3
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Pásztor, Róna
csere: Sáróy, Tinkó
gól: Pásztor
Kezdetben rombusz-alakzatban álltunk fel, arra gondolva, hogy ebben a formációban, amíg tartottuk, erős csapatokat is távol tudtunk tartani a kapunktól. Ez eleinte most is sikerült. Ahogy lenni szokott, első akcióink most is Amberboyra, mint előre tolt ékre épültek, akit a két szélről Pásztor és Görög kísért fel a támadásokkal, jórészt hiába.
Néhány perc után átvariáltuk a hadrendet amiatt, mert hátul Róna a védekező feladatot ellátta ugyan, de a leghátsó embertől irányítást is elvárnak a tagok, Görög majd Tinkó kerültek ide. A szerepkörök átvariálásával a formáció átalakulása is megkezdődött, a második félidőt leginkább 2-2-ben játszottuk, de ez már más történet.
Bármit csináltunk, a tabellán elfoglalt helyezések megmutatkoztak a pályán is, és jóval többet pattogott a labda a mi térfelünkön, mint az ellenfélén. Minden igyekezetünk ellenére hátrányba is kerültünk amikor egy szélről bejátszott beadásra a két védőnk által kísért csatár tudott jól érkezni, majd egy éles szögből a rövid felső sarokba bombázott lövés megduplázta hátrányunkat. De ez nem jelentett kudarcot, hiszen védőink, különösen Róna és Pásztor többször gyönyörűen szereltek, illetve, főleg a második félidőben Szécseynek is akadtak briliáns védései.
A második félidőre sajnos kicsit kettészakadt a csapat támadókra és védőkre, de ezzel együtt is voltak olyan szépen kijátszott akcióink, amelyek korábban nem voltak ránk jellemzőek. Nyilván jót tett a csapatnak a kombinatív játékban is használható Pásztor és Tinkó szokatlan szereplése.
Legtöbbször Amberboy került lövőhelyzetbe, ám a most esedékes gólunknál mégsem gólszerzőként, hanem előkészítőként szerepelt. Kapu előtt keresztbegurított labdájára Pásztor érkezett, és lőtt közelről a hálóba. Hatalmas üdvrivalgás töltötte be a stadion, hiszen volt még néhány perc hátra, és mutatott játékunk alapján nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy szerezzünk még egy gólt. Azonban alig egy perccel később egy erős lövés olyan szerencsétlenül pattant meg védőnkön, hogy kapusunknak esélyt sem adva a hálóba jutott. Ha a meccs előtt a szüzesség megőrzésének metaforáját használtuk, hát akkor olyan volt ez, mintha alvás közben erőszakoltak volna meg bennünket.
A maradék percekben is voltak támadásaink, de egy kevés pontatlanság vagy az ellenfél kapusa rendre meg tudott akadályozni bennünket. A sípszó előtti pillanatban Görög lőtt nagy helyzetből fölé, tehát nem sikerült tovább faragnunk hátrányunkat.
Szomorkodásra azonban nem sok ok adatik. A kevés ok a vereség ténye. De ugyanilyen játékkal a következő két meccsen reális esélyünk lehet további pontok megszerzésére.
From Taigetosz Club - SOTE 1-3
kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Pásztor, Róna
csere: Sáróy, Tinkó
gól: Pásztor
2012. május 1., kedd
Taigetosz-triumphus
Az egész szezonon átívelő várakozás és fogadkozás után végre eljött az a meccs, amin tényleg volt esélyünk, annyira, hogy a tabellák alapján még mi tűntünk esélyesebbnek, ami bizony igen nagy ritkaság. Ennek a hatalmas és rendkívüli alkalomnak a tiszteletére össze is gyűlt a tagok közül hét, aki valóra akarta váltani az oly kedves álmot. Sajnos még ezt sem lehetett mind pályára küldeni, hiszen közülük kettő, Ujhelyi és Szécsey csak kapusként volt bevethető. Szécsey pedig mostanáig sem tudta feldolgozni a korábbi hetek megpróbáltatásait, ezért inkább átadta a kesztyűt kartársának.
Külön öröm, hogy Zsidi ebben a szezonban először tiszteletét tette, az ő jelenlétével pedig kreativitásban és gyorsaságban is sokat nőttünk.
Mindjárt az első percekben látszott, hogy nem vagyunk esélytelenek, nem kényszerülünk beszorulni a kapunk elé, sőt minősített esetben az egy-egyes helyzeteket is felvállalhatjuk. Szokatlanul sok volt a labdabirtoklásunk, amit annak megfelelően megpróbáltunk helyzetekre és gólokra váltani, de ez inkább csak terv maradt, hiszen a helyzetek kialakítása viszonylag ritkán sikerült.
Úgy tűnt, korábbi meccsein mindkét csapat inkább a védekező játékot szokta meg, és nehezen állt át arra, hogy akár támadni is lehet. Pozitívumként lehet említeni, hogy a védelmünk el tudta érni, hogy ellenfelünk is csak ritkán, és többnyire csak távolról lőhessen, így Ujhelyi kapus tökéletesen biztonságban érezhette magát. Ritka támadásainkat többnyire Amberboy szervezte, de a többieknek is többször nyílt módjuk csatlakozni a támadásokhoz. Görögnek és Pásztornak volt egy-egy helyzete, de Amberboyé volt a legközelebb a gólhoz. Házi gólkirályunk távolról próbálkozott, bombája pedig a keresztlécről vágódott vissza a mezőnybe.
Valószínűtlennek tűnt, de a félidő még nulla-nullás állást hozott, a taktikai értekezlet viszont esélyesnek tartotta, hogy behúzzuk a győzelmet.
Most nem voltak olyan nagyon szigorúan elosztva a mezőnybeli posztok, így az arra hajlamos játékosok sokat tanyáztak elöl akkor is, ha épp az ellenfél támadt. Ez lehetőséget biztosított Schanda és Görög részére, hogy bizonyítsák védekezésbeli rátermettségüket, amelyikőjük épp pályán volt, az gyakran egyedül találta magát két villámléptű csatárral, de csodával határos módon sok alkalommal szereltek, főleg Schanda dolgozott látványos tankszerű lerohanásokkal, melyre a kilencven kiló alatti csatároknak nem volt ellenszere.
A játék előrehaladtával az is kezdett látszani, hogy kevés az az egy csere, játékosaink szaporán váltogatták egymást a kispadon, és aki épp a pályán volt az irigykedve nézte azt, aki tüdeje szétszakadt darabjait köhögte éppen a játéktéren kívül. Az iram igen hajtós volt, méltó ahhoz, amekkora tétje ennek a kiesési rangadó volt.
Egy ellenünk megítélt szögletnél aztán beütött a ménkű: A középre lőtt labda Schandáról kifelé vágódott, de ott ellenfél érkezett, aki az elé ugró két védő között a kapunk felső sarkába lőtte a labdát. Szerencsére tudatában voltunk, hogy ettől még nyerhetünk, és reálisnak tartottuk, hogy meg is valósítsuk amiért jöttünk.
Nem sokkal később Amberboy kiegyenlített, és hamarosan újabb gólt szerezhetett volna, de Zsidi beadása után ordító helyzetből a keresztlécre lőtt.
A megváltást aztán a "jó Pásztor" hozta el, akinek születésnapja alkalmából előző nap a keret tekintélyes része beivott, ám játékosunk tiszta fejjel vette észre a lehetőséget és éles szögből nagy erővel bombázott a hosszú sarokba.
Előnyben is igen nagyon szerettünk támadni, és néha rá voltunk szorulva aktuális védőnk higgadtságára vagy Ujhelyi mentéseire. De aztán eljött a megváltásként érkező harmadik gól is, Görög szerelt félpályánál, majd Amberboyhoz passzolt, aki a hatosról a bal alsó sarokba gurított.
Ekkor még hátra néhány játékperc, de világmegváltás már nem történt. Illetve abban a hátralevő két percben nem, mert amit korábban véghezvittek a Taigetosz aranylábú csemetéi, az egyszerűen fantasztikus volt. A győzelem már önmagában fantasztikus, és ezzel újra bejelentkeztünk a jövő évi bajnoki címért, de még fontosabb, hogy egyénileg is többen hatalmasat küzdöttek, annyira, hogy az a brazil válogatott ellen is könnyen győzelemre vezethetett volna.
From Taigetosz Club - MBSK 3-1
kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Schanda, Zsidi
csere: Pásztor
gól: Amberboy 2, Pásztor
Külön öröm, hogy Zsidi ebben a szezonban először tiszteletét tette, az ő jelenlétével pedig kreativitásban és gyorsaságban is sokat nőttünk.
Mindjárt az első percekben látszott, hogy nem vagyunk esélytelenek, nem kényszerülünk beszorulni a kapunk elé, sőt minősített esetben az egy-egyes helyzeteket is felvállalhatjuk. Szokatlanul sok volt a labdabirtoklásunk, amit annak megfelelően megpróbáltunk helyzetekre és gólokra váltani, de ez inkább csak terv maradt, hiszen a helyzetek kialakítása viszonylag ritkán sikerült.
Úgy tűnt, korábbi meccsein mindkét csapat inkább a védekező játékot szokta meg, és nehezen állt át arra, hogy akár támadni is lehet. Pozitívumként lehet említeni, hogy a védelmünk el tudta érni, hogy ellenfelünk is csak ritkán, és többnyire csak távolról lőhessen, így Ujhelyi kapus tökéletesen biztonságban érezhette magát. Ritka támadásainkat többnyire Amberboy szervezte, de a többieknek is többször nyílt módjuk csatlakozni a támadásokhoz. Görögnek és Pásztornak volt egy-egy helyzete, de Amberboyé volt a legközelebb a gólhoz. Házi gólkirályunk távolról próbálkozott, bombája pedig a keresztlécről vágódott vissza a mezőnybe.
Valószínűtlennek tűnt, de a félidő még nulla-nullás állást hozott, a taktikai értekezlet viszont esélyesnek tartotta, hogy behúzzuk a győzelmet.
Most nem voltak olyan nagyon szigorúan elosztva a mezőnybeli posztok, így az arra hajlamos játékosok sokat tanyáztak elöl akkor is, ha épp az ellenfél támadt. Ez lehetőséget biztosított Schanda és Görög részére, hogy bizonyítsák védekezésbeli rátermettségüket, amelyikőjük épp pályán volt, az gyakran egyedül találta magát két villámléptű csatárral, de csodával határos módon sok alkalommal szereltek, főleg Schanda dolgozott látványos tankszerű lerohanásokkal, melyre a kilencven kiló alatti csatároknak nem volt ellenszere.
A játék előrehaladtával az is kezdett látszani, hogy kevés az az egy csere, játékosaink szaporán váltogatták egymást a kispadon, és aki épp a pályán volt az irigykedve nézte azt, aki tüdeje szétszakadt darabjait köhögte éppen a játéktéren kívül. Az iram igen hajtós volt, méltó ahhoz, amekkora tétje ennek a kiesési rangadó volt.
Egy ellenünk megítélt szögletnél aztán beütött a ménkű: A középre lőtt labda Schandáról kifelé vágódott, de ott ellenfél érkezett, aki az elé ugró két védő között a kapunk felső sarkába lőtte a labdát. Szerencsére tudatában voltunk, hogy ettől még nyerhetünk, és reálisnak tartottuk, hogy meg is valósítsuk amiért jöttünk.
Nem sokkal később Amberboy kiegyenlített, és hamarosan újabb gólt szerezhetett volna, de Zsidi beadása után ordító helyzetből a keresztlécre lőtt.
A megváltást aztán a "jó Pásztor" hozta el, akinek születésnapja alkalmából előző nap a keret tekintélyes része beivott, ám játékosunk tiszta fejjel vette észre a lehetőséget és éles szögből nagy erővel bombázott a hosszú sarokba.
Előnyben is igen nagyon szerettünk támadni, és néha rá voltunk szorulva aktuális védőnk higgadtságára vagy Ujhelyi mentéseire. De aztán eljött a megváltásként érkező harmadik gól is, Görög szerelt félpályánál, majd Amberboyhoz passzolt, aki a hatosról a bal alsó sarokba gurított.
Ekkor még hátra néhány játékperc, de világmegváltás már nem történt. Illetve abban a hátralevő két percben nem, mert amit korábban véghezvittek a Taigetosz aranylábú csemetéi, az egyszerűen fantasztikus volt. A győzelem már önmagában fantasztikus, és ezzel újra bejelentkeztünk a jövő évi bajnoki címért, de még fontosabb, hogy egyénileg is többen hatalmasat küzdöttek, annyira, hogy az a brazil válogatott ellen is könnyen győzelemre vezethetett volna.
From Taigetosz Club - MBSK 3-1
kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Schanda, Zsidi
csere: Pásztor
gól: Amberboy 2, Pásztor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)