Kapuskeringő

Valószínűleg kevés csapat mondhatja el magáról, hogy egy meccsen háromszor cserélt kapust, de mi voltunk olyan kiválóak hogy ezt is megtegyük. De kezdjük elölről.
Amolyan szokásos taigetoszos keretünk volt, kezdetben csere nélkül, a listavezető ellen ez nem is nézett ki éppenséggel jól, így a magas gólarányú győzelem helyett ezúttal csak a tíznél kevesebb bekapott gólt tűztük ki célul. Ehhez képest Róna az első akcióból majdnem gólt fejelt.
Ezzel jó időre el is lőttük a puskaporunkat, és a következő akcióból már be is kaptuk az első gólt. Majd nem sokkal később a következőt, és a következőt. Sajnos a tudásbeli különbség egyértelmű volt, ritkán tudtuk kihozni a labdát, ellenfeleink pedig gyakran találtak rést a védelmünkön.
A sok bekapott gól aláásta Szécsey önbizalmát, aki cserét kért, Róna vette magához a kesztyűt, míg mezőnyben az időközben befutó Tinkó folytatta a harcot. Ez utóbbi módosítás kétségtelenül növelte játékintelligenciánkat, melynek hamarosan Puskás-gólra érdemes gól lett az eredménye. Tinkó hozta fel a labdát a szélen, passzát Tarnai egyből beívelte az őt támadó védők mögé, Amberboy pedig kapásból az alsó sarokba bombázott, oly módon, hogy még ellenfeleink is megtapsoltak minket. De csak az a kevés öröm volt amitől a keser még rosszabb ízt vett, mert ebben a felállásban is kaptunk pár gólt, elkerülhetőt is.
Félidőben, 1-7-es állásnál tehát úgy határoztunk, hogy Szécsey visszaáll a kapuba, míg Róna a hátvédsorban fog dolgozni a gólveszély elhárításáért. Mezőnyben elkezdett látszani, hogy ez lehet a jövő útja, néha még lövésig is eljutottunk, de taktikailag még mindig nem bizonyultunk kellően érettnek. Közben kaptunk egy újabb gólt, amit már szinte fel sem vettünk, de talán még nagyobb baj, hogy Szécseyt hatoson kívüli kezezésért kiállította a játékvezető. Ismét Róna állt a ketrec elé, ami nem lett volna baj, a baj az volt, hogy Szécsey lelkét igencsak megviselték a történtek, a kettőperc letelte után sem volt hajlandó visszaállni.
Róna mindenesetre sokat tett azért, hogy mentsük, ami menthető, védett térden csúszva és vetődve is, és minden más pozitúrában, amit csak el lehet képzelni. Időközben az előrejáték is hozozz némi sikert, ha nem is a legkonvencionálisabb eszközökkel. Előbb Tarnai lőtt egy szögletet izomból a kapu előtt sűrűsödő tömegbe oly módon, hogy onnan a hálóba pattant a labda, majd Tinkó lőtt bombagólt saját labdaszerzését követően.
Már kezdtük volna azt hinni, hogy jók vagyunk, amikor az utolsó percben sokadszor is megbontották védelmünket, és bekaptuk a tizedik gólt is, amit pedig mindenáron el akartunk kerülni.
Még mindig nem vagyunk utolsók!
És a jövő héten már tényleg olyan meccs jön, ami a jelenlegi kerettel is nyerhető!
From Taigetosz Club - NDK-Stars 3-10
   kezdő: Szécsey - Amberboy, Róna, Sáróy, Tarnai
   csere: Tinkó
   gól: Amberboy, Tarnai, Tinkó

A bejegyzés címe

Oly sok halogatás után szombaton megesett a várva várt edzőmeccs. Ez rendkívüli esemény a Taigetosz életében, nagyon-nagyon régen fordult elő, hogy nem volt tétmeccs, mégis sikerült összegyűlnünk focizás céljából. Sőt, létszámban bőven felülmúltuk az ellenfelet, a Kozelito Tél csapatát, akik úgy is csak 3+1-ben tudtak kiállni, hogy közös játékosunk ott szerepelt. Mi is vállaltuk a 3+1-et, egy cserével. A kapuban Szécsey állt, a mezőnyben Amberboy, Márialigeti, Schanda és Tarnai váltogatták egymást.
Eleinte nem sok babár termett számunkra, ellenfelünk könnyen átjárt laza védelmünkön. Aztán Márialigeti villantott valamit, előbb saját hatosunkról ívelt be egy gólt a kinn álló kapus fölött, majd lövésből is betalált, később pedig rúgatott egy gólt Schandával. Így legalább becsületünk megmaradt. érezhető volt, hogy legjobbjaink is méltó riválisokra találtak, csapatszintű védekezésünk pedig gyakran hagyott rést.
Térfélcsere után, amit hízelgőbb lesz számunkra külön meccsként elkönyvelni, mi kerültünk kedvezőbb helyzetbe. Azzal, hogy cserélni tudtunk, frissebbek maradtunk, és megéreztük, hogy lehet keresnivalónk, ami a fásultabb tagokból is kihozta a maximumot. Amberboy és Tarnai felváltva adtak egymásnak gólpasszokat, illetve Márialigeti megint szerzett egy átemelős gólt félpályán túlról, így fergeteges támadójátékkal ezt a szakaszt 6-1-re megnyertük.
A felek ezután büntető-párbajban állapodtak meg. Véleményes, hogy egy vagy két külön párbaj zajlott, az egyszerűség kedvéért számoljuk egybe, nos eszerint 3-2-re nyertünk. A győzelem legfőbb letéteményese Szécsey volt, aki hidegvérét megőrizve sok tízméterest hárított, így megadva a lehetőséget a csatároknak. Körülbelül tíz próbálkozásból Amberboy, Márialigeti és Tarnai jártak egyszer-egyszer sikerrel.
Mivel több tag kifejezte tetszését a rendezvénnyel kapcsolatban, könnyen lehet, hogy még lesz hasonló focikálás.

Nekünk Mohács kell

Az a nemmindennapi helyzet állt elő, hogy keretünkben két olyan illető is volt, akikre csak kapuban számíthattunk. Az egy dolog, hogy mezőnybe cserénk nem volt, de azzal a feladattal is szembesült a menedzsment, hogy két kapusnak kellett munkát biztosítani. Végül úgy döntöttünk, hogy Szécsey kezd, Ujhelyi pedig beugrásra készen vár.
Mezőnyben egy olyan csapatot láthattunk, aminél gyengébbet és erősebbet is állítottunk már ki. Ahogy lenni szokott, eleinte, amíg a védekezés szigorú alakzata tartotta magát, nem tűnt rossznak játékunk, és sikerrel távol tartottuk az ellenfelet a kaputól. Hanem aztán a félidő közepén kaptunk két abszolút elkerülhető gólt, amivel a három pont sorsa tulajdonképpen el is dőlt.
Ekkor pályára léptettük Ujhelyit - mindjárt fel is avatták őt egy hatalmas felsősarkos bombagóllal - majd nem sokkal később megtörtént az amire évek óta nem volt példa: Szécsey mezőnyjátékosként is pályára lépett. Nem is vallott kudarcot, első labdaérintéseként rögvest szerelte ellenfelünk csatárát, és a későbbiekben is hozzátett legalább annyit, amennyit egy láncszemtől el lehet várni.
Meg kell emlékezni két helyzetről. Előbb Amberboy egy egyéni akció végén megszerezte első gólunkat; majd pompás Amberboy-Görög-Schanda akció után pocakos csatárunk milliméterekre volt attól, hogy idén is elkezdje góljai szaporítását. Erős lövése azonban a kapufa belső oldaláról a gólvonal elé pattant, így nem sikerült az eredmény szorossá tétele.
Hátrányban is elsősorban a védekezésre koncentráltunk, kiosztott posztokkal, területi védekezéssel. Ennek megvolt az az előnye, hogy a hatos elé beálló négyemberes fallal ellenfeleink nem igazán tudtak mit kezdeni, jobbára csak hátul járatták a labdát, és így jó ideig elkerültük az újabb gólok beszedését. Ugyanakkor a labdabirtoklásunk egészen minimálisra csökkent, és vele csökkent az esély a gólszerzésre. Még Amberboy elfutásaiban volt meg a veszély, illetve Görögnek volt egy bombaerős kapáslövése, mely azonban a kapu helyett Rónát találta el.
Az utolsó percekre aztán a szufla és a koncentráció igencsak elfogyott, talán ennek is volt köszönhető, hogy néha üresen maradt egy-egy csatár a hatosunkon, így a vereség gólaránya is elkezdett nőni.
Sajnos a meccs vége már nem csak a fociról szólt, hanem a két csapat tagjainak egymáshoz való viszonyáról is. Ellenfeleink éles helyzetben nem fukarkodtak kézimunkával és rugdosódással, Amberboyt néha ököllel ütötték, aminek következtében egy idő múlva elgurult a gyógyszere. A korábban kitalált módszer szerint ekkor intellektuális fölényünket bizonyítandó elkezdtük kérdezgetni a Mohácsi vész időpontját, azonban ellenfeleink között is volt egy, aki tudta az évszámot, az Árpád-ház kihalásának időpontja pedig már kissé túljátszott poénnak tűnt. Az elszabaduló indulatok hatására újabb ütéseket kapó Amberboy végül az utolsó percre levonult a pályáról.
Ha ezt akarták elérni ellenfeleink akkor elérték, leggólveszélyesebb játékosunkat tökéletesen semlegesítették, de az utolsó fél percben döntő esemény már nem történt.
Továbbra sem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - Melanz Gruppo 1-6
   kezdő: Szécsey - Amberboy, Görög, Róna, Schanda
   csere: Ujhelyi
   gól: Amberboy

Mikor ha nem most?

A szokásos tippelgetés és lassan szertefoszló reménykedés előzte meg a kerethirdetést, végül a helyszínre érkezve mindenki konstatálhatta, hogy a szokásosnál nem erősebb egy cserés felállást is csak a vésztartalékként mozgósított Amberboy Leventével tudjuk megvalósítani. Hanem húsz perccel kezdés előtt megcsörrent a mobiltelefon, és a bő keret leggólerősebb játékosa jelezte, hogy mégis jönne. És ha ez még nem lett volna elegendő, pár perccel kezdés előtt befutott Szidi is, Tóth-tal a hóna alatt. Ez a felállás már mennyiségre és minőségre is sokat ígért, annyira hogy a hitetlenebbek is újra bízni kezdtek a győzelemben.
A kispad úgy döntött, hogy elkerülendő a gyengébb játékosok egyszerre való játszatása, amiért cserébe hajlandóak voltunk vállalni, hogy a legjobbak ne játszanak sokat együtt.
A sors szeszélyéből adódóan az első húsz másodpercet emberelőnyben játszottuk, de aztán kiegészültek ellenfeleink. Ekkor tudatosulni kellett mindenkiben, hogy ha erős is aktuális keretünk, a győzelem nem fog az ölünkbe esni, akkor érhetjük el, ha mindent megteszünk érte.
Az első félidő nagyjából kiegyenlített játékot hozott, mindkét oldalon voltak helyzetek, azonban egyénileg kiváló focistáink csapatként nem nagyon találták egymást, az összjáték akadályozott, és a csapatrészek közötti összhang sem volt kiváló. Minden reményünk ellenére a félidő második felében kétgólos hátrányba kerültünk. Különösen az első gól volt bosszantó, hiszen már a szabálytalanság is fölösleges volt, a szabadrúgásnál pedig a sorfal tagjai között talált utat a labda.
Hanem a félidő körüli pillanatokban megmutatkozott a Taigetosz szíve és tudása! Az első félidőt lezáró sípszó pillanatában Amberboy D. lövésébe a kapus beleért, de így is csak beütötte a kapuba. Rövid tanakodás utána játékvezető úgy döntött, hogy a hármas sípszó harmadik sípjeléig tart a meccs, így a gól érvényes. Térfélcsere utáni első akciónknál pedig Amberboy L. cselezett ki mindenkit, és hozta akkora helyzetbe Görögöt, amit még ő is képes volt gólra váltani.
Sajnos a egyenlő állás nem tartott sokáig, mert egy átlövés beakadt a kapunkba, de ennyi alapján már a meccsgyakorlat igazolta azt, hogy lehet keresnivalónk a pályán. Jellemzően a továbbiakban is képesek voltunk támadásokat vezetni, de támadásaink hatékonysága csekély volt, leginkább a csapatrészek közötti összhang és a passzolási hajlandóság alacsony volta miatt.
Történetesen gyorsan szereztünk két gólt, de ezek nem a csapaton múltak, hanem kizárólag az először szereplő Márialigeti egyéni képességein. Csatárunk tíz-tizenkét méterről bombázott be egy szabadrúgást, majd ugyanilyen távolságból a labdát a kapus kezeivel együtt lőtte be a hálóba.
Adva volt a lehetőség, hét perc volt hátra a meccsből, amennyi időre meg kellett tartani az előnyt. Azonban néha létszámhiánnyal is küzdő védelmünket egy-két keresztbemozgással nagyon könnyen össze lehetett zavarni, és megtartani is csak rövid időre tudtuk a labdát, aminek igen szomorú következményei lettek. Előbb egy átlövés, majd egy kontra utáni emelés kötött ki a hálónkban. Az utolsó percekben már nekünk kellett futnunk az eredményért, de ez most megoldhatatlannak bizonyult.
Jogos a kérdés, hogy ha ezzel a magunkhoz képest erős kerettel nem győztünk, akkor mégis milyen erősségű kéne ahhoz, hogy egyszer nyerjünk is? Messi és Cé Ronaldo leigazolása anyagi okok miatt nem szerepel terveink között, bár a most pályára már a nevezettekkel összemérhető játékerőt képviselnek.
From Taigetosz Club - Nothing Toulouse 4-5
   kezdő: Szécsey - Amberboy D., Görög, Sáróy, Tóth
   csere: Amberboy L., Márialigeti, Schanda
   gól: Márialigeti 2, Amberboy D., Görög