Majdnem bravúr

A felelősséget minden ízében érezve, mégis vérben forgó szemekkel, győzelmekre éhesen készült csapatunk a listavezető elleni rangadóra. Megkönnyítette dolgunkat, hogy az esélyesség terhe nem nyomta vállunkat, ellenfeleink pedig a táblázatot figyelve arra a nyilvánvalóan téves következtetésre jutottak, hogy mi egy könnyen verhető csapat vagyunk. Pedig keretünk jelen esetben való viszonylagos erősségét jelzi, hogy Margitay is csatlakozott hozzánk, és a kívülről hozott Palágyival együtt két igen ügyes újoncot avathattunk a Taigetosz színeiben.

Panseres összjáték a Taigetoszban

Ellenfelünk talán egy kicsit könnyelmű volt, ugyanis hárman kezdték a mérkőzést, egy perccel később egészültek ki négy főre, az ötödik ember több perc késéssel érkezett, így az első félidő első perceit emberelőnyben játszhattuk. A kezdeti kettős emberelőnyt elsősorban a védekezés biztonságára hasznosítottuk, igen kínos lett volna ugyanis kettős emberelőnyben gólt kapni, bár támadás terén is elértünk, hogy Margitay egy sistergős bombával szétforgácsolta a keresztlécet.
Már egyszeres emberelőnyben aztán Palágyi lőhetett a hatosról, lövése a kapusról a közelben ólálkodó Tóth elé pattant, aki kényelmesen átvette a labdát, majd a hálóba emelt, ezzel előny nálunk. Sajnos ezt nem sikerült sokáig megtartanunk, hiszen zöldmezes ellenfeleink még az emberelőnyös időszakunkban egy ziccerből kiegyenlítettek.
Már az öt-öt elleni játékban tűnt ki, hogy bár előnyünket nem sikerült megtartani, nem vagyunk mi annyival gyengébbek, hogy ne lehessen reményünk újabb gólokat szerezni, és ponttal vagy pontokkal távozni a meccsről.

Ez az emelés elszállt kapusunk és a kapu fölött is

Előrejátékunk továbbra is óvatos volt, a csatárnak jelölt Palágyi is inkább középpályást játszott, az előretolt ék szerepét Schanda vette át, a támadásokhoz pedig Margitay csatlakozott nem egyszer, míg leggyakrabban Tóth biztosított hátul. Ez a felállás a Schanda-Sáróy csere esetén úgy módosult, hogy Tóth és Sáróy alkotják a védelmet, és Margitay ha nem is a csatársorig, de a középpályára fellép. Amennyiben pedig éppen margitay kérte ki a pihenőidejét az oldalvonal mellett, gyakorlatilag Görög kapus volt az egyetlen fix pont, a többiek kétségbeesetten próbálták megóvni a csapatot az összeomlástól.
Na de térjünk vissza arra az időre amikor Margitay is a pályán volt és jó helyezkedéssel, sok futással, okos passzokkal irányította a csapatot - többek között Palágyit is megtalálta egy jó labdával, vendégjátékosunk pedig ugyanonnan, ahonnan előbb "gólpasszt adott", most a kapus lábai között a hálóba gurított. Megőrizni sajnos ezt sem sikerült, egy erős lövés ugyanis a félidő utolsó másodperceiben Tóthon megcsúszva a kapunkba vágódott.

Íme sztárjaink

De ez sem volt elég indok ahhoz hogy feladjuk, a második félidő elején egy gyors kontra során Palágyi ívelt át jobbszélről a hatos bal csücskéhez, ahol Margitay szép mozdulattal átvette a zsugát, majd a hosszú sarokba lőtt.
Aztán ahogy lenni szokott, az idő előrehaladtával a fáradtság is hátráltatni kezdte focistáinkat, már nem mindig mindenki ért vissza védekezni, és Margitay pihenése idején játéktudásban is sokat vesztettünk. Optimistaként úgy is fel lehet fogni, hogy hátvédeink jól kiegészítették egymást - Tóthnak csak a futással akad gondja, Sáróynak csak azzal nem - de két teljes értékű játékossal talán jobban járhattunk volna.

Védelmünk hátulnézetből

Ellenfeleink gyakran vezethették az egyedül védekező Tóthra a labdát, és sokszor lőhettek a hatosunk közvetlen közeléből. Görög sok lövést és néhány ziccert is hárított, de a számtalan próbára tétel közül háromszor tehetetlen volt. A rövid idő alatt bekapott három gól még mindig nem jelentette reményeik feladását, hiszen Palágyi egy alkalommal mindenki kicselezett akit lehetett, és ismét gólt szerzett (4-5).
Az egyenlítés reményében fokozott erőbedobással támadtunk, Palágyi, Schanda és Margitay előtt is adódott egyenlítési lehetőség - utóbbi játékos éles szögből a hosszú oldali kapufát is eltalálta, de az ordító ziccerek is kimaradtak.
Kitámadásunk a védelem kinyílásával is szükségszerűen együtt járt. Kapusunk öt perccel a vége előtt kapufára tolt egy ziccerből leadott lövést, két perccel a vége előtt gyors vetődéssel bedobásra mentett amikor két csatár vezette rá a labdát, de egy perccel a vége előtt a teljes védelmünket lefutó csatár túljárt az eszén.
Így aztán kecsegtető helyzetünk, erős keretünk és az eredmény egy ideig kedvező alakulása ellenére a bravúros pontszerzés ismét elmaradt.
From Taigetosz Club - Egyetértés DSK 4-6
   kezdő: Görög - Tóth, Margitay - Schanda - Palágyi
   csere: Sáróy
   gól: Palágyi 2, Tóth, Margitay

A teljesítmény alakul, a keret még bővíthető

Szokás szerint nem indultunk jó előjelekkel, hiszen a meccsen és az azelőtti huszonnégy órában kellett értesülnünk arról, hogy olyan meghatározó játékosaink, mint Sáróy, Tóth és Márialigeti nem lesznek velünk a nagy meccsen, így a már megszokott Tinkóval és egy helyben kölcsönkért kapussal kiegészülve lettünk meg annyian, hogy egyáltalán a kezdőcsapatot ki tudjuk állítani. Csere nélkül így sem sok jóban bízhattunk, legfeljebb abban, hogy három viszonylag jó játékosunk jó arányban távol tudja tartani ellenfelünket a kapunktól.
Ami az első félidei játékot illeti, magunkhoz képest nem is volt rossz. Ehhez persze újdonsült kapusunk bravúrjai, és Tinkó határozott szerelései is kellettek, de játékosaink nagyjából betartották a taktikai utasításokat, és akár passzokkal, akár egyéni megmozdulásokkal képesek voltunk ügyes dolgokra. Külön öröm, hogy a három elvbeni hátvéd tényleg hátul tartózkodott legtöbbet, ezért védelmünk sem mindig egyből adta meg magát. Az első gólt mégis mi kaptuk, kapusunk talán túl messzire jött ki egy szöktetésre, ellenfelünk ívelésébe pedig csak beleérni tudott, kiütni nem.
De ekkor jött a bravúr: Görög két védő között szép labdával futtatta Tinkót, aki az oldalvonal mellől kapufás gólt varázsolt a hosszú sarokba, majd nem sokkal később csapatkapitányunk maga csapott le egy rövid passzra, és távolról ő is beakasztotta a maga bombagólját.
Hihetetlennek tűnt, hogy vezessünk, körülbelül öt forduló óta nem fordult elő ilyen, és valamennyi ideig még tartani is tudtuk a kedvező állást, aztán persze védelmünk kétszer kihagyott, vagy talán túlságosan kitámadott, és félidőre már hátránnyal vonulhattunk.
Némi időhúzással a félidőben is megpróbálkoztunk, hátha befut valaki késve, de a sporttárs végül ránkparancsolt, hogy kezdjünk már, így ez a taktika nem vált be.
Az idő előrehaladtával sajnos egyre inkább éreztette hatását, hogy nem volt cserénk, és mezőnyjátékosaink rohamosan fáradtak. A fáradtságnak többnyire a védekezés látta kárát, amennyiben a tisztelt tagoknek nem mindig mindegyik ért vissza, ha pedig három támadó nézett szembe egy védővel, annak többször is szomorú következménye lett ránk nézve, bár meg kell hagyni, kapusunk így is kifogott pár egyértelmű gólhelyzetetm és védőink - elsősorban Zsidi is mentettek mármár-reménytelennek tűnő helyzetekben, de így is árulkodó, hogy csírájában elfojtott támadások helyett pánikszerű mentéseket tudott bemutatni védelmünk, ha tudott egyáltalán.
A támadásépítéssel is voltak nehézségeink, eleve azért, mert legalább egy ember mindig lemaradt lihegni, de ellenfelünk letámadós taktikája ellen nem mindig tudtunk kreatív megoldásokat kieszközönli a saját térfelünkön, és több labdát is elszórtunk. Néhány helyzetünk mégis akadt, a legnagyobbat a végig harcosan játszó Schanda lőtte kapufára, a kipattanónál pedig Zsidivel egymást zavarták, és elmaradt a gól.
Az idő teltével, és a bekapott gólok számának növekedésével a pontszerzésről le kellett mondanunk, a különbség és a becsületünk volt már csupán a kérdés, sajnos Görög egy beadást a saját kapunkba lőtt, így a különbség a feltétlen szükségesnél nagyobbra nőtt.
De a becsület még megvan!

From Taigetosz Club - SS Ratio 2-7
   kezdő: Takács - Görög, Tinkó, Zsidi - Schanda
   csere: -
   gól: Tinkó, Görög

Mintha tavaly jobban ment volna

Egyébként sem acélos keretünket ezúttal egy szerencsétlen baleset tovább gyengítette, ugyanis Görög a bemelegítés során összeverekedett egy kukával, és bár kiütéses győzelmet aratott, a küzdelem nyomott hagyott jobb lábán. Kezdésre sikerült összedrótozni, hogy legalább a kaput vállalni tudja, és így a szurkolóból hirtelen játékossá előlépő Szongoth-tal együtt ki is tudtunk állítani öt embert.
Ellenfelünkkel tavaly egy küzdelmes 8-7-et játszottunk, de a jelenleginél erősebb összeállításban, őszintén ennek az eredménynek a lemásolása bravúr lett volna. Taktikánk így szoros és fegyelmezett védekezésre épült volna, ahonnan hosszú labdákkal indítottuk volna egy szem támadónkat, Schandát, hátha sikerül futásra kényszeríteni ellenfelünk védőit. Távlati cél az volt, hogy Zsidi érkezését még gól nélküli állással érjük meg, hátha onnantól előrejátékban is lesznek átütő megoldásaink.
A "szoros és fegyelmezett" védekezés helyett aztán ellenfelünk első akciójából eljutott egy szépen kidolgozott lövésig, amiből gól is lett. Sajnos képtelenek voltunk új taktikát kidolgozni, na és a pályán levő csapat nem is tűnt alkalmasnak arra, hogy huszáros hajrákkal gólok sokaságát termelje, így azt kellett hinnünk, hogy a három pont sorsa ezzel már el is dőlt. Kaptuk is sorba a gólokat, azért is, mert ismét új összeállítású védelmünk volt, akik egyénileg sem és csapatként sem mindig tökéletesen teljesítettek, azért is, mert kapusunk - ha gólt eredményező hibája nem is volt - teljesítménye is elmaradt a maximálistól, no meg azért is, mert labdabirtoklásunk úgyszólván nem volt.
Zsidi beállásával némileg javult a mezőnyjátékunk, de összességében még így is egyértelműen mi voltunk a gyengébbik fél, amit újabb gólok bekapásával demonstráltunk. Szerencsére még az első félidőben sikerült túlesni a kötelező gólszerzésen is. Tóth, mint a korábbi meccseken annyiszor, most is kicselezett két védőt, most azonban az ég helyett a hosszú alsó sarokba lőtt.
A kapott gólokról nem kívánok részletesen írni, mert egy sokfelvonásos dráma lenne az eredmény, de védelmünk talán még a korábban megszokottnál is jobban szétzilálódott, cselben és összjátékban is erős ellenfeleink aránylag könnyen jutottak el lövésekig, ezeket pedig jó arányban értékesítették is.
A második félidőben Zsidi jutott el legtöbbször lövésekig - Schanda nem sok babért szerzett sem a futóversenyekben, sem a felívelt labdák átvétele terén - ezek közül jónéhányat kihagyott, de egy neki is beakadt, magunkhoz képest tehát annyira nem is volt rossz az elöl nyújtott termés, ami még tovább javulhatott volna, de Szongoth is a kapusba lőtt.
A meccs utáni konzíliumon a vereség okát egyértelműen a keret gyengeségében látta. Milyen jó lenne, ha osztálytársaink közül többen, a labdakergetéshez értők közül is, kaphatóak lennének szerdánként egy kis focira!
From Taigetosz Club - Unreal Madrid 2 - 14
   kezdő: Görög - Sáróy, Schanda, Szongoth, Tóth
   csere: Zsidi
   gól: Tóth, Zsidi

Mikor ha most nem?

Mikor ha most nem? - kérdezhették egymástól focistáink, és nyilvánvaló volt, hogy a győzelemre vonatkozik a kérdés, ami három fordulón át elkerült minket, most viszont egy még nálunk is gyengébb eredményekkel rendelkező csapattal hozott minket össze a sorsolás szeszélye, ráadásul felcsillant a remény, hogy erős kerettel állhatunk ki. A keret végül inkább csak magunkhoz képest volt erős, annyiban, hogy a szokásos ötösfogathoz Amberboy is csatlakozott, így cserével állhattunk ki.
A kaput ezúttal - némi ráhatásra - Zsidi vállalta magára, vagyis úgy döntöttünk, nem muszáj mezőnyben a legerősebb csapattal állnunk ki. Ez a döntés nem bizonyult a legjobbnak, a hátsó alakzatunkat ugyanis elég könnyen szét tudták húzni ellenfeleink, és néhány perc után már kétgólos hátrányban voltunk két olyan lövés után, amit nemcsak a "bezzeg" Ujhelyi, hanem még Buffon sem szedhetett volna ki.
Ekkor valami halvány sugallat ért erl minket, hogymégsem jó így minden, és rákapcsoltunk, Amberboy hármasával cselezte ki a védőket, és belőtte első gólját, majd Görög távoli lövése utána  kipattanót is beemelte, ezzel máris elértük az egált, ami ugyen nem tűnt jónak, de máris kevésbé volt rossz, mint a 0-2.
Támadásaink leginkább arra épültek, hogy "majd az Amberboy megoldja", többnyire őt kerestük akár ívelésekkel is, amivel meg lehetett spórolni azt, hogy többeknek is fel kelljen futniuk a támadásokkal, csak sajnos ezáltal többnyire a gólt is megspóroltuk. Védekezésünk nem igazám alapult semmire, ha csak nem arra, hogy "majd a Toci megoldja", és egyből íveli is Amberboynak.
Félideig még egy gyors gólváltás volt hátra - a részünkről Amberboy volt eredményes, ezúttal átlövésből, és igencsak döntetlenre állt a meccs, ám egy elrontott bedobás-kombináció után újabb gólt kaptunk.
Ezúttal a cserlés sem ment olajozottan, Sáróy és Schanda váltogatták egymást,a  többiek végig a pályán voltak, úgy tűnik, nem mertük vállani azt, hogy Sáróy és Schanda egyszerre legyenek a pályán. A félidőben aztán Zsidi is cserélt Göröggel, hátha így jobb lesz a játékunk.
Második félidei játékunkra jellemző volt, hogy Amberboy és Zsidi szinte csak a támadással foglalkoznak, Tóth és Schanda (ritkábban Sáróy) pedig csak a védekezéssel. Annyira mindenképpen felpezsdült a játékunk, hogy sokáig legalább tartani sikerült az eredményt, miközben mindkét kapu előtt sorakoztak gólveszélyesebbnél gólveszélyesebb helyzetek. Támadóink közül Amberboy állandó őrzőt kapott, és mellette már átvenni sem volt olyan könnyű a labdát, talán ezért is lehetett, hogy Zsidi került legtöbbször lövőhelyzetbe, de ezeket nem igazán tudta értékesíteni.
Saját kapunk előtt a kisebb sérüléssel bajlódó Tóth szűrte az akciókat, illetve Görög tolt kapufára kézzel egy, szemmel két lövést, illetve pár ziccer is elakadt benne, egyszer azonban csúnyán aladta a labdát, amiből gól lett. Részünkről Zsidi sokadik lövése púpozta meg a hálót, amivel ismét közelebb kerültünk a pontszerzéshez, majd Tóth lőtt két csel után a keresztlécre. Többnyire azonban kevésnek bizonyultak két emberre épülő támadásaink, ha pedig egy harmadik ember is fellépett, félő volt, hogy nem érünk vissza időben, és ellenfeleink lekontráznak minekt. Ez néhányszor meg is történt, és eleinte még megtették azt a szívességet, hogy mellélőjék a ziccereket, egyszer azonban így is betaláltak, amire már nem volt válaszunk.
A címben idézett kérdésre tehát a válasz az, hogy majd egyszer, elhetőleg egy jó erős csapatot fogunk meglepni egyszer valamikor.
From Taigetosz Club - Bagatell 4-6
  kezdő: Zsidi - Amberboy, Görög, Schanda, Tóth
  csere: Sáróy
  gól: Amberboy 3, Zsidi