Újabb rekordot döntöttünk

Az alapszakasz vége közeledtével a tagok igen oldott hangulatban matekozgattak, hogy mekkora esélyünk van a felsőházi tagságra, és arra jutottunk, hogy igencsak kellett volna a múltheti három pont, de ha ezúttal a listavezető ellen akárcsak egyet is szerzünk, még bízhatunk a szebb jövőben.

Mivel az előttünk levő meccs elmaradt, bőséggel volt alkalmunk melegíteni, ami átcsúszott önmagunkon való röhögésbe, de legalább jól éreztük magunkat, annyira, hogy majdnem beálltunk az ellenfél csapatképébe is. Annyira hasonlítottak ránk.

Ami a meccset illeti, Márialigeti hiányát elsősorban szoros védekezéssel igyekeztük pótolni (nem győzöm hangsúlyozni, hogy az előzetes taktika szerint volt így), a négy mezőnyjátékos közül három döntően védekező feladatot kapott, míg Sáróy feladata volt, hogy elöl sok futással próbáljon meg zavart kelteni.

Az első tíz-tizenöt percben úgy tűnt, egyenrangú, vagy közel egyenrangú társak vagyunk a mezőnyben. Ellenfelünk támadásainak nagy része elhalt a védelmünk falán, amikor mégsem, akkor is vagy pontatlanság vagy kapusunk miatt képtelenek voltak gólt szerezni, és ha nem is ziccerekig, de egy-két alkalommal mi is eljutottunk lövésig. Rendkívül bosszantó módon ellenfelünk támadói már a saját hatosunknál letámadtak bennünket, és bár többnyire ki tudtuk hozni a labdát a veszélyzónából, már ez is rengeteg energiát emésztett fel. És hát volt amikor egy passz túl rövidre sikerült, a gyorsan eszmélő csatár pedig lecsapott, és a hálónkba helyezett.

A félidő hátralevő részére, és sajnos a második félidőre pedig az volt jellemző, hogy ellenfelünk minden akciója lövéssel zárul, és minden lövés gólt eredményez. Akik követték meccseink eredményeit, megszokhatták már, hogy vízilabda-szerű eredményeket produkálunk, hátul lassan ideje lenne változtatni, sajnos ezúttal elöl sikerült: a védelem hozta a sok gólt, a támadószekció inkább a 0-0-t igyekezett tartani. A sok gól okozói között előkelő helyen szerepel a gyenge kapusteljesítmény, a szellős védekezés és a csere nélküliség miatt fellépő elfáradás.

Az utolsó percekre egyrészt a húzódással bajlódó Zsidi állt be a kapuba, másrészt a pontszerzést mint célt a reálisabb gólszerzésre cseréltük, és a védekezést minden mindegy alapon egyre jobban feladva a támadásra kohncentráltunk (copyright M. G.), amihez mindenki erejéhez mérten hozzájárult valamivel, ez Amberboy esetében a játékszervezést és két ziccert jelent, Pásztor és Zsidi esetében közeli lövéseket, Sáróy esetében úttörő módon elvégzett bedobásokat, de a szerencse minden esetben elpártolt tőlünk. Amikor a kapus már verve volt, a kapufát találtuk el, így végül szégyenszemre lőtt gól nélkül kellett elhagynunk a játékteret.

A Taigetoszért ezen a napon is ki a combját, ki a tüdejét áldozta fel, szerencsére legalább ZH-t nem ír senki holnap. A számolgatást pedig folytathattuk: „Ha az X megveri az Y-t, miközben Z legfeljebb 1 pontot szerez, és közben mi is legalább huszonhét góllal nyerünk az utolsó fordulóban…”

From Taigetosz Club - Iron FC 0-15

  kezdő: Görög - Pásztor, Zsidi - Amberboy, Sáróy

  csere: -

  gól: -

  legjobb: Zsidi

Hány gól lenne elég?

Úgy tűnt, egy hét alatt kiheverte a csapat a legutóbbi vereséget, és a nyomában fellépő erkölcsi válságot, és igen erős összeállítással várhattuk a verhetőnek tűnő ellenfél elleni meccset. Az idényben először fordult elő, hogy hatan voltunk ott kezdéskor. A meccsre jövésért megint a hős jelző illeti meg a csapat nem egy tagját, akik ZH előtti estéjüket áldozták a Taigetoszért, valamint külön öröm és érdekesség, hogy Zsidi két és fél után először lépett ismét pályára a Taigetoszban.

Ahogy már megszokhattuk, alig néhány perc elteltével már hátrányban voltunk, de éppen a megszokás miatt ez nem változtatott játékunkon, ennek köszönhető, hogy Márialigeti azt csinált az ellenfél védelmével, amit akart, egymaga megfordította az eredményt, úgy, hogy akciói előtt ő maga szerelte az ellenfél védőit. Később elfogadott egy-egy gólpasszt csapattársaitól, illetve lövetett egy gól Amberboyjal, így a félidő közepén már 5-2-es előny büszke birtokosainak mondhattuk magunkat.

Ekkor kezdett el látszódni, hogy a védelem mint teljes csapatrész nem áll a helyzet magaslatán, azért is, mert a hátul biztosító Tarnai kivételével mezőnyjátékosaink gyakran elöl felejtették magukat, de amikor létszámra elegen voltunk, akkor is adódtak gondok a helyezkedéssel. Talán Sáróy kullancs-típusú védekezése hiányzott? Kihagyásaink azt eredményezték, hogy ellenfelünk hamarosan kiegyenlített, szerencsére Márialigeti ismét megvillant, ezzel félidőben nálunk volt az előny.

A tudósítás elején említett erős összeállítás azt jelentette, hogy minden játékosunk labdabiztos volt, mindenkinek abban a tudatban lehetett leosztani a zsugát, hogy nem fogja vaktában elszórni.

Bár volt cserénk, Zsidi még nem érezte formában magát, ezért legtöbbet ő koptatta a cserepadot. Talán mégis szükség lett volna gyorsaságára a pályán, hiszen ellenfelünk villámgyors játékosai rendre kihasználták játékosaink védekezési hajlandóságának csekély voltát, lekontrázgattak bennünket vágottszemű karmesterük vezényletével, több alkalommal a kapufa segített ki minket, sőt néha az sem, így ellenfeleink rendre válaszolni tudtak Márialigeti ismétlődő góljaira, és tartották az egygólos differenciát.

Ha valakit ki kell emelni a csapatból, arra egyértelműen Márialigeti szolgált rá leginkább, hiszen ipari mennyiségben termelte a gólokat, nem egyszer olyan helyzetből, ahonnan senki nem feltételezett volna egy cseppnyi gólveszélyt sem, és nemegyszer olyan lövéssel, amire még az elfogulatlan nézők is csettinthettek volna. Önmaga hatodik, csapatának hetedik gólja szó szerint kiszakította a hálót, meg is kellett mutatni a lyukat a játékvezetőnek, a rá következő bikabomba, melyet a bal oldalvonal mellől eresztett meg, a kapus kezeit is a ficakba sodorta.

Mintegy tíz perccel a lefújás előtt még 10-8-ra vezettünk, de ellenfelünk folyamatosan rohamozott, előbb szépített, egy megpattanó lövéssel egalizált, egy példásan kipasszolt akció végén pedig már az előnyt is megszerezték. Nekünk is támadnunk kellett, ezáltal még jobban kinyíltunk hátul, Görög néhány ziccert megfogott, vagy kispárgázott a gólvonalról, de az utolsó percben benézett egy átlövést, ezzel pedig végleg megpecsételődött a három pont sorsa.

ZH-ink és hasonló elfoglaltságaink mellett mély csalódottságunk is közrejátszott abban, hogy a meccset ezúttal nem követte más közös program. A lehetséges tanulságot – törődni kell a védekezéssel is - levontuk, bár félő, hogy nagyon fontos három ponttal fizettünk érte.

From Taigetosz Club - FC Cabonero 10-12

  kezdő: Görög - Tarnai, Zsidi - Márialigeti, Amberboy

  csere: Tinkó

  gól: Márialigeti 8, Amberboy 2

  legjobb: Márialigeti

Egy igazi taigetoszos eredmény

A meccs napjának délutánján még úgy tűnt, hatan leszünk, ám Zsidi mégsem jött, Márialigeti és Amberboy pedig késtek, így pár perccel kezdés előtt hárman álltunk a pálya műfüvén. Szerencsére Amberboy még a kezdés előtt megérkezett, és Márialigeti is már a közelben járt, így célszerűnek tűnt megkérni a játékvezetőt, hogy két perc csúszással kezdjünk, amire csatakiáltás és térfélválasztás címén még egy keveset rátettünk.

A pár perc csúszás gyorsan eltelt, és szégyenszemre emberhátrányban kellett kezdenünk, de bíztunk abban, hogy pár perc múlva, remélhetőleg még egálnál kiegészülünk, és kiváló támadószekciónk ezúttal is produkál valamit. Sajnos reményeinkből semmi nem valósult meg, hiszen három perc játék után már kétgólos hátrányban voltunk, az öltöző felől pedig csak ellenfelünknek érkeztek újabb és újabb cseréi, nem nekünk. D-ligás szinten erősnek számító ellenfelünk hatékonyan használta ki emberelőnyös helyzetét, és bár a Taigetosz tagjai oroszlánként küzdöttek, félidőre hétgólos hátrányba kerültünk. Támadásaink jobbára Amberboy egyéni megmozdulásaira épültek, aki néhányszor el is jutott lövésig, de nem járt szerencsével.

Félidőben telefonon sikerült utolérni Márialigetit, aki közölte, hogy nagyapjának feltehetően tulajdonosával egykorú autójával jött, ami útközben feladta a harcot.

Egyre kevesebb reménnyel kecsegtető helyzetünkben módosítottuk a célt, és a pontszerzés helyett legalább egy gól szerzése lett a cél. Ezzel is magyarázható, hogy félidőben róna vette át a kapusposztot, szükség is volt rá, mert ha az emberhátrányos csapat támad, az a védelem alkalmankénti kinyílásával is jár. Cserekapusunk, bár darabra sok gólt kapott, számos alkalommal mentett bravúrral vagy éppen bátor kivetődéssel. Egyik heroikus vetődésénél a kapuskesztyű alatt is felszakadt a bőr a tenyerén, így szó szerint a vérét adta a Taigetoszért.

Márialigeti néhány perccel a lefújás előtt érkezett meg. Játékunk érthető okból erősen feljavult, többször eljutottunk lövésig, a balszerencse és ellenfelünk kapusa azonban sikertelenné tett bennünket.

A bekapott gólokat mi már nem is számoltuk, tizennégy lett a vége. Ennek történelmi előzményei vannak, hiszen a gimis Taigetosz kétszer is szenvedett 14-0-s vereséget (mindkétszer a Pansertől). De aggodalomra semmi ok! A két eddigi 0-14 alkalmával a bajnokság végén harmadik, illetve második helynek örülhettünk.

From Taigetosz Club - A Team 0-14

  kezdő: Görög - Amberboy, Sáróy, Róna

  csere: Márialigeti

  gól: -

  legjobb: Róna

Körvonalazódó célok

Már-már kabalánk lehet, hogy a meccs előtt elfelejtjük a csatakiáltást, illetve, hogy szedett-vedett csapatként éppen megvagyunk öten a meccs kezdetére. Eddig is így volt, és mivel eddig kétszer győzelmet hozott, remélhettük, hogy most is három pont lesz kaotikus kiállásunk jutalma. Kaotikusságunkra jellemző, hogy a meccs napjának délelőttjén még az sem tűnt lehetetlennek, hogy heten legyünk, végül Görög bátyjával kiegészülve éppen meglettünk öten. Szerencsére a túlvilági kollégákkal kapcsolatba lépve sikerült elérni, hogy az egész napra jellemző eső a meccs kezdete előtt öt perccel elálljon.

Soros ellenfelünkről kereken annyit tudtunk, hogy az első fordulóban döntetlent játszottak az Unreal Madriddal, vagyis azonos szinten vannak azzal a csapattal, akit mi elvertünk, és azóta tovább erősödtünk annyival, amennyivel az idősebb Görög jobb Sáróynál.

Az Unreal Madrid és a BGF-PSZF egyszinten levése abban is megnyilvánult, hogy mindkét csapat hamar megszerezte ellenünk a vezetést, sőt ezúttal alig tíz perc alatt kétgólosra nőtt hátrányunk, pedig előrejátékban az Amberboy-Márialigeti tandem bárkivel bármit megcsinált ezúttal is, csak hátul a védelem hagyott néha a kelleténél több helyet az ellenfél támadóinak. Szerencsére az égiek ezúttal is velünk voltak, és több alkalommal megbabonázták a tiszta helyzetből tüzelő csatárt, míg Márialigeti cselei után jobbra-balra szétkergették a védőket, így a Taigetosz valaha volt legjobb játékosa még félidő előtt faraghatott hátrányunkból.

Sajnos a térfélcsere után nem sokkal egy távoli lövés ismét kétgólosra növelte hátrányunkat, alig valamivel később viszont Amberboy közelről bekotort egy labdát, majd egy szépen megkomponált akció végén Tarnai állította megoldhatatlan feladat elé ellenfelünk kapusát, végül Márialigeti lőtt hatalmas gólt szinte a szögletzászlótól, és ezzel a félidő közepén már a Taigetosznál volt az előny.

Ekkor kezdett megmutatkozni, hogy kedves kabalánk, a csere nélküli felállás nem csak előnyös lehet. Tarnai még az első félidőben fejelt össze emberével, és sokáig fájlalta tarkóját, Amberboynak pedig a bokája rakoncátlankodott, halványabban is játszott múltkori teljesítményével (így csak az egyik legjobbja volt a csapatnak), de vitte őket a taigetoszos szív hol előre, hol hátra, ahogy a játékhelyzet megkívánta. Görög Mártonra, ahogy korábban Sáróyra, a védekezésben számítottunk elsősorban, ahol rutinját sok futással pótolva oldotta meg feladatát, a sok futás azonban idővel őt is kezdte kimeríteni.

Észrevehető fáradtságunkat és a csúszós talaj adta lehetőségeket kihasználva ellenfeleink ismét a maguk javára fordították a találkozó állását, mi pedig visszatérhettünk a két csatárunkra felívelős „majd ők mindenkit kicseleznek” játékunkhoz, amely két ilyen csatárral méltán toboroz híreket a Taigetosznak hosszú távon, rövid távon pedig Amberboy révén az egyenlítést jelentette.

Öt perccel a vége előtt 5-5-ös állásnál már a védekezésre is kellett gondolni, nem feltétlen sündisznóállásként, de ha már ötször betaláltunk, jó lett volna legalább pontot szerezni. mivel mindkét csapatnak megvoltak a maga akciói, helyzetei, mellélövései, bakijai, és kapusaik révén védéseik, igazságosnak tűnt volna a döntetlen.

Meddig lesz ez a Taigetosz egyetlen kupája?

Nem így gondolta viszont ellenfelünk egyik cseréje, aki a jobb oldalvonal mellől a „fű alatt” küldött meg egy lövést, ami a rövid alsó sarokban kötött ki, 5-6! „Gyenge a kapusuk, lehet neki lőni!” – hallottuk egyébként meglepően sportszerű ellenfelünk irányítójának véleményét a középkezdésnél, ahonnan Márialigeti egyedül is előretört a labdával, kicselezte magát a jobb oldalvonal mellé, és onnan gigantikus méretű gólt ragasztott a hosszú sarokba, ezzel 6-6, és mintha egyúttal méltó választ is adtunk volna a „kinek gyenge a kapusa” vitára.

A Taigetosz legjobbja ezúttal Márialigeti volt, nem csak góljai miatt, hanem azért is, mert nem egyszer két-három védőn is áthámozta magát a labda társaságában, gólpasszokat adott, elöl is, hátul is törhetetlen tengelyét alkotta a csapatnak.

A döntetlennel megszakadt győzelmi szériánk, de a veretlenségi még mindig tart, és mivel erős ellenféllel szemben ismét értékes pontot szereztünk, szilárdabbá tettük helyünket a liga élmezőnyében.

From Taigetosz Club – BGF-PSZF II 6-6

  kezdő: Görög D. - Tarnai, Görög M. - Márialigeti, Amberboy

  csere: -

  gól: Márialigeti 3, Amberboy 2, Tarnai

  legjobb: Márialigeti