Mesterhetes

Újabb zseniális meccshez érkeztünk, mely aztán a későbbiekben még zseniálisabb lett. A keretkialakítás szokás szerint kaotikus volt, az egykori osztálytársak közül négy gyűlt össze, őket a már ismert Palágyi és az újonc Izsák egészítette ki. Fekete játékosból végtelen lehetett volna, de mivel a szervezők és a összes legendák csapata ellen játszottunk, akik felismerték volna, ha be nem nevezett játékos van. Ezért kellett olyan játékost hozni, akit nem ismernek fel. :)
Na de a meccsen... hát a játékosokon végignézve nem mi tűntünk esélyesnek. Szerencsére nem esélylatolgatással foglalkoztunk, hanem góllövéssel. Első gólunkat Görög szerezte, közelről, Palágyi beadása után. A második szöglet után esett, Izsák beadását Perczel rúgta rá középről és közép-távolról, és a kapus érintésével gól lett belőle. Ezután elkezdtük kapni a gólokat, hármat is, de Palágyi szép hosszúsarkos lövéssel egyenlített. Ekkorra már Sáróy is befutott, és volt cserénk is, akinek tehát épp szétszakadt a tüdeje, az pihenhetett egy kicsit. A félidő vége előtt bekaptuk a negyedik gólt is. De olyanok vagyunk, mint a boldog nyugdíjas, aki csak a szépre emlékezik, tehát a bekapott gólokat említésen kívül ne részletezzük.
Inkább részletezzük azt, hogy bár a második félidő nagy részét hátrányban töltöttük, kifejezetten jól játszottunk, főleg magunkhoz képest. Ebben benne volt, hogy kisegítőink, Izsák és Palágyi hatalmas játékosok, technikabeli és gyorsaságbeli képességeik révén sorozatosan nyerték a párharcokat, és meggátolták, hogy A-ligás sztárokkal teletűzdelt ellenfelünk véglegesen ledominálhasson minket. Dicséret illeti Görögöt és Perczelt is, akik felnőttek a feladathoz, sok mozgással, passzokkal, labdaszerzésekkel járultak hozzá a csapatjátékhoz, na meg azzal, hogy az első félidőben mindketten megszerezték első szezonbeli góljukat, ami utóbbi játékos esetében az érettségi óta az első tétmeccsen szerzett gól is egyben. És ha Perczelt megdicsértük első góljáért, akkor Sáróyt is dicsérjük meg első pontos passzáért.
A csapat negyedik gólját Görög szerezte, Palágyi hátragurítása után megeresztett igen pontos lövéssel. Az ötödik és a hatodik Palágyié, az ötödikre szerkesztőségünk nem emlékszik, a hatodik szép felsősarkos lövés volt.
Mint már céloztunk rá, a második félidőt végig hátrányban töltöttük, néha egyel, néha kettővel, szerencsére háromig nem értünk el soha mert az már végzetes lett volna. A sok bekapott gólban benne volt az is, amikor hátvédünk a térfél közepéről szép ívben, kapusunkat megkerülve csavarta be a labdát a kapukba.
Aztán két perczel a vége előtt olyan esemény történt, amire méltán leszünk büszkék, ezért lassítva meséljük el. Tehát Izsák a balösszekötő helyén átvett egy ívelést, és két védő között bevitte a labdát a hatosig. Mivel elállták az útját, inkább keresztbe passzolt. És itt megint lassítsunk, és gondoljuk át, hogy negyven perc futás és küzdés után még vannak, akik elindulnak a saját térfelükről, hogy hátha, hátha szükség lesz rájuk támadásban, és rég elhalt tüdőszövetük utolsó véres cafatait megerőltetve még egyszer és még egyszer lefutják azt a távot ami a két kaput elválasztja egymástól... mert bizony hőseink ezt tették, és amikor Izsák keresztbe gurította a labdát az ellenfél hatosán, akkor ott nulla védőre két támadó jutott, és Perczel György lábára jutott a labda, aki egy valódi '48-as szabadságharcos hősiességével begurította azt a leguggoló kapus lába mellé a rövid sarokba.
Több szavunk erre nincs. Felvittünk egy pontot a Taigetoszra. Jóval erősebbnek tartott ellenfél ellenében ez hatalmas teljesítmény.
From Taigetosz Club - Bölcsész All Stars 7-7
   kapu: Seltsam
   mezőny: Görög, Izsák, Sáróy, Palágyi, Perczel
   gól: Palágyi 3, Görög 2, Perczel 2