A Taigetoszhoz közelállók már megszokhatták a mitologikus pátoszt, ami az ógörög időkből ránk maradt csapatot körülveszi, főleg bizonyos tudósításokban, és úgy néz ki, a mitologikus pátosz továbbra is megmarad. A Taigetosz hatalmas túlélő- vagy éppen feltámadó-képességét jelzi hogy annyi félresikerült meccs vagy akár szezon és annyi kihagyás után újra feltámadt poraiból és újra készen áll a zöld gyep meghódítására.
|
Újra pályán a Taigetosz |
Idén is az ELTE Bölcsész Bajnokságba neveztünk be, és idén is csak a rájátszásra, csupán azért, hogy az alapszakasz körmérkőzéseivel ne kelljen fárasztanunk magunkat. Mivel utólag csatlakoztunk, a kuparendszerű rájátszásban a legalsó helyről kezdtük és a rájátszásban résztvevő csapatok közül a papíron legerősebbet kaptuk. És ha ez még nem lett volna elég baj, egyik játékosunk pont abban a csapatban szerepelt, akit ezért nélkülözni kényszerültünk. A helyszínen megjelenő csapat egyébként meglehetősen erősre sikeredett, erős ex-panseres kontingenssel szinte osztályválogatottnak is beillett volna.
Személyi állományunkat tekintve tehát szinte az elképzelhető legerősebb csapattal álltunk ki, egyetlen aggodalomra okot adó dolog a viszonylagos összeszokatlanság volt, nagyon régen fociztunk együtt, illetve pár játékosunk régen focizott egyáltalán. Átmozgató edzésnek is beillett volna tehát a mai meccs, csak hát ugye véresen tétre ment.
|
Íme egy Seltsam mentései közül |
Az első félidőről összességében elég sok jót el lehet mondani. Hiába volt olyan nagy hírneve az ellenfélnek, nekünk is voltak olyan gyors és labdabiztos játékosaink, akik tartani tudták a lépést, megmutattuk, hogy nem szabad leírni minket, vezettünk pár szép gyors akciót, és így tovább. A meccs képe patthelyzetet mutatott, ami persze ránk nézve kedvező, mert minden igyekezetünk és technikás csatáraink trükkjei ellenére azért ritkán tudtunk áthatolni az ellenfél védelmén, míg hátul többször szükség volt a helyszínen leigazolt Seltsam védéseire.
A második félidőben aztán a amikor a legjobb formában levő játákosunk, Márialigeti lement cserének, rövid idő alatt három gólt kaptunk, és ezzel kábé el is dőlt a meccs. Innentől inkább arra koncentráltunk, hogy mi is lőjünk gólt, még azt is megléptük, hogy kapusunk a félpálya környékén szaladgálva szervezte a játékot. Sajnos ez visszaütött, mert egy rossz passz az ellenfél lábán megpattanva félpályáról az üres kapunkba csorgott.
A gólszerzéssel meg el voltunk átkozva, persze szilárd védelme volt az ellenfélnek, de mégis inkább azokat a lövéseket emlegetnénk fel, amelyek sorozatosan egy-két centivel a kapufa külső éle mellett húztak el. Szóval bármilyen hihetetlen, ilyen erős csapattal még a gólszerzésig sem jutottunk el. A legvégén aztán alapító elnökünk gólt szerzett, így kis csúsztatással mondhatjuk, hogy volt Taigetosz-gól a meccsen, egyetlen szépséghiba, hogy mondott játékos most nem a mi mezünket viselte.
Azt hisszük, a végeredmény nem tükrözi híven a pályán nyújtott teljesítményt, ennél azért több közünk volt a meccshez, és reméljük hogy legközelebb megmutathatjuk. A nagy különbségű vereség azért is veszélyes, mert még egy ilyen könnyen azt eredményezheti, hogy két meccs után véget érjen a szezon. Azaz jövő hétre egy új feltámadás kell, és legalább egy szoros eredmény.
From Taigetosz Club - Kozelito Tél 0-5
kapu: Seltsam
mezőny: Amberboy, Margitay, Márialigeti, Pásztor, Schanda
gól: -