Háromból semmi

Meccs napján általában már csak kellemetlen meglepetések szoktak érkezni, most viszont kellemes meglepetés is érkezett, mégpedig az, hogy Ujhelyi az orvosi ellenjavallattal nem törődve kész életét és vérét adni a Taigetoszért, ami előrevetítte a bekapott gólok feleződését, és mivel keretünk addig öt emberből állt, még az a remény is felcsillant, hogy cserével állhassunk ki. És mivel tévedésből egyel korábbi meccs időpontja volt meghirdetve a levlistánkon, a tényleges kezdésre be is futott mind a hat játékos, aki ígérte magát.
A kezdés aztán nem sikerült olyan jól, mint ahogy elvártuk volna, hiszen az első akcióból már gólt is kaptunk, amit körülbelül két perc elteltével követett a második. Érkezett is a piszkálódás kapusunk felé, hogy "Sáróy a múltkor jobban bírta", de a következő percben már Ujhelyinek is volt alkalma bizonyítani, hogy nem véletlenül epedeztünk érte oly nagyon.
Az első félidőben még csapatjátékunk is volt, aminek következtében néha még helyzetekig is eljutottunk. Még mindig az első percekben Görög léphetett ki Zsidi labdájával, de kisodródva az oldalhálóba lőtt, a félidő második felében pedig Tinkó lőtt kétszer a keresztlécre, előbb szabadrúgásból, majd Zsidi jó ütemű passzát követően. A gólszerzés azonban senkinek nem sikerült, legalábbis a mi részünkről nem, mert közben ellenfelünk harmadszor is a hálóba talált.
Ugyan az egy cserénket igyekeztünk kihasználni, de a második félidőben így is érezhető volt, hogy a pályán levők is igyekeznek beosztani az erejüket, magyarul visszafelé inkább csak bánatos szemmel néznek, mintsem hogy fussanak. Általános képlet szerint az ellenfél két-három kugró csatárával szemben Tóth és Ujhelyi alkották a védővonalat, ami általában még elég is volt, kivéve ha Tóth maga vesztette el a labdát.
Előrejátékban talán Zsidi mutatott legtöbbet, sok jó passzal és egyéni elfutásokkal vétette észre magát, erre a meccsre esedékes gólunkat mégsem az ő közreműködésével szereztük, hanem Görög hosszú passza után Tinkó gurított a hosszú alsó sarokba.
A csapat teljesítményére a kaotikusság volt a jellemző, mindenki arra mozgott amerre a sors vitte, a meccs elején úgy-ahogy elosztott posztok gyorsan elfelejtődtek, felépített akció kevés volt. Tinkó és Zsidi időnként egyénileg képesek voltak villanni, de erre taktikát alapozni nem lehet, az ívelgetés pedig nem túl reménytkeltő, ha az 50 kilós Zsidi, vagy az igencsak statikus Schanda a célpont.
Ettől még mindenki hozzá tudott tenni valamit a csapatjátékhoz, Ujhelyi ziccereket védett, Tóth emberhátrányos helyzetekben szerelt tisztán, Görög és Zsidi szervezték a játékot, Schanda vérszomjas pitbullként támadta a labdát, Tinkó pedig gólt szerzett, de összességében mégsi elég gyenge játékot produkált a csapat, valószínűleg csak Ujhelyi védései miatt nem kétjegyű szám állt a kijelzőn.
De hogy pozitívumot is találjunk: Ismét szereztünk gólt, és bizony még mindig van, akinek rosszabb a gólkülönbsége, így sorozatos vereségeink ellenére még mindig nem vagyunk utolsók.
From Taigetosz Club - EC FC 1-7
   kezdő: Ujhelyi - Görög, Tinkó, Tóth, Zsidi
   csere: Schanda
   gól: Tinkó

Totóeredmény

Játékoskeretünk némi átalakuláson ment át a két meccs közötti átigazolási szakaszban, ugyanis kiváló kapusunk, Ujhelyi Gergely kéthónapos eltiltást kapott orvosától, ám legalább annyi jó is történt, hogy még egy osztáloytársunk, Tóth Zoltán is lemászott a Taigetosz hegyéről, és mostantól ő is bevetésre készen várja a szerdai megmérettetéseket.
Hogy mekkora szükségünk volt Tocira, azt már előző nap is sejtettük, hiszen a fél hatos kezdés több meghatározó focistánknak sem jó, az pedig már csak a helyszínen derült ki, hogy az előzetes tervekkel ellentétben csak új igazolásunkkal leszünk meg öten, sőt még az ötös létszám megléte is kérdéses volt, de Sáróy szerencsére megérkezett kezdésig, amit a kapuskesztyűk kezébe adásával honoráltunk.
Magunkhoz képest nem is kezdtünk rosszul, a Tóth-Zsidi védőkettős megbízhatóan szedegette össze a labdákat, és néhány szép passz-kombinációra is futotta erőnkből, illetve Tóth mutatta meg néhányszor, hogy nem felejtett el cselezni. Ám sajnos már néhány perc játék után látszódott, hogy a mezőnyben küzdő játékosainknak nem az erőnlét a legjellemzőbb tulajdonságuk, és csere hiányában igen hosszú lesz az a negyven perc amit ki kell húznunk. Jobbára a mi térfelünkön folyt a játék, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy a labdát egyszerűen csak kirúgjuk az oldalvonalon túlra valami kreatív megoldás helyett. kiegészítő mebereink és kapusunk rutintalansága is rontotta a labdabirtoklási mutatónkat, így nem csoda, hogy az első félidő második felében már elkezdtek potyogni a bekapott gólok.
Részünkről Tóth távoli lövései mellett Görög és Zsidi kerültek egyszer-egyszer kecsegtető helyzetbe, ám csapatkapitányunk a kapusba lőtt, Zsidi pedig átgurította a labdát a kapus lábai között, de az a kapufa rossz oldalán hagyta el a játékteret.
Félidőben úgy a kapuscsere mellett döntöttünk, és a legjobban elfáradó Schanda vette át a bizalmi posztot. Az eredmény alakulása miatt ekkor a gólszerzést tűztük ki célul, amit azzal kívántunk elérni, hogy Tóth lett az egyszemélyes csatársor. Fájdalmunkra azonban 2-3 védő között nem tudott csodát tenni, a többieknek pedig nem volt erejük arra, hogy a támadásokhoz föl- majd megint visszafussanak. És amikor Görög passza után Tóth teljesen egyedül törhetett kapura, akkor sem sikerült megtörni a gólcsendet.
Közben, ahogy arra számítani lehetett, a bekapott gólok száma nőtt és nőtt, volt köztük kijátszott ziccer, távoli bomba, lekontrázás, szöglet utáni bomba-öngól, és minden ami ellenfelünk csatársora, vagy a védelmünk össze tudott hozni, hiszen ekkor már általánossá vált, hogy focistáink (talán Görög kivételével) a biztos sétálást választják a fülön át való lélegzés és a futás helyett, így egyszer-egyszer maradtak üres emberek a saját hatosunkon.
A lőtt gól legalább összejött, egy emberelőnyös támadásunk során Tóth ugratta ki Görögöt a balösszekötő helyén, ő keresztbe passzolt, Zsidi pedig a megüresedő kapuba lőtt, ezzel megszerezve első gólját az újkori Taigetoszban.
Ezután még volt néhány perc hátra, akkor kaptunk is még néhányat, de módosított célunkat elértük. Reméljük, legközelebb merészebb céljaink is lehtenek!

From Taigetosz Club - Vén Csontok 1-13
  kezdő: Sáróy - Tóth, Zsidi - Görög, Schanda
  csere: -
  gól: Zsidi
 

Idegenben az iksz is jó – lett volna

A féléves kihagyás után szeptember 14-én vágtunk neki ismét a nagy kalandba. A kispad rövid voltára jellemző, hogy az idénynyitóra is éppen össze tudtunk állni, és jónak látszott külsőst hívnunk Tinkó személyében. Őt azért is célszerűnek látszott elhívni, mert egyedüliként ő már járt azon a pályán, ahova a bajnokság költözött, és azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy nem kell még a világ végétől is kifelé utazni húsz percet, de a pálya ismeretlensége miatt így is hivatkozhattunk az idegen környezetre.
A taktika felvázolása, és a posztok elosztása után eldőlt, hogy Görög kezd a kapuban, Zsidi és Tinkó lesznek felelősek a védekezésért, Márialigeti a gólszerzésért, Sáróy liberóként fogja kamatoztatni tehetségét, a Taigetoszba öt év kihagyás és angliai idenlégióskodás után visszatérő Schanda pedig az oldalvonal mellett vár a bevetésre.

Mi és ők

Tulajdonképpen egész jól kezdtünk, fél perc alatt sikerült visszaadnunk az ellenfélnek a középkezdésként nekünk legurított labdát, a második percben a kapufa megvédett minket a góltól, a harmadik percben pedig Márialigeti lefordult védőjéről és a hosszú alsó sarokba lőtt.

A folytatás már nem volt ennyire kedvező, hiszen előbb egy átlövés, majd egy szerencsétlenül megpattanó szöglet jutott hálónkba. Ellenfelünk mezőnyben összeszokottabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és talán határozottabbnak tűnt, több helyzetet alakítottak ki, mint mi, és előnyüket még növelni is tudták. A mi támadásaink szinte kizárólag Márialigeti egyéni alakításaira korlátozódtak, aki könnyen okozott zűrt ellenfelünk védelmében többször is, de megfelelő társak (Amberboy? Ujhelyi?) nélkül egyedül ő sem volt képes visszaszerezni a vezetést.

A félidő előtt azért még beakasztott egy bombagólt, és miután Zsidi saját rontott ziccere utáni ívelését is a léc alá küldte, 4-3-as, nem éppen reménytelen állással fordulhattunk. Ekkor az előre megbeszélteknek megfelelően a kapuban Zsidi váltotta Görögöt.

Sáróy dolgozik

A második félidő elejét tanácstalanság és saját térfélen elszórt labdák jellemezték. Előbbin azt kell érteni, hogy ha ellenfeleink védősora nem követett el kapitális hibát – márpedig nem követett el, akkor nem könnyen jutottunk el a kapuig, az elszórt labdák jelentése pedig egyértelmű, és sajnos a következményük is egyértelmű volt. Hátul ekkoriban Schanda és Sáróy tartózkodott legtöbbet, és bár sokszor szereltek, rutinjuk és labdaérzékenységük hiányosságai többször megbosszulta magát, és ezen nem sokat segített Görög hátravezénylése sem.

Elöl Márialigetire ebben a szakaszban már két-három védő figyelt, így néha már ő is elakadt. nem várt módon Schanda került kétszer is tiszta ziccerbe, de egy alkalommal a kapusba, egy alkalommal a kapu mellé lőtt. Már a játékrész második félidejében jártunk, amikor Márialigeti egy szokásos bikabombával faragott valamit a hátrányon, majd Tinkó ment el parádésan a szélen, és középre adása után Schanda az üres kapuba helyezett.

Szaporán kérdezgettük a sporttársat a hátralevő időről, de amit válaszul kaptunk, az nem nyugtatott meg bennünket. Így első mérkőzésünk után vesztesen, de továbbra is bizakodóan hagytuk el a pályát.

From Taigetosz Club - Eastside 5-7

  kezdő: Görög - Márialigeti, Sáróy, Tinkó, Zsidi                       

  csere: Schanda

  gól: Márialigeti 4, Schanda

Újra itt van a nagycsapat

Hosszas vívódás, és egyeztetések után a vezetőség úgy döntött, hogy felébreszti szeretett Taigetoszunkat, és elindulunk az ELTE TTK bajnokságában. Meccseink szerda esténként lesznek a Bogdánfy úton, tizenegy alkalommal, blogunk pedig talán már a focistáknál is jobban várja, hogy beszámolhasson az eredményekről.
A játékoskeretben törzstagkként Görög Dániel, Márialigeti Kristóf, Sáróy Mihály, Schanda Gergely, Róna Bence, Ujhelyi Gergely és Zsidi Kristóf, míg tartalékként Amberboy Domonkos, Kisteleki Márton, Nyeste András, Pásztor Domokos, Perczel György, Tarnai Balázs és Závorszky Dániel került benevezésre.