Zűr a menedzsmentben, szomorú következménnyel

A legutóbbi cikk végén remélt győzelmi széria teljes egy mérkőzés hosszára nyúlt, legalábbis ami a jegyzőkönyvbe kerülő eredményeket jelenti, a pályán elvileg akár a világ végezetéig is eltarthat. Az történt ugyanis, hogy a bajnokság honlapjának zavarossága meghaladta csapatkapitányunk képességeit, így a csapat a valósnál későbbi meccsidőpontra készült fel. A honlapon az eredmény még nem jelent meg, de a szabályok értelmében a történtek következménye csak 0-5-ös vereség lehet.

From Taigetosz Club - Statikus Erő 0-5 (adminisztratív úton)

Megmutattuk, mi a taigetoszosok Istene

A meccs napján is ismétlődő, gyakori telefonozások árán végül sikerült elérni, hogy meglegyen a kiálláshoz szükséges létszám, sőt akár cseréink is lehetett volna, ha Róna és Tinkó nem mondják le a szereplést az utolsó pillanatban. Sokszoros dicséret illeti a jelen levőket, hiszen megint ki konzultáció, ki dolgozatleadás előtti nap áldozta estéjét a Taigetoszra. Így is összeszokatlan csapattal álltunk ki, hiszen Ujhelyi másodszor, Zsolczer először szerepelt a Taigetoszban. Ezt viszont ellensúlyozta, hogy az összes focistánk „labdabiztos” volt, mindenkitől elvárhattuk, hogy nem fogja elszórni a labdákat, és kreatív megoldásokkal veszi ki részét az előrejátékból is.

Ahogy lenni szokott elfeledkeztünk a meccs előtti csatakiáltásról, és alig pár perc játék után mezőnybeli dominanciánk ellenére hátrányba kerültünk, eddigi tapasztalataink szerint azonban ez a két, önmagában szerencsétlen esemény jó játékot, és pontszerzést jelez előre. S lőn…

Ezúttal nem volt ácsorgás, Amberboy és Görög is sokat dolgozott

Márialigeti már a korábbi meccseken is rendre elkényeztetett minket azzal, hogy helyzet nélkül is képes hozzátenni egy-két gólt az eredményhez, mostani két hálószaggató bombája pedig azt jelentette, hogy nem sokkal később már nálunk volt az előny. Méghozzá jogosan, mert védelmünk többnyire szilárdan állt, és nem sok lövést engedélyezett az ellenfél csatárainak (amikor mégis, akkor Ujhelyi hárított). Mi viszont az összeszokottságot odafigyeléssel pótolva négy jól passzoló, kreatív megoldásokra képes labdarúgóval könnyen kerültünk helyzetbe felépített támadások végén, de Márialigeti és Zsolczer a felívelt labdákat is jó arányban tudták megtartani és megjátszani. Nem csoda ha, Amberboy egy szöglet után, Zsolczer pedig egy balszélen való elfutás befejezéseként szintén megzörgették a hálót.

Egyébiránt, főleg némelyik korábbihoz képest sportszerűen viselkedő ellenfelünk a kapu torkában elkövetett egy látványos szabálytalanságot, a megítélt büntetőt pedig Görög magabiztosan gólra váltotta, ezzel már 5-1 volt az állás, vagyis a bajnokságban eddig ebben a félidőben tettünk szert legnagyobb előnyre.

Bár ellenfelünknek három cseréje is volt, nekünk pedig egy sem, mégis megtaláltuk a módját, hogy ne érintsen ez bennünket hátrányként. Beosztottuk erőnket, pont annyit mozogtunk, amennyit kellett, se többet, se kevesebbet (ezúttal); míg ellenfelünk eszméletlen (eszetlen?) futkorászásával minket akartak, de magukat sikerült kifárasztaniuk. Aki átmenetileg pihenni kívánt, az diszkréten hátul maradhatott „biztosítani”, hiszen leggyakrabban Márialigeti lövéseivel záruló támadásaink három emberre épülve is állandó gólveszélyt jelentettek, az illető pedig addig nyugodtan fújhatott. Előre megbeszélt taktikánk tehát nem nagyon volt, de nélküle is igen okosan játszottunk.

"Végy egy jó kapust!"

Ellenfeleink támadásait létszámhátrányos helyzetben is jó aránnyal állította meg védelmünk, saját teljesítményünk mellett azért, mert három éve együtt játszó ellenfeleink közel sem voltak tisztában egymás játékával és szándékaival, következésképp feltűnően sokszor passzolták el magukat, íveléseiket pedig könnyedén hatástalanítgattuk. Ujhelyi ezúttal is ragyogóan védett; nem készült statisztika arról, hogy pontos indításai mellett hány veszélyes beadást és lövést fogott meg, de minden rovatba sok strigulát kellett volna húzni. A második félidőben is kétszer ki kellett vennie a labdát a hálóból, de túl azon, hogy ez nem rajta múlt, mégcsak nem is nagyon számított.

Elöl ugyanis a góloknak újabb hulláma szerzett örömöt szurkolónknak, Amberboy egyszer, Zsolczer további kétszer tette le a névjegyét. Különösen a csapat nyolcadik gólja lett volna méltó arra, hogy videón örökítsék meg: Egy előreívelés után Zsolczer két védőt játszott át esernyőcselekkel, majd a hatoson éppen kívülről kapufás gólt ragasztott a hosszú felső sarokba.

Ezzel a Taigetosz megszakította öt meccs óta tartó nyeretlenségi sorozatát, de a mutatott játék még ennél is káprázatosabb és mélyebb reményeket keltő volt. Következhetne ezután egy győzelmi széria?

From Taigetosz Club - Veszélyesek FC 8-3

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy, Görög, Márialigeti, Zsolczer

  csere: -

  gól: Zsolczer 3, Márialigeti 2, Amberboy 2, Görög

  legjobb: Zsolczer András

Hagytunk pontot az ellenfélnek is

A középkezdésnél még bizakodtunk

A kéthetes szünetben volt időnk kiheverni a fájó sebeket, és lélekben is rendbe tenni magunkat, illetve kiszámolni, hogy ha az A Team kikap, és mi legalább harminchat gólnyi különbséggel nyerünk, akkor bejutottunk a felsőházba. Ez teljesen megvalósítható és reális célkitűzés, ha mindenki elhozza magát. Márpedig az elhozással ezúttal nem volt gond, sőt a részvételt tekintve rekordot döntöttünk. Csupán a korábbi meccseken már szereplő játékosokból kijött volna egy ütőképes csapat, ám ezúttal eljött közénk Ujhelyi, illetve Amberboy számos testvérének egyike is. A két csere már önmagában rekord létszámra is, ha pedig azt nézzük, hogy a volt iskolaválogatott kapussal, és három labdazsonglőrrel mire lehetünk képesek, bizony fülét-farkát behúzhatta volna az ellenfél.

Velünk tartott továbbá kabalafiguránk (másodedzőnk?) Kisteleki Marci is, és ahogy megszoktuk, már odafeleúton is sokat emelt a hangulaton; a meccs alatt pedig pár pillanatot örökéletűvé tett.

Ujhelyi mögött nem sokszor rezeg a háló

Sajnos az ellenfelet elfelejtettük tájékoztatni arról, hogy fülét-farkát be kellene húznia, ők is bátran, és feltehetően legerősebb összeállításukban játszottak, és alig néhány meghiúsított akció után látszott, hogy alaposan össze kell kapnunk magunkat, ha csakugyan harminchat gólt akarunk szerezni.

Az első félidő a gólváltások jegyében telt, összesen négyszer szereztünk vezetést, de három alkalommal ellenfelünk gyorsan válaszolni tudott. Elsőre Amberboy Domonkos ment el a bal szélen, közepes erősségű lövésébe a kapus éppen annyira ütött bele, hogy gól legyen, másodszorra egy gurigázás lezárásaként Tarnai lőtt kapufás gólt, harmadjára és negyedjére a szokásos Márialigeti-bombák közül akadt be kettő. A parádés gólok és a vezetés ellenére azonban ekkor is látszott, hogy a védelmünk rendre kevés emberből áll, így többször előfordult, hogy kipasszolták vagy lefutották védőinket, és többször szükség volt Ujhelyi védéseire.

Márialigeti (jobbra) megdolgoztatta az ellenfelet

A második félidő elején Márialigeti újabb gólt szerzett, a kétgólos előny pedig kezdett megnyugtató lenni, nem úgy a játék képe… Ellenfelünk egy pillanatra sem tört meg, hiába vezettünk, és hiába védett Ujhelyi többször ziccereket, vagy védhetetlennek tűnő átlövéseket is, ők csak jöttek és jöttek minden át, mintha csak hernyótalpakon jártak volna, egyáltalán nem úgy, mint előzetesen vártuk volna. Néha az volt az érzése a nézőnek, hogy mintha többen lettek volna a pályán. És ha a pályán nem is, többször előfordult, hogy a mi térfelünkön a pirosmezesek voltak többségben, csatáraink ugyanis rendszeresen elöl felejtették magukat, ha pedig két ember elöl marad, nem nagy művészet lövésig vinni az akciót.

Helyzetben a pirosmezesek

Sajnos néha úgy tűnt, mintha az oldalvonal mellett is többen lettek volna ellenfeleink, és ez nem arra vonatkozik, hogy egyel több cseréjük volt. Legnagyobb szájú játékosuk már akkor szabadrúgást reklamált, ha valaki felé nézett, és amennyiben a bö betűs hívószót szerepeltette szövegében, meg is kapta azt; a mi javunkra bezzeg nem mindig hangzott fel sípszó, történjen bár kapustámadás, mezhúzás vagy lábra csúszás.

Ilyen erős csapattal persze a hátráltató körülmények ellenére is nyerhettünk volna, csak a csapatként való játék nem működött. Mezőnyjátékosaink közül többnyire két ember támadott, és kettő védekezett, ami megengedhetetlen luxus. Csapatrészenként további hibák is járultak a szomorú végkifejlethez, a védelem mezőnybeli része általában csak a rombolással foglalkozott, és vaktában előrerugdosott labdákkal próbálta helyzetbe hozni a társakat, ha ugyan nem az oldalvonalon túlra bikázás volt a módszer; míg a csatárok számlájára a helyzetkihasználás gyenge mutatója róható fel. Különösen a két Amberboy jeleskedett abban, hogy lövés helyett változatos eredményű cselezésbe bonyolódjanak.

Mindezek összességében azt eredményezték, hogy öt perccel a vége előtt ellenfeleink kiegyenlítettek, és bár az idősebb Amberboy második góljával sokadszorra is előnybe kerültünk, egy pontos lövés ismét egyenlővé tette a két csapat számszerű produktumát. Az utolsó percben mindkét csapat a győztes gólért hajtott, de egyik sem járt sikerrel, vagyis pontosztozkodásra került sor.

Ezzel a Taigetosz az alapszakasz hét mérkőzésén két győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zárt. A cikk írásakor az ötödik hely a valószínű (másik meccs kedvezőtlen alakulása esetén hatodik), amivel az alsóházba sikerült kvalifikálnunk magunkat.

From Taigetosz Club - KM 6-6

  kezdő: Ujhelyi - Amberboy D., Görög, Márialigeti, Tarnai

  csere: Amberboy L., Sáróy

  gól: Márialigeti 3, Amberboy D. 2, Tarnai

  legjobb: Ujhelyi