Az előzetes tervek szerint öten lettünk volna második meccsünkön, és meglepő módon öten is voltunk, azonban az ötös szám más hősöket takar, mint előzetesen számítva volt. Kisteleki és Róna ugyanis útközben elvesztek, helyettük Márialigeti és Tarnai szálltak le az égből, vagy ha jobban tetszik, másztak vissza a Taigetoszról.
Útközben sikerült rábeszélni Sáróyt, hogy vállalja el a kaput, a bemelegítés során pedig kezdtünk elbizonytalanodni abban, hogy tényleg ez lesz-e a legjobb megoldás, de bíztunk benne, no meg persze a mezőnyjátékosokban is, hogy nem sok lövőhelyzetet engedélyeznek majd ellenfelünknek.
A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy eddigi ismereteink szerint csak egy nagyon rossz mérkőzés kezdődhet. Görög rövid hazaadására ugyanis Sáróy és ellenfelünk csatára egyszerre érkezett, és némi rugdosódás után a hálónkba jutott a labda, ezzel már az első percben hátrányba kerültünk. Szerencsére nem sokkal később Márialigeti lövése egy védőről pont Görög elé pattant, aki a hatosról sistergős bombát küldött a kapu bal oldalába. A gólok istene ezzel sem tért nyugovóra, előbb ellenfeleink voltak eredményesek távolról, majd Márialigeti varázsolta be a labdát jobbszélről a rövid felsőbe. Ezzel kevesebb, mint tíz perc alatt máris 2-2 volt az állás.
A játék következő szakasza nem éppen sikerszéria számunkra, de ha ez kellett, hogy legendássá legyen a meccs, utólag kevéssé sajnáljuk. A gólok istene megharagudhatott ránk valamiért, talán a túl nagy góljaink miatt, mert összezavarta védőinket, és elszedte kapusunk összes rutinját, aminek következtében gyors három gólt kaptunk. Talán felmerült néhányunkban, hogy talán egy döntetlennel kell beérnünk ezen a meccsen, mindez azonban nem törte össze lelkesedésünket, aminek aztán számszerű eredménye is lett. Amberboy egy gyenge lövésével addig szerencsétlenkedett ellenfelünk kapusa, mígnem sikerült saját kapujába segítenie, majd a félidő lefújása előtt Amberboy is meglőtte a maga bombagólját. A kettő között Sáróy egy középtávoli lövést látványos vetődéssel ütött szögletre, illetve több nagy helyzetet lőttek mellé ellenfeleink, így összességében ismét szorossá tettük az eredményt félidőre.
Félidőben a rögtönzött kupaktanács úgy döntött, kapust cserélünk, és a néha bizonytalan, néha rutintalan Sáróy helyett Görög veszi át a bizalmi pozíciót, hiába tiltakozott kézzel-lábbal. Hogy volt értelme a cserének, az öt percen belül bebizonyosodott, ugyanis ennyi idő alatt új kapusunk két ziccertől és egy veszélyes távoli lövéstől óvta meg a kaput. Közben kissé túlzó önbizalommal megáldott (vagy megvert?) ellenfeleink hangosan üvöltötték egymásnak, hogy „Csak a TF-est fogd! Csak a TF-est!”, és valóban Márialigeti körül áll a legtöbb védő, így Amberboy könnyen juthatott el lövőhelyzetig, amit értékesített is, ezzel ledolgoztuk hátrányunkat.
Ahogy a Dirty Diaper ellen, most sem volt cserélési lehetőségünk, aktuális ellenfelünknek pedig teljes sorcseréje volt, azonban lelkesedéssel és okos játékkal megoldottuk, hogy ez ne befolyásolja negatívan sorsunkat. Ehhez szükség volt a mögöttünk levő nyolc évnyi ismertségre is, ami által mindenki pontosan tudta, mire számíthat másoktól, no meg persze másoktól is. Sáróy feladata tehát nem az volt, hogy kettesével cselezze ki a szembejövőket, hanem hogy aki bal oldalon jön, azt kövesse, és fossza meg a labdától, és ezt a feladatot Sáróy képes volt megoldani. Tarnai többségében hátul biztosított, de jobb oldali elfutásai és passzai révén a támadásokba is beszállt, Amberboy és a rendre két védő által kísért Márialigeti pedig úgy kavargatták ellenfelünk védelmét, mint Mari néni a szilvalekvárt: hol erről, hol arról, de mindenképpen gyorsan és eredményesen.
A félidő közepén valamivel túl Amberboy negyedik góljával már nálunk volt az előny, ám egy megpattanó labda a hálónkban kötött ki, így még nem állhattunk le.
Az izgalmak, a fordulatok, és az, hogy a játékvezető véletlennek minősítette Tarnai valóban véletlen kezezését, igencsak felfokozták az indulatokat. Ellenfeleink némelyike már a mérkőzés kezdete előtt elkezdett reklamálni, és ez csak fokozódott, no meg a mi csapataink heves vérmérsékletű játékosainál (ez nem Tarnait jelenti) is elszakadni látszott a cérna, amikor ellenfeleink lenyúltak egy nyilvánvaló szögletet. Nem baj, legyen nekik nagyobb a szájuk, mi meg jobban focizunk, ők figyeljenek a szövegelésre, mi meg majd a labdára, Amberboy érkezik, és ismét nálunk az előny, 7-6!
Ettől kezdve jóval inkább a védekezésre koncentráltunk, elöl néha nem is volt senki, sőt, még az is megesett, hogy a megszerzett labdát csak úgy ellőttük félpályán túlról, hogy azzal is múljon az idő, amíg felhozzák. Mint kiderült, veszélyes játék volt, mert egy szöglet után lekészített labdát ellenfelünk bekkje a kapunkba bombázott, ezzel ismét egál, kezdődhetett minden elölről két perccel a vége előtt.
De ha Taigetosz tagjai a győzelem ízét egyszer már megérezték! Teljes sorcseréik ellenére, ha valaki, hát ellenfeleink tűntek fáradtnak, így történhetett, hogy Amberboyra mindössze egy védő jutott, akit játékosunk háromszor is megforgatott, mielőtt a bal felső sarokba emelte volna önmaga hatodik, csapata nyolcadik gólját. Tudhatták volna már, hogy kevés lesz rá az az egy védő…
A hátralevő kevés időt már kézenállva is kibírtuk volna, az egszerűség kedvéért persze a kapunk elé tömörültünk, ezzel sikerült megakadályoznunk, hogy egyáltalán lövésig eljusson ellenfelünk, a lefújás után pedig ismét zengett a stadion a „Taigetosz!” kiáltástól. Teljesítményünkhöz ellenfeleink ugyan nem feltétlen, de a játékvezető annál mélyebb elismeréssel gratulált. Talán nem vagyunk nagyképűek, ha elismerjük a gratuláció jogosságát.
From Taigetosz Club - Unreal Madrid 8-7
kezdő: Sáróy - Tarnai - Amberboy, Görög - Márialigeti
csere: -
gól: Amberboy 6, Görög, Márialigeti
legjobb: Amberboy
