Ugyan nem Taigetosz néven, hiszen az osztály egyesített csapataként játszottunk, de az osztály képviseletében vettünk részt a gimnázium öregdiákjainak rendezett kupán. Sokat beszéltünk róla előzetesen, nagy reményeink voltak, és megmozgattunk nem csak az osztályból minden hadra foghatót, hanem a fiatalabb testvérek, focis társak közül is mozgósítottunk párat. A sorsolás szerencsésen sült el annyiban, hogy a szenior kategóriába kerültünk, de annak legfiatalabb tagjaként, magunknál tehát csak öregebbekkel játszottunk.
Első meccsünkön egy valóban szenior, nálunk több mint tíz évvel korábban érettségiző osztály ellen mérkőztünk meg. És bár mezőnyben borítottuk a pályát, a befejezések nem jöttek össze, több ziccert is kihagytunk, illetve a kapus védett többször hihetetlen helyzetekben, és bár nincs kétségünk, hogy ha továább játsznk, ahmarosan jött volna a gól, a rövid, mindössze 15 perces játékidő végén 0-0-val zártunk.
Második meccsre egy hasonlóan valódi szenior csapat következett, és itt már nem maradtak ki a helyzetek, Varga mesterhármast szerzett, de a többiek is kilőtték magukat, 6-0-s győzelemmel javítottuk a gólarányt.
Következő ellenfelünk megszerezte ellenünk a vezetést, de megnyugtatóan kiegyenlítettünk, és hamarosan megszereztük a vezetést is. Az ellenfél fölösleges feszültséget hozott az egyébként barátságos tornára, ám mi nem velük foglalkoztunk, hanem a gólokkal, szereztünk is belőle ötöt öt különböző gólszerző révén.
A csoportelsőség kérdését így az egy évvel előttünk végző osztály Kemény Marci nevével jelzett válogatottja ellen dönthettük el. Talán valamivel jobbak voltunk mezőnyben, de amíg gól nem volt, háromesélyesnek tűnt a találkozó. Márpedig sokáig nem esett gól. Az utolsó másodpercekben, mikor a síp már a játékvezető szájában volt, Márialigeti elfutott a szélen és beadását Varga a hálóba lőtte, ezzel meglett a győzelem és a csoportelsőség.
A negyeddöntőt így átléptük, az elődöntőben pedig győzelmi ambíciókkal léphettünk pályára. Zsidi Lőrinc két zseniális góljával hamar elhúztunk, Róna gólja után pedig már egész kényelmesen érezhettük magunkat. Talán kicsit túl kényelmesen is, mert az addig nem sokat támadó ellenfél szerzett két gólt, illetve az egyiket mi szereztük a nevükben, mindenesetre a vége szorosabb lett, mint a játék képe sugallta volna, de 3-2-vel így is mi jutottunk tovább.
A döntőben egy olyan, cserkész köröben szerveződő csapattal mérkőztünk meg, ahol két játékos is az Amberboy vezetéknevet viseli, amivel ők is jól jártak, de mi is, hiszen a mi Amberboyunk fel tudott készíteni bennünket a játékstílusukból. A meccset Zsidi L. és Varga két-két góljával 4-1-re nyertük, eredmény szempontjából simán, de a meccs képe alapján akár máshogy is alakulhatott volna. Viszont a kulcsmomentumokból mi jöttünk ki jobban, a kapufa is kisegített, de legfőképpen mindenki azt tette hozzá a döntőhöz (és az egész kupához), amit tud: Görög védett, Zsidi K. és Róna szereltek, Amberboy, Márialigeti és Tinkó dolgoztak a mezőnyben, Zsidi L. és Varga verték a gólokat. Szép győzelem volt!
gólszerzők: Varga 6, Zsidi L. 6, Amberboy 2, Zsidi K., Márialigeti, Tinkó,
Róna
